16.rész---Ne kérd tőlem ezt!

Eljött ez a nap is igaz, hogy a végén de a lényeg h 19.- én Jorge szülinapján kész az új rész, ami kissé depis lehet, de azért remélem tetszik, kövi , ha minden igaz holnap jön ami már hosszabbra igérkezik  ;) 

Az utóbbi 3 hónpban leforgattuk a violetta utolsó epizódját, és a prémium perces epizódot is. Semmi különös nem történt. Vendégszerepet kaptunk a TVD-ben , várom már a forgatást, de ennek a dolognak van egy roszabb oldala is. Nem mi utazunk Atlantába , haanem a stáb hozzánk, és mivel a 2 sorozat rendezői nagyon jóban vannak ezért Nina Ian Paul és Candice , hát mit gondoltok hol fognak ideiglenesen lenni?? Hát persze, hogy nálunk. Ezzel semmi gondom nincs, ellentétben Jorgeval. Ő amióta megtudta, hogy Ninát lehetséges , hogy elkísérik a szülei, azóta teljesen… hogy is mondjam, bunkó mindenkivel es nagyon semmi sem izgatja úgy mint régebben. Folyamatosan stresszel, idegeskedik, vagy éppen leszar nagyivből mindent.

Ülünk reggelinél. :
-Jorge nem kérsz palacsintát?? -kérdezte Cande
-Nem tudok enni elfogyott a gyógyszerem! -válaszolt Jorge gúnyos erőltetett mosollyal
-Oké. -mondta Cande fölhúzott szemőldökkel és közben elfordult
-ömm.. Szerintem mardt még, pont tegnap láttam a gyógyszer dobozát, ottvan a pulton valahol, nézd meg! -mondtam
Jorge nagy kedvvel odasétált a pulthoz.
-Itt ku* rvára nincs semmi! -mondta ingerülten
-Pedig-nyeltem le egy falatot-ott kell lenie! -válaszoltam és odasétáltam a konyhapulthoz.
-Mit kerestek? -kérdezte Lodo, miközben egy poharat vett ki a szekrényből
-Jorge gyógyszerét, tudod ilyen sárga kis dobozka??!?? -kérdeztem
-Auchh, azt pont tegnap dobtam ki… azthittem üres és… -harapott a szájába Lodo idegességében
-Na phasztmeg!! Ez kurv@ jó! -mondta Jorge szarkazmussal
-De phasztki, annyi nem volt, hogy megnézd van-e benne?? -cseszte le Jorge Lodot aki megszeppentve állt.
-Én..  bocsi.. De ha elmondod, hogy hol lehet kapni veszek neked jóváteszem és.. -kezdte Lodo
-Aha, elmész a világ másik végére , vagy megvárjuk amíg 3 hét múlva megjön?? Addig meg hogy a sz@rba eszek??
-Jorge állj már le! -nyugtattam
-Hagyjál a pics*ba te is! -káromkodott majd fölviharzott gondolom a szobájába
-Mit csinál? -kérdezte Calri
-Megnézem! - ment fel Rugge
Eltelt kb. 3 perc: Hallottuk Rugge léptét , ezért mindenki felé fordult. -Na? -kérdezte Alba
Rugge csak fejcsóválással jelezte , hogy semmi jó nincs.
-De mégis mi lelte?? -kérdezte Merci értetlenül
-Azóta ilyen, amióta megtudta, hogy Ninájékkal jön az anyja.. -húztam félre a számat
-De az miért baj? -kérdezte Diego
-Jorge mérges a szüleire, 3 éve nem beszéltek, Nina az első gyerek volt mindig a kedvenc, aztán őt elhanyagolták.. De ha még úgy is nézzük nemhiszem, hogy bárki örülne ha olyanok lennének a szülei, mint az övé és eljönnének ide, közben meg ugye én meg ez a bizonyos kapcsolat is.. -mondtam, és közben én is meglepődtem, hogy tényleg ennyi baja lehet, vay még több.
-Jó, de Lodo akkor sem érdemelte ezt! -védte Facu Lodot
-Nem jó ez így! -álltam föl és indultam az emeletre megnézni az én ,, duzzogós manómat''!
Benyitottam és úgy tűnt alszik. Én befeküdtem mellé és átöleltem úgy ahogy ő szokott engem. Tudtam, hogy valójában nem is alszik csak próbál, ezért megszólítottam:
-Az a rohadt gyógyszer megérte ezt?
-Tudom, hogy nem… nem jutott esszembe de holnap úgyis megyek az 1. műtételőkészítőre, majd… szerzek! -felelte
-És ott mi lesz? -kérdeztem
-Elvileg szurikat kapok.. -válaszolt
-Jorge, én nem tudom titkolni, mérges vagyok rád! Nem akarom jószemmel nézni, ahogy jelenetet rendezel meg káromkodsz! -ültem fel-Elegem van , hogy rajtunk és rajtam töltöd ki a dühödet, de főleg velem nem bánsz már úgy mint régen… én értem, hogy.. -félbeszakított
-Nem értesz semmit! Nem is gondolnád, hogy most mennyi gondom van. Amikor a legjobban kellene a támogatásod mit csinálsz? Idejössz játszod az aranyosat aztán meg ezt az egészet magadra fordítod! Miért van az, hogy mindig minden rólad szól?? Hihetetlen, hogy megint a te neved fűződik ehhez, hihetetlen, hogy körülötted forog a világ!!? -emelte fel a hangját
-EZ NEM IGAZ-kiabáltam már én is-de ne várd, hogy végignézzem ezt az egészet!-viharoztam ki a szobából!
Pár perc mulva Alba jött be.
-Minden rendben? -kérdezte
-Nem.. Azthiszem szakítottunk Jorgeval-sírtam el magamat
-De azt meg hogy? -kérdezte döbbenten
-Állandóan veszekszün, már nem bírom!!
-Tini, de ha szeretitek egymást?? -sóhajtott Alba
-NEM! Én szeretem, ő már nembisztos..

A nap további részét egyedül töltöttem, nemtudom, hogy mi van most köztünk.. :(

Vacsoránál :

Jorge nem jelent meg, a többiek szerencsére nem faggatóztak.. Miután szomorú hangulatban elfogyasztottuk a vacsorát fölmentem és nem tudtam magammal mit kezdeni, foggalmam sincs hogy áll most az életem, annyi merszem meg nincs, hogy Jorget megkerdezzem…

Másnap reggel: 

Egész éjjel nem aludtam semmit, ezért érthető, hogy reggel 6 körül már fölöltözve léptem ki az ajtón.
-Szia! -köszöntem félve
-Szia! -köszönt vissza Jorge
-Hova ilyen korán?
-Kórház…- felelte és éreztem, hogy ő is el van veszve, legszívesebben megöleltem volna, de nem mertem...
Nem bírtam megállni elsírtam magam, itt áll a közelemben , de mégis távol.
-Mj a baj? -kérdezte
-Csak… -akadoztam és néztem könnyesen a földet
-Szeretlek! -mondtam ki majd nehezen ránéztem
-Én is-suttogta őszintén-viszont most először magamban kell rendet raaknom, nem akarlak megbántani, ezt egyedül kell végigcsinálnom , ezért szeretném ha tartanánk szünetet amig ez lezajlik
-Kérlek ne kérj tőlem ijet!! -fogtam meg a kezét

-A te érdekedben teszem, néha nem vagyok önmagam..
-Dee nem érdekel, szertlek!! -sírtam és szorítottam mégjobban a kezét
-Mennem kell! -jelentete ki és lassan elengedte a kezem, majd elment..

#######################################################

15.rész---Újra itthon, együtt

Reggel bár csodálkoztam, de nem láttam se hallottam semmit.
Ennek örültem , talán itt a vége ennek az egésznek..?
-Tini!! - nyitott be Clari, sugárzott róla a boldogság.
-Igen? - fordultam felé
-Miért vagy még pizsibe?? Ugye tudod milyen nap van ma!
-Ömm... Lássuk csak, se szülinapod se névnapod nem most van... Hát nem, nemtudom, miért mi van ma?? - kérdeztem unottan
-Te tényleg elfelejtetted? Letelt a 30 nap, ma jönnek haza a fiúk!!
-Ó..basszus tényleg, teljesen megfeletkeztem róla.. - fogtam a homlokom
-Hát legalább elmondhatod magadról, hogy egy felelőtlen szerető vagy! - vigyorgott sejtelmesen..
-Umm.. Héj, ez rossz vicc volt!! - vigyorogtam mostmár én is és neki dobtam a párnámat
-Na készülj!! - ment ki mosolyogva Clari
Majd úgy tettem ahogy,, kérte"..azthittem sokkal könnyebb lesz a ruhaválasztás, de most valahogy nem volt az. Annyira örülök és izgatott is vagyok, hogy ma  hosszú idő után újra láthatom Yoyit. Nem sűrűn szokott előfordulni de most tanácsot kellet kérnem, ezért átmentem a hozzám legközelebb lévő barátnőmhöz, Lodohoz.
-Drága Lodítóm!! - vigyorogtam idegesen
-Mizus?? - nézett rám mosolyogva - Na várjunk, itt valami nincs rendben! Mesélj! - utasított
-Hát az van, hogy... Ugye ma jönnek haza a fiúk.. És.....NA jó bevallom teljesen elvesztem össze vagyok zavarodva, persze jó értelemben és fogalmam sincs hogy mit húzzak fel. - néztem rá reményteljesen
-Ebbe asszem tudok segíteni! - kacagott
Majd átmentünk a szobámba és rövidesen Lodo kiválasztotta a mai ideálomat: fekete csőnaci, bőrszínű póló és magassarkú, és egy  vékony világosabbarna szőrmekabát. Miután fölpróbáltam és minden passzolt úgy ahogy kellett, elindultunk le reggelizni.
Jó érzés megint boldognak lenni, nemtudom hogy hogyan de eddig még nem jelentkezett semmi jel a túlvilágról. Talán ha szerencsém van vége ennek az egésznek, és nem kell elmondanom senkinek. Ez lenne a legjobb.

Befejeztük a reggelit, ezért fölmentem és az első dolgom volt hogy felhívtam Jorget.
-Szia!Jókor hívlak? - kérdeztem
-Szíía! Igen még épp időben, most csekkolunk. - válaszolt
-Hát az jó! Már annyira várom, hogy lássalak!
-Pár óra és ottleszek! Viszont most kell mennem nemsokára fölszállunk. - mondta
-A csajokkal kimegyünk elétek!
-Rendben, szeretlek de nagyon!!
-Én is!! Szia! - bontottam a vonalat

Eltelt 2 óra... Alig bírtam ki. Nem hiszem el, olyan hihetetlen... De meg fog történni, újra itt lesz <33
Elindultunk a reptérre, a fiúk különjáraton jönnek. Szerencsénkre a várakozók között nem voltak tinilányok, nem kellett bújkálni. Sőt hozzáteszem, kevés várakozó volt rajtunk kívül, ez is a szerencsénket szolgálta.
Aztán eljött az a pillanat is.. Megérkezett a gép. Leszálltak. A szívem egyre hevesebben dobogott, türelmetlen voltam. Nem bírtam kivárni, minél hamarabb látni akartam, ölelni, megcsókolni. A türelmem kezdett elfogyni és az izgalmam idegességbe váltott át. Mégpedig azért, mert mindenki rohant a barátjához és mindenki leszállt a gépről, csak egyvalaki nem :Jorge. Egy darabig érthetetlenül álltam, mellettem Cande és Ruggero már azt sem tudta mit csináljon :

-Szia Tini! - ölelt meg Rugge mikor közelebb léptem hozzájuk
-Szia! - öleltem vissza - Nemtudod, hogy hol van Jorge? -
kérdeztem feszengve
-Ammm.. - gondolkozott és körbenézett
-Tini, hát az a helyzet, hogy... - kezdett bele Diego
-Mitörtént?? - kérdeztem
-Jorge.... Tudod ő... - húzta az időt Rugge
Azt hittem megőrülök.. Mi történhetett és a fiúk miért nem mondanak semmi konkrétat..??
Ott álltam.. Nem tudtam megszólalni.. Teljesen lesokkolódtam.
Ebben a pillanatban Rugge Diego és Cande elmosolyodott... Ugyanezzel egyidőben egy ismerős hangot hallottam, ami mögülem szólt. Azonnal egy 180 fokos szöget fordultam és hatalmas boldogság töltött el. Ott állt velem szemben teljes életnagyságba Jorge. Én gondolkodás nélkül a szívemre hallgatva fénysebességgel futottam felé és megöleltem de közben meg is csókoltuk egymást. A csókolózásunknak az elmosolyodása vetett véget.
-Összenyomtad a virágot! - suttogta a számra nézve
-ó, nem is vettem észre.-nevettem majd átvettem a virágot
-Olyan gyönyörű vagy, hogy melletted elveszik a virág! - bókolt (de hozzáteszem ha a virág legalább 50 vörös rózsából nem állt, akkor egyből sem)
-Szeretlek! - csordult ki egy örömkönny a szememből
Ő csak újból megcsókolt, mire a körülöttünk lévő emberek tapsolni kezdtek...
-khmm... Indulnánk! - szólt oda Merci jogosan, mert mi megállás nélkül ölelgettük /csókolgattuk egymást.
-Menjünk! - hívott Jorge
Kiérve az épületből, talán sikerült felfognom, hogy ittvan az igazi szerelmem velem. <33

Hazaértünk. A fiúk fölcipelték a cuccaikat. Én bekísértem Jorget a szobájába.
-Újra itthon! - döntöttem a fejem az ajtófélfára
-Újra veled! - javított ki, majd közeledett felém.
Én beljebbléptem és becsuktam az ajtót, ő szépen lassan levette a blézerem és elkezdte csókolgatni a nyakamat. Ekkor éreztem igazán, hogy mennyire hiányzott, kirázott a hideg.. A kezem a pólójához nyúlt és automatikusan fölfelé húzta azt. Az ágya felé vettük az irányt. Lágyan ledöntött és fölém emelkedett.

 Az ezután történteket már nem akarom ragozni. Minden a hejes sorrendjét követte.Csodálatos időt töltöttük el.

  Jorge mellettem szuszogott és átfogta a derekam mikor fölkeltem. Az órára pillantottam 15:17 volt. Bekapcsoltuk a tvt, a mellkasára hajtottam a fejem és így néztük egy darabig a beavatottat, de nemsokára csak a horkolását hallottam. Így telt el 2 óra.

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-
 Remélem tetszett, folytatás hamarosan!!  :)  

14.rész---,,All eyes on you''(2)

Eltelt 19 nap... Nagyon lassan és fájdalmasan de eltelt. Ez az utolsó napunk a fiúk nélkül. Nagyon várom már, hogy Jorge újból velem legyen, de ugyanakkor félek is... Ha elmondom neki az igazat, félek, hogy nem akar már többé velem lenni, ahogy senki más még a közelemben sem. A kedélyem teljesen megváltozott, magamban tartottam mindent, és gondoskodtam arról, hogy senki ne vegyen rajtam észre változást. Nem tudom, hogy meddig tudom még elrejteni ezt a dolgot, belülről már teljesen felemésztett, egyedül érzem magam, hiába vannak itt a lányok.. Félek, hogy Jorge már nem fog szeretni így és én sem tudom többé boldoggá tenni őt.. Végül is ki akarna egy olyan lánnyal maradni amilyenné én válltam.? Látom a szellemeket, démonokat vagy nevezzük bárminek.. Magam sem akartam ezt elfogadni, se elhinni. Mostmár látom azokat a lényeket akik paranormális dolgokat okoznak. Sőt még hallom is őket. Beszélnek hozzám és mindenféle elvetemült dologra kényszerítenek, vagy fenyegetőznek. Mindenhová követnek. Tegnap elérték, hogy törjek össze egy poharat akaratomon kívül. Hiába próbáltam minden egyes porcikámmal ellenkezni, nem ment. Megőrítenek. Úgy érzem kezdem elveszteni magam fölött az irányítást. Már kipróbáltam minden elterelő cselekedetet, de nem. Folyton körülöttem vannak és beszélnek hozzám. Megmondani sem tudom hányan de midig ittvannak. Az arcukat nem látom, talán nincs is. Inkább úgy tudnám leírni, mintha szakatt ruhás emberalakokat látnék. Nagyon illesztőek, főleg a kezdetekkor még nagyon féltem, próbáltam menekülni, de mára már megtudtam, hogy előlük nem lehet. Amitől most a legeslegjobban félek az az, hogy ha ez kitudódik kórházba, elmegyógyintézetbe zárnak, a szichopaták közé, mert kiözveszélyes leszek. Vagy elhurcolnak egy labórba és kísérletezni fognak rajtam, vagy esetleg médiumnak használnak. Mi lesz ha ezek után már nem láthatom a családomat, barátaimat, Jorget? Ha nem dolgozgatok már többé színészként se semmiként... Ha nem láthatom a fölkelő napot Jorge mellkasán ébredve. Mihez kezdek ha ezek bekövetkeznek??

Csakhogy ez a pár gondolat végigfutott az agyamon.. Reménykedtem de nem. Nem hagytak még most sem. Megint hallom őket nem tudok nem tudomást venni rólunk.
 » Kapcsold le a lámpát« - suttogta
-Nem!-kiabáltam a sírással küszködve, majd bementem a mosdóba, hogy ne hallja senki
 »Nyisd ki a csapot, de nehogy elzárd« - mondogatta valamennyi
-Menjetek el, hagyjatok békén!-mondtam már zokogva

Felnéztem a tükörbe, hogy le tudjam mosni az elmosódott sminkemet és minél hamarabb el tudjam hagyni a fürdőt. De bár ne tettem volna. Belenéztem a tükörbe és megláttam magam mögött a halott bejárónőt Sylviát. Ledermedtem, a sajnálat láttán újból eleredtek a könnyeim. Sylvia tele volt balta által vágott sebekkel, és azthittem nem kell ragozni, hogy egyszerre volt undorító és félelmetes az egész. Ő volt az egyetlen eddíg akinek láttam az arcát, sírós ilyesztő arca volt.
-Mit tettek veled??-szólaltam meg végül,de a szívem továbbra is hevesen zakatolt.
- »Hát látod! - mondta ijesztően mosolyogva de kőzbe sírt.
-Nagyon sajnálom! - mondtam ki remegő hangon
- »Én is« - mondta vigyorogva, mire azt hittem szívrohamot kapok. Eltűnt. Szerettem volna azonnal kimenni , de előbb a sminkemmel kellet tennem valamit, hiszen ha meglátják a csajok..
Lemostam az elmosódott spirált ami feketére festette az arcom.Továbbra is éreztem tekinteteket magamon, de próbáltam nem foglalkozni ezekkel.
Kimentem, a szobámba értem, innen a szobaajtóm volt a cél. Sikerült kinyitott, de előtte Sylvia állt.
-Sylvia, nagyon sajnálom amit veled tettek de kérlek hagyj békén!-suttogtam
»Félsz?«
Gondolkoztam a válaszomon és végül:-Nem! - félelem és átsétáltam rajta. De nincs menekvés.
 »Péter nem ezt érdemli« mondta
Hogy tudhat minderről és mi köze van hozzá..??
 »Ne menekülj«
-de muszáj, mert félek - vallottam be
 »Ha nem változtatsz, a jól megérdemelt sorsot kapod« Vigyázz, vagy meglakozol« - itt jött el az a pillanat amikor fogalmam sem volt ki suttogja, nem akartam foglalkozni ezzel sem ahogy az egésszel sem. Lerogytam a padlóra... - Nem bírom tovább! - suttogtam most én.
 »Tudom mi a megoldás, menj le« hallodtam
Lementem de nem igazán akartam, folyton manipulálnak , azt sem tudom melyik az én döntésem már.
Majd követtem a további utasításokat, félálomban éreztem magam, elbambúltam de közben cselekedtem.
Csak akkor tértem magamhoz, mikor már éreztem a kés recés élét a nyakamnál . Ekkor elkopott a sírás, csak arra tudtam gondolni, hogy most minden erőmet összeszedve, élnem kell. Nem hagyhatom, hogy mások szabják meg a sorsomat, nem hagyhaom hogy így halljak meg, sosem ölném meg magamat csak úgy. Élnem kell már csak Jorge miatt is, ő ezt nem élné túl ahogy én sem a túlvilágon nélküle, aztán ott vannak a rajongóink.
Erősnek kell maradnom és nem hagyhatom, hogy a kést magamba szúrjam, ellent kell állnom már csak Jorge miatt is.
-Nem halhatok meg, nem nem és nem! - mondtam zokogva, mire Merci termedt mellém.
A karom be volt feszülve, alig tudta elhúzni a nyakamtól.
-Tini!Mi a fene ütött beléd?
-Én nem! - kezdtem volna bele, de nem akartam beavatni őt is - Te ezt nem értheted, de köszönöm, simítottam meg a a karját, majd sírva fölfutottam a szobámba, becsaptam az ajtót, rávetettem magamat az ágyra, és csak sírtam, sírtam, míg elaludtam.


=======================================================

13.rész---,,All eyes on you" (1)

Eltelt 3 nap.Ez idő alatt tudatosult bennem,hogy ennyire elveszetten és egyedül még nem éreztem magamat.Na de nem is ez volt az utóbbi napok csúcspontja.Amióta megtörtént az a bizonyos ,,baleset" azóta valami nem okés velem,se semmivel ami hozzám kötődik..Egyszerűen félek a sötéttől,pedig nem vagyok az a talpraesetlen liba..
 Furcsa dolgok történnek körülöttem és a legrosszabb az egészben,hogy csak velem esnek meg ezek a furcsa dolgok.Pl.: betolom a székemet kaja után fölmegyek valamiért és amire visszamegyek olyan mintha nem toltam volna vissza,bár lehet hogy csak túlságosan szét vagyok csúszva..Ugyan ez van az ajtókkal is...És mostanába egyre többször egymás után történnek meg,nem hagy nyugodni ez az egész.
 Tudni kell rólam,hogy nem hiszek a szellemekben,de azt nem mondom,hogy nem félek tőlük..
Mostanában bármerre járok,olyan mintha nem lennék egyedül ,és ez idegesít.Mintha valaki követne..


-Csajok,beszélnünk kell!-mondtam
-Mizus?-kérdezte Merci
Aztán belekezdtem és elmondtam a furcsaságokat...
-Ez nagyon ijesztő-állapította meg Alba
-Lányok,mi lenne ha pizsipartit tartanánk nálam?-kérdezte Cande aki hasonlóan a fiúkhoz minden rosszból jót tud kihozni és az összes szomorú történetből vicceset,kivéve persze a haláleseteket.
-Legyen!-mentünk bele

-Délután 3 óra körül-

Fekszek az ágyamon és próbálok nem agyalni Jorgen, ez sikerült is ..Elgondolkoztam,hogy az idegen szichopatának és a villany hírtelen paranormál módon való lekapcsolásának lehet e köze az én eseteimhez..?
Épp ezeken agyaltam amikor üzit kaptam,reménykedtem,hogy Jorge lesz az,de nem.Péter volt.Találkozni szeretne,miért ne?-gondoltam magamban,úgyis egyedül vagyok,ne értsetek félre Jorge helyét már biztos nem tudja visszaszerezni de..úgy döntöttem adok neki egy esélyt.
 Tehát elmentem ..hát minden jól alakult,megint elhitettem hogy fülig szerelmes vagyok belé,szegény gyerek meg semmit sem sejt.Éppen a kedvenc éttermembe tartottunk amikor összefutottam Renato-val aki a menendzserünkként dolgozik.
-Szia!-köszöntünk Péterrel
-Sziasztok!-köszönt-Tini,pont téged akartalak fölhívni!
-Ohh,és..miért?-kérdeztem
-Kaptunk egy ajánlatot,ami szerintem egy óriási lehetőség,el kéne fogadnunk.Mivel te vagy a főszereplő,bátran el merem neked mondani először.
-Na de akkor mond már,mi?-kérdeztem
-Párotokat meghívtak Atlantába..
-És...?-kérdeztem kíváncsian
-Szerepelhettek a The Vampire Diaries-ben! (vámpírnaplókban)
-Mi??Ez nagyszerű,én már úgyis...(elfelejtettem,hogy itt van Péter)..már úgyis rég voltam már Atlantában-mosolyogtam kínomban
-Nagyszerű,akkor benne vagy?
-Még szép!De kik jönnek??
-Azt majd ha visszajönnek a fiúk!-mondta sejtelmesen!(Remélem Jorge is jön)
A napom Péterrel tűrhetően folytatódott...hamar vége is lett,ezért ,,hazavitt",elbúcsúztunk és szabad lettem mint a madár!Aztán beszéltem az én kis...nem is tudom minek nevezni,nincs arra fogalom ami ő nekem,de ugye mindenki érti h Yoyiról van szó.:)
-Este-
A nap vége Cande pizsipartijával zárul,mindenki átvitte a cuccát.
1.Cs gó-ztunk,hát szerintetek kinek ment a legjobban??Persze,hogy nekem egészen addíg amíg Cande be nem kapcsolta a fiúkat is...nahát ellenük nem igazán volt esélyem,de a részvétel számít nem?Azért jót játszottunk be kell,hogy valljam,tudom,hogy egy dúrva fiús játékról van szó,de élveztem.
Majd kifestettük magunkat,hogy live-ozzunk a fiúkkal!Felelsz vagy merszeztünk is és mindenféle téma előjött..voltak pillanatok amikor úgy éreztem tényleg mindenki Cande szobájában van,de persze addig még kemény 20 nap kell.
A legcukibb jelenet volt amikor mindenki virtuális csókot adott a ,,párjának"...Most lehet hülyének gondolni de ez van!
A fiúknál már hajnali 2 volt ézért elköszöntünk,és mi is aludni készültünk.
Nem voltam egyedül de még így sem tudtam elaludni,ollyan érzésem volt mintha valaki fönntlenne és nézne,pedig tudom,hogy már mindenki aludt..
Nem bírtam tovább,bementem a fürdőbe és fölhívtam Jorget.
-Sziaa,miért hívsz ilyen későn?-mondtat fáradt hangon
-Figyelj,tudom,hogy nem kellene ilyenkor hívnom,de valakivel most beszélnek kell,és te szerintem csak te tudnál megnyugtatni.
-Hát jó,mondd!
Elmeséltem neki mindent ami a baleset vagy nevezzük bárminek után történt.vagyis a furcsa dolgokat.
-Hát,figyelj,szerintem ezeket csak beképzeled magadnak,ugye tudod hogy szellemek nincsenek!
-Tudom,de én akkor is félek,előbb hallottam hangokat is JORGE olyanokat amiket még sosem.-Keztem sírni
-Nézd,most Cande szobájában vagy ,nem?
-De!
-Ott vannak veled a többiek,kicsim ne félj,én sem vagyok így nyugodt.Mindjárt letelik az a 20 nap,és ha ott leszek,biztos nem fogsz félni,addig meg ott vannak a lányok.Te nem vagy félős Tini,nyugodj meg,aludd ki magad,minden rendbe fog jönni!
-Köszönöm,hát remélem,..tudtam,hogy föl kell hívnom!Már csak a jelenléted és az ölelésed hiányzik <3Majd beszélgettünk még egy kicsit,talán sikerült megnyugtatnia,nemtudom ,ugynis már 10 perce kb itt állok a fürdőben a telefonomat szorongatva,mert nem merek kimenni.Azon gondolkoztam,hogy újra fel hívom Jorget ,de már egyszer letettem és valószínűleg alszik.Jaj,miért kell ennek ilyen nehéznek lennie??
Végül valahogy erőtvettem magamon és visszabotorkáltam a sötétbe az ágyamhoz..még mindíg éreztem valakinek a tekintetét magamon,de már nem annyira féltem,inkább haragudtam amiért mindez velem történik.
-Bárki is vagy..nem félek tőled!-suttogtam



---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Nahát nemtudom mit szóltok hozzá,tetszik ez a szellemes izé,bár még eléggé az elején vagyunk..Nemtudom.Mi a véleményetek?Folytassam még pár részen át a szellemekkel vagy hagyjam mert ez nekem nem emgy???

12.rész---Haláleset avagy ideiglenes összeomlás

-mi volt ez?-kérdeztük egyszerre
Láttam mindenki szemében azt a megmagyarázhatatlan ijedséget.-Nem tudom!-mondta mindenki egyszerre,majd kiléptünk az ajtókból a folyosóra.
-Lányok,mi volt ez?-kérdezte Clari
-Én nem vagyok hajlandó visszamenni a szobámba addíg amíg ki nem derítjük ezt!-határozta el magát az én vakmerő barátnőm,Lodovica
-Lányok én nem merek lemenni..-mondtam ki félve
-Én sem!-állt mellém Alba
-De ezt tényleg nem hagyhatjuk annyiba!-jelentette ki Cande
-Jó,hát én Lodó mellé állok,ezt ki kell derítenünk.-mondta Merci majd úgy is cselekedett
-Engem se hagyjatok egyedül.-Állt melléjük Cande is
-Akkor már mennyünk mindannyian!-Bísztatott minket Clari
Majd úgy is cselekedtünk,ahogy meg beszétük,felkapcsoltuk a villanyt és egymás mellett próbáltunk lejutni a 6-unknak kicsi képcsőn.Lejutottunk.Először sötétség tárult a szemünk elé.A nappaliban nem égett a villany,fel kellett kapcsolni.
-Na jó,hát valakinek muszáj felkapcsolnia!-mondta Merci
-Lodo,te vagy a legközelebb a kapcsolóhoz!-hadartam félelmemben
-De nemár csajok!-szólt vissza Lodo
-Gyerünk már!-türelmetlenkedett Cande
Majd Lodo kinyújtotta a bal kezét és csukott szemmel próbálta eltalálni a kapcsolót.Ő akarta a legjobban kideríteni de bebizonyosodott,hogy még ő is fél,nem is kicsit.Pár próbálkozás után sikerült is.
-Hah,végre!-sóhajtott fel Lodo
Majd miután mindent megvilágítottak a lámpák körülnéztünk.Rövidesen kiszúrta a szemünket a lépcső előtt kb 3 méterre fekvő törött váza.
-Ez?mit jelentsen?-kérdeztem
-Hát úgylátszik csak ez riasztott fel minket!-mondta Clari
-Jajj,csak egy váza csajok!-mosolygott Cande.
-Majd főltakarítják a bejárónők!-mondta elkényelmesedve ásítások közepette Alba
Majd megfordúltunk és a következő uticél a hálószoba volt.kb.az első 3 lépést tettük meg amikor,hirtelen vibrálni kezdett a lámpa,egymáshoz ugrottunk.Az összes lámpa egyszerre pillanatok alatt kialudt.Ebben a pillanatban mindenki lesokkolódott egy kicsit és valószínűleg kevésbé féltem volna ha nem kezd el sikítozni mindenki.
-Várjatok csajok!-Vette elő Lodo a telóját és világított vele,mi követtük és rövidesen mindenki kezébe a vakus iphone díszelgett.Én már szinte remegtem,soha nem féltem még ennyire,Ez nem hasonlítható a forgatás vagy a koncertek lámpalázához,ez annál sokkal komolyabb.Így haladtunk a villanyfőkapcsoló felé.Az akadályokat sikerült kikerülni. Merci kinyitotta a főkapcsoló ajtaját.
-Úristen!-riadt vissza Merci a kb 1000 kapcsoloó láttára
-Várjatok én tudom mit kell nézni!-kért utat Alba
Rövidesen egy ilyedt arcot mutatott felénk.
-Mi az?-kérdezte Cande
Itt minen föl van kapcsolva!-Jelentette ki Alba
Najó én ezt nem bírom már!-indultam vissza volna a szobámba, a félelemtől folytogatott a sírás.
-Várjatok!-mutatott Lodo a 5*5-ös üvegablak felé
-Na ne,ha még egy ilyesztő paranormális dolgot akartok mutatni ne is kezdjetek bele!-jelentettem ki
-Akkor azt ajánlom fuss fel,MOST!-adott ötletet Cande,de annyira megijedtem ,hogy inkább visszafutottam hozzájuk.És megláttam az üvegen festett vérfoltokat.Az első ötletem a rendőrség volt,de nem hívhatjuk ki,mert ez egy titkos címen lejelentett lakás nem találnának ide.Végül úgy döntöttünk kifutunk az őrökhöz,így is tettük.Elmeséltünk mindett.Nem hittek nekünk,addíg míg meg nem mutattunk mindent,ezután már ők is elképedtek és igyekeztek megoldást szerezni,de ugyanakkor arra is rájöttek,hogy nem kérhetünk külső segítséget nekünk kell boldogulni és kitalálni valamit.A hangokban valóban nem kételkedtünk a ,,kisház"-ból szóltak.Az őrök föl akartak minket küldeni de ilyen helyzetben állíthatatlanok voltunk,tudni akartuk mi folyik itt.Így hát eggyütt indultunk a ház felé,ahogy közeledtünk a hangok egyre erősödtek,de most már nem női sikolyszerűségre hanem férfi kacajra lettünk figyelmesek.Ekkor megjelent a segítség a  ház rendőregysége,akik közül egy hozzánk szaladt és visszatessékelt minket a tiltakozásunk ellenére.Még látókörön belül visszanéztem és mintha egy szerszámmal szaladó férfit láttam volna.azután minden kiesett,valószínű,hogy a pia és a kialvatlanság hatása is közrejátszott,  délben keltem Cande szobájában a többiekkel együtt.

Alba sírt és telefonált ...miután magamhoz tértem már többen fennt voltunk és Alba köré tömörültünk,nem értettük miért sírt addíg amig nem mesélte el,mit halott reggel Riantól (Brendonhoz hasonló őr)..Tegnap este  a rendőri akció allatt életét vesztette Brendon és az évek óta itt dolgozó Sylvia (takarítónő) is.A hangok valósak voltak, Sylviát kínozta egy baltás beteg  szichopata öregember aki a kórházból szabadult. Összefoglalva egy idegbeteg vénember bejutott a birtokra és halálra verte a baltájával az ártatlan öregasszonyt, és nem sok kellett, hogy feljusson hozzánk, de a rendőrök későn cselekedtek, és Brian, Brian is meghalt. Miután ezt hallottam kellett egy kis idő mire felfogtam mindent… vagyis nem, nem tudtam felfogni, nem sok kellett volna hogy megöljenek minket, én meg folyamatosan panaszkodok az őrök miatt, de most még ők is itt voltak és mégis emberek haltak meg… ÚRISTEN.!! Nem tudom elhinni. Ámbár azért hívták, hogy elmondják nem mehetünk ma ki az udvarra minden hemzseg a helyszínelőktól… ez még hagyján, de a halálhírek teljesen magam alá tettek. Most egyetlen emberre lenne szükségem, aki meg tudna nyugtatani és aki mellett bisztonságba érezhetném magam, de pont most nincs mellettem. Miután tehát sikerült felfognom, hogy mi a szitu…szügségem volt Jorgera, eleve megbeszéltük, hogy beszélünk reggel most meg már dél van. Ezért felhívtam skypeon, még mindíg Cande szobájában voltam, nem akarok egyedül lenni, de még a többiek is itt voltak… Folhívtam Jorget. A csajok is köszöntem neki, most volt vége a probájuknak , de egyből észrevette hogy nincs minden rendben, ezért mi szokásunkhoz híven kitálaltunk a tegnapi bulitól kezdve mindent és mondanom sem kell, hogy 2 percig nem is tudott megszólalni… látszott rajta, hogy akar mondani bármit, de ehhez a dologhoz, pláne így egyszerre nem igazán lehet hozzászólni. Miután kisajnáltattuk magunkat és Jorge részvétet nyílvánított hangzavar keletkezett, mindenki elkezdett beszélgetni a kedvesével, ezért kimentem az erkélyre. Itt azonban kitört belőlem a sírás , nem feltétlen az áldozatok miatt és ezt most nem önzőségből mondom, hanem magam miatt. Nem hiszem el, hogy még mindíg nincs mellettem. Ő skypon keresztül próbált nyugtatani, de nem hatott, szerintem akkor kijött rajtam monden stressz, csak sírtam megállás nélkül, majd a csajok odajöttek hozzám és bekísértek a szobámba.

Cande szemszöge

Éppen Ruggeroval telefonáltam amikor az időjárásról volt szó ezért az erkély felé néztem, ahol Tini zokogott. Mondtam Ruggerronak,  hogy visszahívom, majd leraktam. Szóltam Lodonak, és kimentünk Tinihez, aki megállás nélkül sírt. Átöleltük, majd  ő is visszaölelt de még mindíg sírt.
-Ezt most elveszem! -mondta Lodo, és a telefonhoz nyúlt amin Tini Jorgeval volt kapcsolatban, de hirtelen Ruggero iss mellette termedt.
-Ne, kérlek! -ez az egyetlen ahol vele tudok lenni, azt akarom, hogy itt legyen de még mindig nincs itt! - őrjöngött tovább Tini
De Lodonak muszáj volt elvennie mert majdnem összetörte a sírás közepette. Aztán lassan fölhúztam Tinit. Nem akarok megilyeszteni senkit, de szerintem idegösszeomlást kapott. Bekíssértem a szobájába betessékeltem az ágyába majd ráhúztam a takarót.
-Tini, hidd el nekiünk sem könnyű!
-Cande, nem tudom mi van velem , úgy érzem nem tudom abbahagyni a sírást..
-Nyugodj meg jó, én most elmegyek de nyitva hagyom az ajtót, ha bármi kell szólj, oké??
-Cande!
-Hmm… -fordultam vissza
-köszönöm! -mondta
-nincs mit! -mosolyogtam majd kimentem

Tini szemszöge

Miután Cande elment, sokat aludtam és kezd elmúlni ez a idegössszeomlási izé, mert a csajok szerint azt kaptam. Kicsit jobban éreztem magam ezért küldtem egy képet Jorgenak hogy tudassam vele, mindazok mellett amik történnek élek!

11.rész--- Mi volt ez?

Miután életem szerelme elment, mi sem tehettünk mást, haza mentünk. Egyedül. Lodo volt az az ember aki tartotta bennünk úgymond a lelket , neki még itt van Thomas. Az első hetet még úgy ahogy kibírtam, próbáltam beletemetkezni a munkába, a többiek sem tudtak másképp cselekedni. A napjaink reggel 10 től délután 4 ig próbával teltek, aztán persze az első napokban valamennyire kihasználtuk, hogy nincsenek itthon a fiúk kibeszéltük őket, nevettünk de mindennek hamar vége lett amikor rájöttünk hogy napról-napra növekszik a hiányérzet. Nagyon rossz volt úgy fölkelni, hogy senki nincs mellettem… egyedül vagyok, nincs aki… .. és itt sorolhatnám dolgokat, de még olyan sincs aki elszívja mellőlem a levegőt…
Jorgeval tényleg amikor csak tudunk beszélünk, de ez nagyon nem ugyanaz mint élőbe, borzalmas ez a távkapcsolat… amikor minden egyes percben arra gondolsz valyon mit csinálhat most..?  És igen néha egyből a legrosszabbra gondolok, pedig tudom, hogy nem tudna megcsalni, mert nem én vagyok az akit megcsal hanem velem csal meg mást.
-olyan kihalt itt minden!!  Nem?? - kérdezte Cande
-Ne is mondd!! - féltem
-Fel a fejjel csajok, már csak 24 nap! - mondta Clari, ő már jártas a távkapcsolatban, mivel még a 2. évadban kilépett, de tudjátok!
-Ajj, csajok létszi ne beszéljünk erről! - mondta Merci
-Jó tényleg, hagyjuk ezt! - mondta Lodo
-Mit csináljunk?? - kérdezte Alba
-ömm… elmehetnénk shoppingolni aztán nézünk valami filmet, este buli?? - ötletelt Cande
-naaa… ez tök jó, bennevagytok?? - kérdeztem már lelkesen
-oké legyen! vágták rá majdnem egysszerre!
Tehát a nap Cande terve alapján alakult.. elmentünk shoppingolni a mi kis drága testőrjeinkkel! Főleg ruhaboltokban jártunk, íme pár bizonyíték!! :::

Miután fölvásároltuk a plázát hazamentünk elpakoltuk a cuccainkat és leültünk a nappaliba a tv elé.
-Na? Mit nézzünk?? - kérdeztem
-Ömm… -gondolkoztak
-Romi film?? -kérdeztem mosolyogva és szivecskét formáltam a tenyeremből.
-HORROR!! -ordítottak egyszerre
-mii?? -kérdeztem
-Ohh, Tini fél!!-mondta Merci
-Tényleg kiskorúaknak nem szabad, 18 a kórhatár- mondta ezt pont Alba szarkazmussal
-Már átléptem a 18 - dőltem hátra és bevágtam a durcit
-Na, ugyanmá' csak hülyültünk! - mondta Lodo
-Jolvan akkor nézzünk horrort. -mentem bele
Nekiültünk és rövidesen kiválasztottuk a filmünket a

-mellett döntöttünk.
A film amúgy nagyon nem volt ilyesztő, csak egy kicsit féltem de… áhh semmiség én nem félek… főleg nem horroroktól! -ajj most csak hitegetem magam??

Miután vége lett fölmentünk és fölvettük a bulihoz az újonnan vett rucinkat majd kisminketük magunkat és egymást, így gyorsan elment 3 óra. Igen nekünk 3 óra kellett h elkésziüljünk:

Igazándiból bele sem merek gondolni, hogy mi mit fogunk csinálni ott egyedül a fiúk nélkül, mivan ha ránkmásznak vagy meg akarnak erőszakolni, mondjuk ott lesznek beépülve az őreink de ha véletlen nem figyelnek… hát nemtudom mire számítsak. Mielőtt beültünk a limóba-igen limuzinnal szeretnénk menni és sikerült szerezni-még fölhívtam Jorget és elmeséltem neki röviden a mai nap eddig és ezután következő dolgait. Hát… nem igazán örült, hogy bulizni megyünk, de a helyében én sem repestem volna. Túl későn érnénk haza ezért csak holnap reggel fogunk már beszélni így egyúttal el is köszönünk egymástól. Majd beszáltam én is és go party !!!
Beértünk és mindenki tombolt, hihetetlen mennyi ember ott volt:

Hamar sikerült elvegyülni a tömegbe. Először tudtuk hogy nem jó dolog de bedobtunk egy felest, csakhogy lazábbak lehessünk. Aztán beálltunk táncolni, egy darabig közösen majd megint ittunk kicsit, jó nem kicsit ha 15 koktélt számolunk fejenként egy emberre… pff nagyon beb*sztunk már az elején.. azután mindenki     visszaállt táncolni, de hamar szétszéledtünk , mert mindenkinek ismeretlen fölkérője akadt. Kivéve Lodonak neki eljött Thomas. Ez alól én sem voltam kivétel, nekem is akadt felkérőm akivel örűlt táncolásba kezdtem , ekkor éreztem csak igazán az ital hatását szédültem , és már a nevemet sem tudtam… összevissza ugráltam /táncoltam a tömegben a velem szemben tomboló ismeretlen fiúpartneremmel , amikor egyszercsak azt érzem hogy smárolunk, a helyes döntés az lett volna ha azonnal ellököm de annyira az ital hatása alatt voltam, hogy nem adta ki az eszem. Egyszer csak elkezd tolni be a wc felé , és körülnéztem de nem lattam senki ismerőst, tiszta kába voltam nem tudtam pontosan mit csinálok.. aztán hirtelen kitisztúlt minden és a fiú wc-ben találtam magam a falhoz tolva és az a srác akivel táncoltam összevissza de erőszakosan csókolgatja a nyakam.. belenéztem a fiú háta mögött lévő tükörbe, és tiszta homályt láttam, olyan volt mintha elbambultam volna , tudtam mit akarok de nem voltam képes megtenni,  teljesen be voltam rúgva. Amikor már rosszabbra fordult a helyzet erőt vettem magamon és hirtelen erőből ellöktem magamtól azt a srácot, aztán a 20 centis magassarkúmba próbáltam sietősen kivanszorogni a táncolók közé a kb 5 mp-es utat 2 perc alatt sikerült megtennem minden egyes lépésnél majdnem fölbuktam, egyszer visszanézem és a fiú bealudt a wc nél , bizonyosan ő is rendesen be b*szott ..
Tehát miután az emberek közé jutottam kerestem az ismerős arcokat és küszködtem a hányással… végül hosszas keresgélés után Lodóékra bukkantam miközben hevesen csókolóztak
-Lodo-ütögettem a hátát hogy nézzen felém begörnyedt testel,
 abban a pillanatban tényleg majdnem hánytam.
-úristen Tini! -mi történt??
Majd elmondom, de kérlek Keressük meg a többieket és lépjünk le , nagyon szarul vagyok! - mondtam még mindig begörnyedve
-Rendben, gyere! - majd fölkarolt a nálam józanabb helyzetben lévő barátnőm és indultunk a keresésre.
Alba-t nem kellett keresni meglátott minket amint nyomorult helyzetben vagyunk és azonnal odajött segíteni Lodonak bár Alba sem volt valami józan. Így mentünk , a lány wc ben találtunk rá a berúgott Mercire aki nagyba belemerült egy fiúba, nem akart velünk jönni mert eléggé megzavartuk , de tudom, hogy ezt még megköszöni, ő nagyon durva dolgokra képes ha iszik.
Clarit találtuk ezután nem messze ő 2 pasit próbált levakarni magáról, úgymond őt is kimentettük. Végül  a szintén berúgott Cande barátnőmre bukkantunk, ő minket keresett. Összeszedtük magunkat és kitánszorogtunk a limóig… szerencse hogy megint én ültem be utoljára mert elkapott a rókázás, miután végeztem elindultunk és rövidesen hazaértünk. Amikor már azt hittük ennél rosszabb nem lehet, Merci is kezdett velünk együtt kijózanodni, rájött a hibákra, és gondolhatjátok miket kellett mellette végighallgatni folyamatosan szidta magát, az őrületbe kergetett.
Hát hiába ilyen elveszettek vagyunk ha nincsenek itt a pasik, óriási hibába estünk, de már nem tudjuk visszafordítani.
A lépcsőn mentünk már, amikor fura sikolyhangra lettünk figyelmesek.
-úristen! - mi volt ez ??- ugrodtunk egymás nyakába.. még az őreink sem voltak itt a limót intézték.
-nemtudom, de nagyon félek! - mondta Alba
-ugye mondtam, hogy nem kellene horrort nézni.! -mondtam
-Jaj, és Tinita azt nem mondta a belső jóslóerőd , hogy ne igyunk le magunkat a sárga földig! - cseszett le Cande
-lányok hagyjátok már! - csitított Clari
Ekkor mindenki elhalgatott majd megint sikolyra lettünk figyelmesek, összerezzentünk… a hangok a villa birtokán vagyis a birtok szélén lévő kis házból szólt, ahol a takarítók  bejárónők ideiglenes helye van. Majd mellénk értek az őreink, Lodo üzenetet kapott és megszólalt az üzihangja amire mi autómatikusan megijedtünk…
-mitől féltek? - nevetett Brian az egyik testőr
-te nem hallod?? - kérdeztük
-nem én nem hallok semmi mást csak a főnököm szidását ha nem mentek be az ajtón.
Bementünk már nyugodtabban, meg voltam győződve hogy csak a fejünkbe szólt az a bizonyos hang.. mindenki bevonult a szobájába, már csak a fejem fájt, ahoz képest elég jól kijózanodtam.. letusoltam és befeküdtem az ágyba.. a mai nap annyira sűrű volt, hogy nem is bőgtem végig Jorge miatt, de nagyon hiányzik, de legalább a figyelmem elterelődött. Aztán ahogy gondolkodtam a sötét szobába elkezdtem félni, mivan ha nem csak a fejünkbe szólt… annyira megijedtem, hogy fölkapcsoltam a kislámpám és annak a fénye mellett aludtam el. Rám is fért volna az alvás egy ilyen nap után ha nem riadok föl pontban hajnali 3 kor egy zajra… azonnal az ajtóhoz rohantam és kinyitottam , a többiekkel találtam szembe magam akik ugyanúgy az ajtójukban állnak válaszra várva
-mi volt ez? - kérdeztük egyszerre


Nahát ez lenne az új rész! Remélem tetszett!! ;)

10.rész---Meg vagy jelölve bármerre is mész!

Figyelem! A részben lesz 1 olyan szóösszetétel amit szerintem nem igazán néztetek ki belőlem, de remélem senkinek nem lesznek rémálmai tőle, és mindenki érti miről van szó, nem akartam teljesen kiírni ezért kicsit becsillagoztam, szoval mindenki ennek tudatában olvassa!!  ;) XD ! 
Hosszút igértem de nem igazán sikeredett olyan hűde hosszúra a kövi remélhetőleg már hosszabb lesz, és akkor eltakarodok és olvashatjátok :D 




 AZ éjszakai próba hát mondanom sem kell írtózatosan rossz volt. Már a próba elkezdte előtt mindenki hulla volt. De miután ezt sikeresen túléltük egy még rosszabb dolog következett :
Nisco az egyik rendezőnk:
-Az a helyzet, hogy a turné egy teljesen új koreográfiát kap. Viszont, Daniel csak a lányokat tudja tanítani, nincs ideje a fiúkra és nem is vállalhatja be őket!
-Akkor mi lesz?? - kérdezte Ruggero
-Az… hogy a fiúk 1teljes hónapra elutaznak Daniel egyik kollégájához Hollywoodba!
-Mi?? - fagyott le egytől egyig egyszerre mindenki
-Ez van nem tudjuk ezt máshogy megoldani. -mondta Nico
-És mikor indulunk? - kérdezte szomorúan Facu
-1 hét múlva! - felelt Nico majd távozott
Ez a borzalmas hír nem is jöhetett volna jobbkor, tök jó, hogy így hajnali négykor ezt bejelentik !!Úristen !!Még mindíg nem fogtam föl mi történik, mihez kezdek??  Azthittem mi mindig itt leszünk egymásnak… .

Az úton visszafelé szinte senki nem szólt egymáshoz.. én csak bámultam a felkelő nap vörös korongját, így merengtem és gondolkoztam egyszerre.
-Tini! - szólt mellőlem Jorge
Én megfordultam a kisírt szemeimmel, Jorge pedig egyből magához is ölelt.
Hazaértünk
Hajnali hat körül lehetett amikor beértem Jorge vagy az én szobámba, igazándiból már annyira faradt voltam hogy már nem is érdekelt hol vagyok, rávetettem magam ruhástól az ágyra. Még volt annyi erőm hogy magamra húztam a takarót, aztán már csak a mellém érkező Jorget éreztem, amint ő is hasonlóan cselekszik.
Reggel Jorge mocorgására ébredtem, éppen ébredezett de össze-vissza nyüszögött, nyöszörgött.
-Ébresztő! ordítottam bele a fülébe..
-Naaa… ezt most miért?? - temette a párnába a fejét és tovább nyöszörgött, mint egy kiskutya, vagy egy kisgyerek a lényeg , hogy a tevékenység nem egy 24 éves FELNŐTT  férfire jellemző.
-Hogy aludtál? - kérdezte a nyöszörgés és félálmos kómás helyzete befejezése után
-szerinted? kérdezem
-tudod, nem én vagyok a hibás azért ami történik, ne rajtam töltsd ki a dühödet ..-mondta
-igazad van, még az a lényeg, hogy itt vagy, használjuk ki.
-jó, de én most megyek fürdeni
-várj! -kiáltottam
-miaz??  fordult vissza a fürdőből
-elővettem egy kis dobozkát amiben egy nagyon hasznos kis zacskokból álló ,,cuccok" vannak ( ugye érti mindenki a célzást)
-tudod nekem is kell fürdeni, de ha egyesével mennénk túl sok időbe telne, és hogy is hívják azt…
-spórolás?? - kérdezte
-az! -feleltem -időt spórolnánk meg vele!!  ;)
-én neked nagyon nem szeretek ellent mondani! - felelete
Azzal behúzott a fürdőbe és becsuktuk az ajtót ezt a jelenetet úgy képzeljétek el mint a filmekben , amikor nem akarják mutatni de érthető a célzás!!
Viszont annyit elmondok, hogy ilyen jó még szeritem egyikunknek sem volt.. az egész testemet körbejárta az a leírhatatlanúl jó érzés, és bátran merem állítani, hogy eddig vele ez volt az egyik legjobb, pedig a körülményekhez képest nem hittem volna hogy pont most sikerül neki spr*ccel*s   or*azmust
okoznia… (- írói megjegyzés :OMG most miket gondolhattok rólam… xDD)

Miután átéltem életem egyik legjobb ,,élményét" unalmas napok következtek, sokat próbáltunk, Peter pedig a bocsánatkérő üzikkel bombáz óránként, ami Jorgenak szemetüt és összevissza féltékenykedik meg védelmez…
Aztán az unalmas napok után eljött a vasárnap amit rettenetesen nem vártam, az egész szombati napom sírással és stresszel telt. A vasárnapról ne is beszéljünk.

Este elég durva voltam, vagyis csak reggel vettem észre a Jorge nyakán ejtett lila sebet. Nemsokkal utánam ő is felkelt, és tájékoztattam a hibámról. Először nem hitte el addig míg a tükör elé nem küldtem. Miután észrevette, felsóhajtott majd teljesen ellenkező reakciót mutatott, azthittem kicsit leordít de ehelyett elmosolyodott
-Ezt magammal viszem !- mondta mosolyogva
-dehát megjelöltelek! Meg vagy jelölve az enyém vagy!
-csak a tiéd! - mondta!
-óh, de szeretlek!! - ugrottam a nyakába. Majd egy hosszas közös búcsúzkodás kiövetkezett , és kikkísértük a fiúkat a reptérig .Ott mindenki könnyes búcsút vett egymástól és ez velünk sem történt másképp. Egyszerűen nem akarom elhinni hogy ennek meg kell történnie, miért?? Nagyon nem szeretném ha elmenne, mi lesz velem nélküle??
-nagyon…. nagy… on szeretlek! - mondtam ki a sírástól nehezen
-én is! - vágta rá könnybe lábadt szemmel, majd még erősebben ölelt magához,  vagy ott ölelkeztünk már 5 perce de nekem csak 1 mp nek tűnt.

-Stephie tudja, hogy elmész?
-ja, írtam neki egy üzit… de ne stephieről beszéljünk az utolsó percekben!
-Rendben! -öleltem ismét magamhoz, majd kitört belőlem újra a sírás amikor megszólalt a hangosbemondó, 1 perc maradt a felszállásig..
-Minden nap amikor csak lesz időm felhívlak vagy üzizek, és minden este skype-olunk, jó??
-igen!! Nagyon szeretlek !- adtam neki egy hosszú csókot, majd elindult a lépcsőn ami a gép ajtajához vezet de értitek, elindult de hirtelen visszafordult, én gondolkodás nélkül odaszaladtam hozzá a könnyeim még jobban folyásnak eredtek, adtam neki egy utolsó csókot, már az sem érdekelt , hogy a könnycseppjeim eláztaják az arcát. Csak érezni akartam még egyszer őt. Miután ez megtörtént kénytelen volt már tényleg felszállni a gépre… borzalmas érzés fogott el amikor elengedtük egymás kezét…

A gép felemelkedett és elment………….. a neheze még csak most jön: Ki kell bírnom 1 hónapot NÉLKÜLE !!!