25.rész---Amíg csak lehet.

Míg a taxival hazafelé tartottam,megfordult jópárszor a fejemben,hogy talán mégsem ez most a legjobb döntés.Talán meg kellett volna várnom Jorget... de bíztam magamban,ezt elhatároztam és végigcsinálom, bebizonyítom magamnak,hogy képes vagyok rá!
Legjobban akkor kezdtem el félni és elbizonytalanodni amikor már az ajtó előtt álltam. A szívem a torkomba dobogott,a gyomrom pedig összeszorult. De nem!Vettem egy mély levegőt:
-Nem hátrálhatok meg!Menni fog! -suttogtam magamban,majd megfogtam a kilincset és kinyitottam az ajtót.
Miután átléptem a küszöböt, már felkészültem a legrosszabbra.
Beléptem,de a nappali üres volt.
-Hahó!...Staysi?-kiabáltam, majd felkutattam a házat de sehol senki. Az első amit éreztem, hogy mekkora mázlim van,hogy nincs itthon a második pedig, hogy vajon hova mehetett?
Hamar elfelejtettem a bennem keletkezett kételyeket és igyekeztem kihasználni az időt,hogy senki nincs itthon.Elég nagy kupi volt a szobánkba, reggel nagyon siettünk,nem volt időnk a renddel foglalkozni ezért villámgyorsan pakolni kezdtem.De ebből a gyorsaságból nagyon nem lett semmi, mert amikor a kezembe kerültek Jorge ruhái.... olyan jó érzés fogott el, csak azt vettem észre hogy mosolygok. Már nem is tudnám elképzelni az életemet nélküle! Az az illat, az ő illata... amit már annyiszor éreztem, egyszerűen imádom! Elpakoltam majd leültem a tv elé.
Egyszer csak kulcszörgést hallottam.Staysi érkezett ,kezében ha 7 csomag nem volt akkor egy sem, ebből következtettem hogy shoppingolt. Na de kinek a pénzéből?
-Szia!-köszönt
-Szia! -(igen tegeződünk )
-Te hogy,hogy ilyen korán?
-Hamarabb jöhettem,nem volt ma sok jelenetem.
-Értem...Nem segítesz?-kérdezte kicsit lenézően
-De!-álltam föl és segítettem kicsomagolni,egy halom étel alapanyag volt a csomagokban.
-Ezek minek? -kérdeztem
-Gondoltam a kicsi fiam megérdemel annyit,hogy főzünk neki, nem?-erre csak kikerekedett szemekkel bámultam rá... mivan?
-Miért nézel így?
-Ja...khmm...semmi, semmi...
-jaaaa.....vagy úgy! Már értem. Te nem tudsz főzni, jól mondom? -kacagott föl ami nemtudom hogy jó vagy rossz szándékból történt.
-Hát... -néztem le a földre. De most komolyan 18 vagyok ne mondja nekem senki, hogy mesterszakácsnak kellene lennem.
-jajjj.... nyugi már! -simogatta meg a hátam -Nem azért mondtam. Viszont meg kellene tanulnod!Értem én hogy most minden egyenesbe van, miliomosok vagytok főleg a turné után, de szeretném ha kicsit engem is megértenél. Nem akarom abba a tudatba hagyni a fiamat, hogy nem tud semmit az aki mellette van!?A főzés meg aztán nem a férfiak terepe. Ezért választottam neki Stephiet... -szólta el magát
-Tessék?
-Ne érts félre az nem úgy volt... tudtam hogy igazándiból sosem szerette a fiam, ahogy azt is hogy nem lehetek mindíg a fiam mellett ,ezért akartam fiatalon olyan mellé rakni aki mindent tud és Stephie mindig is odavolt Jorgeért. Ezért nehéz nekem ezt elfogadni. Tudod nagyon rossz ha valami nem úgy sül el ahogy szeretném! -közölte
-Na jó! Ez....ez sok! -fogtam a fejem-És ezt most miért mondtad el?
-Mert ezek azok az indokok amiért... -folytatta volna de
Fölnevettem kínomban.
-Értem én,ezért szerinted nem vagyok jó Jorgehoz! De a baj  az hogy szeretem,szeretjük egymast és szerintem ez a legfontosabb.
-A szeretet az egyik legfontosabb! -mondta gúnyosan.
Majd tovább pakoltunk de a béke nem tartott sokáig.
Staysi a takarításomba is belekötött és hisztizett...egyik pillanatban röhögtem rajta (magamban)a másikban meg már a sírás kerülgetett. Egyszerűen az őrületbe kerget... egyszer csak éreztem hogy valami nincs rendben...
-és hogy lehet ilyen rendetlenségb....Martina!Minden rendben?-kérdezte ,,aggódva" Staysi
-nem!-ennyi volt amit ki tudtam nyögni, utána....
-Nem! -ennyi volt amit ki tudtam nyögni utána... -----------------------
utána futottam a mosdóba hányni...
Már vagy negyed órája a fürdőben dekkolok. Ez idő alatt 3×hánytam. Szinte minden kijött belőlem ,a közérzetem pedig borzalmas. A nagyobb gondom most, hogy mit mondok Staysinek?
Erőt vettem maagamon és kivánszorogtam falfehéren.
-Hát? Veled meg mi történt? -kérdezte Staysi azzal az irritáló hangjával amivel most csak tetőzte a hangulatomat..
-Hánytam!-mondtam neki el az igazat (gondoltam úgyis halotta)
-Aha...na akkor jól sejtettem! Hát figyelj! Szerintem le kéne pihenned! Nem akarom, hogy engem is megfertőzz..
-De ez szerintem nem is...-szakított félbe
-Ne!Ne beszélj!Azt mondják a vírusok így is terjednek.. -majd beinvitált a szobába, elment és tovább durrogott magában.:
-Ezt nem hiszem el..ez a lány nem tud semmit,egy semmirevaló  mit lehet vele kezdeni? A munkájáról ne is beszéljünk... -halottam bár nagyon remélem hogy véletlen volt és nem szándékosan beszélt haangosan..
Ezután megpróbáltam nem a gondjaimmal foglalkozni. Elterültem az ágyon és vártam, magam se tudom mire?!

Pár perc múlva ajtócsapódást halottam. Azonnal felültem.
-Hol van?-kérdezte Jorge
-A szobátokba, de szerintem ne...-mondta Staysi de Jorge addigra már benyitott.
-Szia! -ugrottam rá örömömben
-Szia! -csókolt meg-Na?Minden rendbe volt?
-Hát..... tudod csak a szokásos, de ahhoz képest...
-Mit csinált már megint ?-kérdezte
-Semmit tényleg, nem volt semmi.. -mondtam
-Akkor meg miért vagy ilyen rosszkedvű??
Nem akartam neki elmondani a hányásos szitut, még magam sem tudom mi volt az.
Leültünk az ágyra.
-Nem tudom hogy miért vagyok ilyen. Úgy érzem most nem tudok mosolyogni.. nem is akarok -mormoltam a végét
-Aha.! -állt föl velem szemben és elővette a perverz mosolyát-Szoval nem tudsz mosolyogni!? -közeledett mire én hátrálni kezdtem ,majd hírtelen rámvetette magát.
Először azt hittem azt akarja de nem! Elkezdett csikizni, mire én úgy nevettem hogy alig kaptam levegőt.
-Elég....elég! -kiáltoztam levegőért kapkodva
-Nem,nem!-röhögött
-Jorge fejezd be!!! Lécci -kiáltoztam, de eredménytelen volt
-Leon! -ordítottam mire meglepődött és abbahagyta egy pillanatra -Leon? -kérdezett vissza
-Na végte -lihegtem -Abbahagytad! -de ekkor újból kezdte
-Jorge !-csókoltam meg-Ne kezd előről -kérleltem
-Mit kapok érte?
-Mosolyogni fogok! -mondtam
-Lássuk! -mire én vicsorogni kezdtem. De neki nem tetszett ezért átállította a számat.
-Így jó? -szűrtem ki a fogaim közül, de elkapott a nevetés
-Remek! -röhögött

A nap további részében nem foglalkoztunk Staysivel. Megtanúltuk a szövegeinket, miután minden egyébbel végeztünk beleértve anyámék megtévesztésével hogy még mindig abba a rohadvány villába rontom a levegőt, már be is esteledett.
Ez a nap is gyorsan elment...

Lefürödtünk, na de az is furcsa volt.:
Jorge a zuhany alatt már végigénekelte 2015 legutolsó lejátszási listáját de még mindig kornyikált. Azért ez már lassan 3/4 óra után elég idegesítő.
-Szivecském!? -kiabáltam be
-Mivan?
-Kifáradnál? -kérdeztem
-Gyere be és vigyél ki! -röhögött -De belépő is kell! -jelentette ki
-Milyen belépő ?-értetlenkedtem
-Ha nem akarsz egy kis Jortinit a lábad alá akkor nyisd ki az  éjjeliszekrényem fiókját!-kiabált ki-Hozz egy kotont aztán jöhetsz! -röhögött
Na mostmább leesett hogy mi az a belépő, Jorge annyira perverz!
-Milyen színűt?-röhögtem el magam
-Rózsaszín van?-kérdezte
-Persze, rózsaszín még mit nem?!-momdtam halkan majd kinyitottam az ajtót .Fehér pára fogadott, a víz pedig olyan forró volt! Nem is tudom hogy lehet neki ilyen forróban zuhanyoznia!? Na de mindegy a lényeg hogy mindenki el tudja képzelni milyen dolgok történtek....

Már az ágyunkban fekszünk. Most olyan nyugodt volt minden,egészen addíg míg Jorge a hasamat érintve át nem ölelt.
Ha korábban ilyet csinál biztos nem tűnik föl, most viszont egy egészen furcsa érzés járt át. Talán lehetséges hogy a hányás!? De nem az nem lehet... nem szabad megtörténnie,nem lehetek terhes pláne Pétertől. De mivan ha? Nem ez nem lehet! -nyugtattam magamat.
-Mi a baj? -kérdezte Jorge csukott szemekkel
-Semmi! -mondtam, amíg ezt az egészet ki nem derítem nem mondok neki semmit..
-Tudod!? -szólaltam meg ismét -Olyan jó hogy rád találtam, hogy egymásra találtunk,hogy ittvagy! -öleltem át könnyező szemekkel azonban ezek a könnyek nem a maghatódottságtól voltak, hanem a félelemtől,bizonytalanságtól..
-Ne sírj! -ölelt vissza
-Te mindíg ittleszel? -kérdeztem
-Amíg csak lehet! -felelte
Ezután elaludtunk.Jobbanmondva csak ő.Én nem tudtam.Nem hagyott nyugodni se a rosszullétem se Staysi.
Mikor már nagyon meguntam a forgolódást úgy döntöttem csinálok is valamit!
Lehet nem a legjobb ötlet hajnali 2 kor nekiállni főzőcskézni. Igen!Ez egy határozottan nem jó ötlet,nemnormális, de én sem vagyok az!
Kimetem és nekiálltam halkan főzni, persze szakácskönyv nélkül,de elvégre mire van az internet?
Egyszer csak valaki hátulról átölel. Megfordultam.Természetesen Jorge volt az,akit valószínűleg fölkeltettem.
-Te mi a francot keresel hajnali 2 kor itt?Tudod milyen szar érzés amikor átakarod ölelni a barátnődet alvás közben és nincs melletted senki? -kérdezte
-Figyelj! Nekem meg kell tanulnom főzni! -jelentettem ki
-Anyám mi?
-Igen,de tényleg tudnom kell főzni! És ha nincs aki megtanítana, itt a telóm szoval... ??
-Ajj nemár! Nem akarok egyedül aludni! -hisztizett
-Mi lenne ha megvárnád amíg sikerül csinálnom valamit? Te lennél a tesztalany! -pattant ki az ötlet a fejemből
-Te beteg vagy! -csókolt meg majd leült a kanapéra és telefonozni kezdtett.
Én teljesen bemerültem a kotyvasztásba.. egyik piillanatban még 2-t másikban már fél 4-et mutatott az óra.Az 1.tortíjám odaégett amit követett a 2. is..az 5.viszont úgy ahogy elfogadható lett.Rápillantottam az órára és hanali 4 volt. Rátettem a művemet egy tányérra és megfordultam hogy megmutassam Jorgenak.
-Jorge! -szóltam még mielőtt meg nem fordultam, de nem érkezett válasz...

24.rész---Ha harc, hát legyen harc!

Nemtudom,hogy mi volt velem de nagyon rosszul éreztem magam,úgy értem rossz volt a közérzetem..
De ugye Jorge leállíthatatlan volt.
-Jorge!Legyen már elég!-szóltam rá
-jó, oké... bocsi. -dőlt vissza az ágyba
-De most ezért nehogy megsértődj! Mostanában mindig ilyen vagy... -mondtam
-Igen,tényleg...-nézett kicsit magába
-De miért?
-Nemtudom...mostanában úgy érzem,hogy csak akkor vagyok jól,akkor vagyok igazán szabad és boldog ha fizikailag vagyunk eggyütt...
-De miért?Van valami...-folytattam volna de csörgött a telefonja amit fel is vett,fogalmam sincs ki hívja ilyen korán,de mivel kisétált a fürdőbe beszélni,ezért gondolom fontos...

Felöltöztem,és mentem ki megkeresni a szétdobált cuccok között a tegnap kapott levelemet,amit pár percen belül meg is találtam.Nem bontottam ki,mert ez eggyel több ok arra,hogy elmenjek Jorgehoz megnézni hogy kivel beszél, mondván hogy nem merem kibontani.Így is tettem.Mikor benyitottam a fürdőbe,először nem láttott,ennyit hallottam.:
-....
-próbáltam fölhozni -mondta idegesen
-....
-igen tudom..
-....
-hidd már el, hogy tisztában vagyok vele,de úgy tűnik elfelejtette én meg nem akarom összetör..-ekkor meglátott a tükörben
-le kell tennem!-mondta.Ezután felém fordult és csak néztük egymást.
-Mi volt ez?Kivel beszéltél?-kértem számon
-Ruggeroval...-mondta
-Aha-mondtam szarkazmussal,ha kiderül,hogy valaki más jött a képbe,én nemtudom mit teszek.
Azzal ki kaptam a kezéből az iphone 6 +-ját ami alig fért meg a kezemben(de hozzá szoktam,nekem is ugyanilyenem van,bár lehet lassan lecserélem a legújabbra).Rögtön megkerestem a hívásnaplót ,már gyanús volt, hogy nem próbálkozik elvenni,de aztán megértettem miért nem.Igazat mondott tényleg Ruggeroval beszélt.
-Mostmár elhiszed?-kérdezte azzal a ,,utálom amikor féltékenykedsz"nézésével, de most inkább csalódott volt.Kikapta a telóját a kezemből utána  távozott.Én viszont nem hagytam annyiban!
-De megmagyaráznád,hogy mit felejtettem el,meg úgy egyátalán miről beszélgetek?-kiabáltam utána
-Semmi érdekes.Ez olyan ami nem rád tartozik!-kiabált ő is
-De tudom,hogy rólam volt szó!-folytattam
-Látod?Ez az!Mindig azt hiszed rólad szól minden!-kiabált még mindíg én pedig kész voltam meggondolatlan lépést tenni,de teljesen megfeledkeztem,hogy van itt még valaki rajtunk kívül,aki ebben a pillanatban ránk is szólt és megmentette a fiát egy óriási pofontól.
-Mi ez?-nézett ránk felhúzott szemöldökkel Staysi
-Ööö...-néztünk egymásra Jorgeval
-Ja,nem a drámátokra hanem erre értettem!-mutatta a borítékot amit még mindíg nem bontottam ki.
-Az az enyém!-mentem érte és elvettem az asztalról,közben pedig próbáltam lenyugtatni magamat,hogy ne kapjak idegbajt Jorgetol...
Belevetettem magam a fotelba majd elkezdtem kibontani a borítékból a levelet.Bár ne tettem volna!
-Ajj! Ez nem igaz!-mondtam kicsit talán hangosan,aztán magamban kezdtem káromkodni..
-Mi az?-jött ide hátulról Jorge és hozott egy szivecske alakú csokit
-Ez békülőajándék?-kérdeztem
-Az!-mondta
-Akkor elfogadom!- vettem ki a kezéből a kis csokit amit azonnal be is kaptam,majd megadtam neki a lehetőséget hogy nézhesse ahogy egybe csámcsogom a csokit.
Hihetetlen ez a Jorge!Egyetlen dologgal képes mosolyt csalni az arcomra,nagyon szeretem!Viszont ebből hamar vissza kellett tér nem a valóságba,amit sajna meg is tettem.
-Mi az?-kérdezte újból Jorge, gondolom látta rajtam hogy valami nem okés
-Nézd meg!-nyújtottam át a levelet egy sóhajtás kíséretében..
Elolvasta,majd ő is sóhajtott egyet.
-Most mondd meg!Mert nekem nincs elég bajom,még ez is!-öntöttem ki kb.a negyedét a bennem kavargó gondolatoknak
-Mi történt?-ült le Staysi is
-Hát...küldtek egy levelet,aminek annyi a lényege,hogy le kell vizsgáznom,mivel a Violetta miatt otthagytam a sulit...
-Ezek szerint te még nem vizsgáztál le?Hát gratulálok kisfiam!Összejössz egy kislánnyal akinek egy sorozaton kívül semmilyen papír nincs a kezébe!-nevetett gúnyosan.
Na ez most akkora csapás volt.Úgylátszik Staysit tényleg nem kívülről kell megítélni, nagyon rosszul esett amit mondott,de ezt már említenem sem kellene.Ki az aki képes arra ,hogy egy számára ismeretlen személyről ilyen lealacsonyító NYILVÁNOS véleményt mondjon!? De legalább ne előttem tette volna.Elegem van,hogy kislánynak néznek.Oké,lehet,hogy nem lettem Dr. De akkor se ítéljen el.Abból is rohadtul elegem van,ha megtudják hogy még csak 18 éves vagyok máris elcsodálkoznak,bár ez azt tükrözi hogy érettebbnek látszok,viszont ezt egyesek nem veszik észre..!
-Fejezd be!-emelte fel a hangját Jorge
Én már most nem bírtam tovább,ezekben a dolgokban nagyon szíven tudnak ütni,igazán megsértett!...felálltam visszafolytva a könnyeimet és az érzéseimet. Egyenesen a hálóba tartottam aztán már csak Jorge kiabálása hallatszódott.Legalább ő meg védett..
-Nem látod,hogy nincs semmilye?-kérdezte Staysi-Csak azért van veled mert van pénzed!Ki fog használni teljesen...
-1.neki is van pénze,nem is kevés..
 2.az hogy itt laksz pár napig az nem azt jelenti,hogy beleszólhatsz az életembe!Ezt még gyerekkoromban kellett volna meg tenned,de mostmár felnőtt vagyok,és nem szólhatsz bele mit kezdek az életemmel és kivel vagyok,jó?-indult meg Jorge-
-Ja....és még valami!Örülnék ha nem hordanád le a csajomat mindennek,mert nincs jogod főleg nem itt,ki vagy szolgáltatva ezt ne felejtsd!Na pá! -azzal otthagyta és berontott hozzám
-Jól vagy?
-Persze!-válaszoltam,vagyis inkább hazugság volt

Telt-múlt az idő,el kellett mennünk dolgozni,addig Staysi itthon marad..ezt még meg kell szokni!
Még a kocsiban megtanultam azt a kevés szövegeket amit mára kaptam,amíg Jorge vezetett,de kisebb dugóba keveredtünk ezért úgy döntöttem kikérdezem a mai szövegét.Odaadta a papírjait és akkor szembesültem vele,hogy rengeteg szövege van mára,valószínű tovább marad.Én kikérdeztem, amit szarkazmusosan de sikeresen előadott amíg a dugóba ácsorogtunk.Kis idő múlva végre elindúlhattunk.Késtünk de jobb később mint soha,megérkeztünk.
Úgy lett ahogyan gondoltam,én hamar végeztem de Jorge még tele volt jelenettel,meg aztán amíg a fogakat meg a sminkjét leveszik az plusz fél óra,így hát nem tehettem mást, el kellett mennem...kedvem se és időm sem volt megvárni Jorget,Staysi elcseszte a napot.Azt hittem szimpatikus vagyok neki,kibékültünk és mivel még összehoztam neki a lakást is...ahh én hülye! Jorgenak igaza volt mindenben Staysivel kapcsolatban!

-Elmész?-kérdezte
-Aha-mondtam szomorúan
-De ugye tudod,hogy otthon van anyám!?
-Tudom.Talán most tisztázni tudjuk-na jó.ezt még én sem gondolom komolyan
-Nem tudlak meggyőzni hogy maradj,ugye?
-Hát sajnos nem!-nevettem fel
-De figyelj!Most komolyan beszélek,nagyon vigyázz magadra!
-Jó,hát csak nem fog megölni!?-nevettem
-De tényleg,te nem tudod mikre képes...ha kikészít vagy tovább piszkál azonnal hívj és megyek!Ne hagyd magad!-adott egy puszit majd ment
Kicsit megrémített amit Jorge mondott,meg kell szoknom hogy ő képes így beszélni az anyjáról,de mostmár kezdem érteni miért!

Kimentem és fogtam egy taxit.
Lehet engem hülyének nézni,lehet tényleg nem vagyok normális hogy most egyedül Staysihez készülök.De meg akarom mutatni,hogy nem vagyok az a fajta lány akiről ő beszélt.
Ha harc,hát legyen harc!

↗↙↘↖↗↙↘↖↗↙↘↖↗↙↘↖↗↙↘↖↗↙↘↖↗↙↘↖↗↙↘↖

23.rész---Where I am?

Ott röhögtünk egymáson, már azt sem tudom min, amikor úgy halottam valaki jön.
-Jorge jön valaki.. -mondtam röhögve, a hasamat fogva
-Dehogy is csak kepzelődsz-azzal csinált egy felülést és megpuszilt, majd visszafeküdt.
A lényeg, hogy fehérneműben voltam, Jorge meg bokszerban… azt akarta kezdeményezni, de én még mindíg rajta ültem. Igazam volt, tényleg jött valaki, minket meg csak 1 takaró takart el. És nem akarom ragozni, rettent ciki volt…

Az ajtó eddig nem ismert lassúsággal nyitódott ki.Én teljesen leblokkoltam...a torkomban dobogott a szívem,egyszerűen foggalmam sem volt,ki lehet az...
Csak  ott ültem Jorgen...amikor az ajtó csikorgása abbamaradt,és egy olyan személy állt mögötte, akinek az érkezését nem tudtam mire vélni...Staysi volt ott (!) 
Azonnal kapkodni kezdtük a ruháinkat,annyira elszégyeltem magam,mint még soha...ez mind egy mp alatt történt.
-Te mi a francot keresel itt??-fakadt ki Jorge jogosan 
-Én...fhuu...-tette a szeme elé az egyik kezét Staysi-Csak veled akartam beszélni..
-Jó, gyere! -invitálta ki Jorge az anyját,mert nyilván látta,hogy ez nekem mennyire kínos.Majd becsukta az ajtót,én pedig igyekeztem mihamarabb fölöltözni és rendetrakni,mert azt már megtanultam,hogy a szülők utálják a kupit...: /
Ez után nem értettem,hogy kinnt mit beszélnek,csak párszol csapta meg a fülemet Jorge erőteljes hangja,amit sokszor felemelt....ajjaj,foggalmam sincs mi lesz itt... 
Pár perc múlva éreztem,hogy valaki közeledik az ajtóhoz és ez az egy mondat talán amit az egészből megértettem:
,,-jól van,de előtte beszélek vele!"-mondta ezt Jorge mielőtt még nem vetette le magát az ágyra.
-Na?Mivan?-kérdeztem kíváncsian
-Ajj ne is mond...-sóhajtott,majd folytatta-anyám össze veszett apámmal meg Ninával is, és amilyen makacs nem képes ottmaradni ,ezért tudod mit kér?Azt,hogy had lakjon itt, ,,csak pár napra"amíg le nem rendezi ezt,mert most nem tud sehova se menni...csak tudnám kitől tudta meg,hogy itt lakunk.-mormolta rosszkedvűen
-Ajj...-sóhajtottam én is,ez nem igaz,most hogy minden egyenesbe jött már megint a szülei 
-És hogy döntöttél?-simogattam meg a fejét
-Nemtudom,még sehogy...
-Kimegyek,beszélek vele!-határoztam el, így nem tudok tanácsot adni Jorgenak a döntésben,azt sem tudjuk mi történt...nem ítélhetem el (!)
-Mi?Ne!-hallottam Jorge kiabálását,de nem hallgattam rá,ha rajta múlna be se engedte volna ide az anyját,gondolom ezért is jött így a legrosszabb időben...
-Szia!Figyelj,tudom hogy nem szokás így betörni,nem is csináltam ilyet még de most muszáj volt..-hadarta
-Igen,Jorge mondta,hogy miért -mondtam,hogy megszabadítsam az így is le terhelt agyamat a felesleges dumától
-Kérlek beszélj a fiammal,tudom,hogy hibáztam rengeteget de most csak te vagy az egyetlen reményem,nem zaavarnék, ígérem...és egyúttal elnézést is kérek a múltkori kirohanásomért,de tudod az anyák nem kapnak hírtelen ilyen infókat...
-Rendben,semmi gond!-csináltam úgy mintha megbocsátanék
-Kérlek Martina!
-Rendben,meglátom mit tehetek...-azzal indultam is be a hálóba reménykedve,hogy Jorge nem aludt be,szerencsére nem..
-Na mivan,neked is előadta a hattyú halálát??-kérdezte unottan
-Figyelj-ültem le- adhatnál neki egy esélyt!
-Na ne már!
-Tudom,hogy most minden ellene szól,de szerintem nem találna ki ilyent csak  úgy,szerintem tényleg bajban van!
-Nemakarom!! -suttogta
-Kérlek,a kedvemért,pár napot kibírunk!-pusziltam meg
-Na jó!-adta meg magát-Végülis nem sokáig kell még ezt néznem..-suttogta az utolsó mondatot
-Mi??-néztem rá kérdően
-Semmi!-mondta
-Na,akkor ez azt jelenti, hogy beleeggyeztél??
-....Igen!-mondta ki a végszót-De ezért jössz nekem valamivel.-mondta
-Rendben!-mondtam mosolyogva
Úgy vagyok vele,hogy most pár nap nem olyan sok idő,ennyit kibírunk,legalább is remélem.
Miután Staysi megtudta a számára ,,remek" hírt,már tényleg nagyon későre járt.Jorgeval egyre gondoltunk,és előadtuk a ,,nagyon fáradtak vagyunk"-dumát,ami be is vállt így nyugodtan sétáltunk be a szobánkba.Viszont miután becsukódott az ajtó, végre felszabadulhattunk ...
-Ma nagyon ügyes voltál!-ugrottam rá
-Te meg túl hiszékeny!
-Nagyon fáradt vagy?-kérdeztem, mivel cseppet sem tűnt annak,ugyanis előtűnt a perverz egója
-Nagyon!Az lesz a legjobb ha befekszünk az ágyba és alszunk!-azzal be is tett az ágyba...
-Jorge!-figyelmeztettem
-hmm??
-Itt van anyukád elfelejtetted?
-És kit érdekel?Nehogy már miatta ne  legyen egy jó esténk!?
-De ha meghalja?
-Jaj,most akkor meghalja.Elég idős ahoz, hogy tudja nem csak a kezünket fogjuk az utcán!Amúgy meg biztos alszik,elfáradt a hazudozásba..
-Te hogy lehetsz ennyire...?? És ha fölkeltjük?
-Majd be fogjuk egymás száját!-kacsintott
-Lehet neked nemet mondani?-kérdeztem
-Nem!Tudod,hogy nincs nemleges válasz!-válaszolt
Azzal az ekkor szokásos események követték a helyes sorrendjüket,bár félek, mert elég hangosak voltunk.De Jorgenak igaza van,az anyja gondolhatja, hogy 24 évesen nem csak puszilgat.Az estéből már nem emlékszem sokra,miután abbahagytuk hamar bealudtam.
Reggel a nap beszűrődő sugarai keltettek,amint a szememre sütöttek.Felültem,de valaki a hátam mögül átkatolt.Hát ez a nap is jól kezdődik,gondoltam magamban...Jorge mostanában tényleg leállíthatatlan...

&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&
Elnézést kérek,tudom,hogy nagyon rövid és talán a leguncsibb részem,de most tényleg siettem...a KOVI már tartalmasabb lesz!
Azért remélem még így is tetszett!  ♥♥♥

22.rész---Jó nap ami rosszul végződik?

Reggel 11-kor keltünk, végre nincs senki aki felébresztene. Annak, hogy most elköltöztünk rengeteg negatív oldala van, de mégis azt érzem, hogy most vagyok a legboldogabb. Végre nem zavar minket senki, akkor kelünk-fekszünk amikor akarunk, úgy osztjuk be a munkán kivül az időnket ahogy szeretnénk. Összegezve szabadok vagyunk!

Miután felöltöztünk, és reggeliztünk műzlit, mivel azt nem nagy tudomány megcsinálni, elindultunk a mai forgatás helyszínére.
Ahol nagyba készültünk a forgatásra. :#black& black #selfie

Itt semmi különös nem történt, vagyis, hát csak annyi hogy Jorgenak ma nem kellett kamera elé állnia, tudta már előtte de mégse mondta el. Ebben nem is ez a felháborító, hanem hogy végig egy 3:20 perces jelenetnél engem nézett, nem csoda hogy eltévesztettem a szöveget… Amikor már arra a szintre jutottam, hogy megmondom ne nézzen, eltűnt. Na most ehhez szoljatok hozzá!! Nem tudtok, ugye? Hát én sem tudtam mire vélni.

A mai jelenetemet leforgattuk, már nem volt semmi dolgom, és a többieket sem akartam megvárni, mivel nem a villába megyek.
A bökkenő ott jött, hogy hogy jutok Jorgehoz? Mivel ő hozott kocsival, és a kerület másik végén lakunk… hát mit tudtam, mit nem , elkezdtem hívogatni. Foggalmam sincs mit csinál, de még a telefonját sem képes felvenni…
Kinnt ácsorogtam vagy 5 percen ketesztül, mikor végre eljött a barna herceg hófehér audin.
-Mond te még is mi a francot?? -folytattam volna de befogta a számat
-Ssssssss!! -csitított-Csak élvezd a napot! -vigyorgott és a gázra lépett
-Várj! Mivan?? -értetlenkedtem
-Majd meglátod! -mondta és olyan hangosra rakta a zenét, hogy azthittem kiszakad a dobhártyám.
-Jorge, Jorge! Lécci.. -próbálkoztam beszélni, de olyan hangos volt a zene, hogy lehetetlen volt hallani magamat.
-Bocs, nem értelek! -tátogta el Jorge
-Mi a… ..???-tettem szét a kezem, majd beletörődtem a helyzetembe és inkább hátradöltem. De mostmár mindeggy volt mert megérkeztünk.
-Végre!-sutogtam mikor kikapcsolta zenét , ezután kinyitotta az ajtómat és sejtelmesen elmosolyodott.
-Hol vagyunk?  -kértem számon, karbatett kézzel,  cseppet sem jókedvűen
-Nézz körül!
Erre csak megforgattam a szememet és egyhelyben elfordultam.
Alig fordultam 60 fokot, mikor szembesültem, hogy a város egyik legdrágább étermébe hozott.
-Én úgy szégyellem magam! -fordultam felé
-Semmi baj!
-De, mert bunkóztam veled ahelyett, hogy…
-Jó, mondom hogy nincs gond!
-Köszi, hogy megbocsjátasz! -mondtam hozzá bújva
-Jaj, hagyjuk már.. Na megyünk? -kérdezte
-Aha! -mondtam, ezután elindúltunk a bejárat felé
Jorge elhozott egy méregdrága helyre én meg előre paráztam, meg minden. Annyira rosszul érzem magam, ez miatt,, hiába mondja h nincs gond. Elfogyasztottuk az ebédet, a desszertnél tartottunk.
-Mi a gond? -kérdezte-Nem ízlik? Akkor rendelek mást, csak mond melyiket.
-Nem, nem. Minden nagyon finom, csak még mindíg bánt, hogy olyan voltam. Köszönöm, hogy elhoztál ide, te vagy a legeslegjobb!! -mondtam majd megkerültem az asztalt és beleültem az ölébe. -Miért kapom ezt?
-Csak úgy, mert szeretlek, és mert pár nappal ezelőtt teljesen kikeltem magambol… most kárpótolni akarlak, és éreztetni, hogy szeretlek.
-Jó, de akkor sem kellett volna.
-Ó, hát akkor bajban vagyok , mert még van meglepetésem számodra, szoval induljunk. -mondta, majd elindultunk
-De mond el mi az!! -kérleltem
-Dehogy is! Most haza megyünk!
-Miért?
-Beugrunk 2 cuccért, amit előkészítettem, jobbanmondva csak én megyek be.. -azzal kiszállt. Pár perc múlva meg vissza de előtte még bedobta a csomagtartóba a ,,cuccokat".…
Kis idő múlva pedig egy fürdőbe értünk.
Kiszálláskor ő egy szőkés vagy inkább világossbarna tincset rakott a felállított sérójába, nekem pedig egy napszemcsit adott.
-Így nem fognak felismerni??
-Csak a folyósón kell túljutni. -ezután már nem is mondott semmit.
Beértünk majd végig botorkáltam a magassarkúmba a folyósón jobb oldalamon Jorgeval. Hírtelen lekanyarodott egy kisebb folyósóra , majd jött értem 1nő aki elvezetett az öltözőmhöz. Kinyitottam a táskát és Jorge a legkevesebbet takaró bikinit rakta be.. Ekkor szembesültem, hogy ezt a fehérneműim között találta meg, kutakodott ott. Most viszont nem problémáztam ezen elkészültem, majd kiléptem ahol már Jorge várt, és elindultunk. Nagy meglepetésemre egy privált részlegbe léptünk, vagyis csak mi voltunk ott. Ennek felettébb örültem, nem kell bújkálni senki elől. A napunk további része egyszerűen csodálatos volt. Már rég nem éreztem ilyen közel magamhoz Jorget. De csak, hogy értsétek miért mondom ezt: nem telt el úgy 2 perc hogy ne ölelgettük, vagy csókolgattuk volna egymást , de ezen kívül rengeteget csúszdáztunk is. A csúszdában az volt a jó, hogy volt amikor az ő ölébe voltam , meg volt, hogy egyedül csúsztunk és amikor leértem kiemelt a vízből, annyira aranyos.
A mókának Sergio hívása vetett véget. Elmondta , hogy érkezett egy hivatalos levelem és azt Jorge lakására küldték. Ezután úgy döntöttünk hazamegyünk és megnézzük, mit kaptam. Nem sűrűn kapok hivatalos leveleket :/

Viszont miután hazaértünk az érdeklődési körünk nagyon elvándorolt… már az ajtót is alig tudtuk becsukni annyira belemerültünk egymásba, de valahogy sikerült. Utána szétdobáltunk mindent, ebben a pillanatban minden bennevolt, az összes érzés, szenvedély. Olyan volt mintha erre vártunk volna egész nap, ami igaz is.Szinte letéptük egymásról a ruhákat, nem ismertem magamra, de mégis felszabadító érzés volt.
Ezután a szokásos következett. <33
Mikor felébredtünk este 9 körül járt már az idő, ezért arra jutottunk, hogy már nem is kelünk ki az ágyból hanem hamar lefekszünk ,, aludni"...persze gondolhatjátok, hogy az én barátom nem csicsikálni akart. Neki nem számít, hogy tavasz, nyár, ősz vagy tél van, ő leállíthatatlan. Szószerint magára rakott aztán úgy puszilgattuk egymást…
-Jorge-szólítottam meg
-Mivan?
-Nagyon jól éreztem ma magam, de nemtudom hogy viszonozhatnám? És most nem arra gondolok..
-Nekem elég ha csak ittvagy velem, hozzámbújsz és szeretsz.
-Jajjj naagyon szeretlek! -bújtam oda, és puszilgattam a fejét amit utál
-Nemár! -próbált menekülni, de én ráültem… khmm… vagyis a hasánál lejebb ültem és asszem érthető, hogy nem azt csináltuk de mérgis furcsán nézett ki,  ez nem is zavart minket.
Ott röhögtünk egymáson, már azt sem tudom min, amikor úgy halottam valaki jön.
-Jorge jön valaki.. -mondtam röhögve, a hasamat fogva
-Dehogy is csak kepzelődsz-azzal csinált egy felülést és megpuszilt, majd visszafeküdt.
A lényeg, hogy fehérneműben voltam, Jorge meg bokszerban… azt akarta kezdeményezni, de én még mindíg rajta ültem. Igazam volt, tényleg jött valaki, minket meg csak 1 takaró takart el. És nem akarom ragozni, rettent ciki volt…

$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$
Hurrá! Végre sikerült megírnom! Remélem tetszett, kövi is jön hamarosan, a helyesírásért megint elnézést kérek, igyekszem javítani <33 Pusziii mindenkinek<33

21.rész---Hétköznapi nehézségek

,,-Na, mit mondasz? -kérdezte
-Én.. Én… igen! Persze! -ugrottam a nyakába"
-------
-Nem is voltam még ott… -mosolyogtam
-Hát most elviszelek, de tudod, hogy ott én leszek az úr , vagyis
-Vagyis te parancsolsz nekem, és én azt csinálom amit mondasz! -fejeztem be
-A cselédemnek igen jó sorsot szántam-mosolygott perverzül mire én is
-És hogy jutunk ki?? -kérdeztem
-Ömm… még nem tudom, de majd kitalálok valamit-nézett úgy mint aki gondolkodik, mire én lehajtott fejjel röhögni kezdtem
-Na jolvan, ne itt vihogjá' menj pakolni ha jönni akarsz! -utasított
-Héjj, még nem vagy úr! -mondtam , majd átszaladtam a szobámba és sietve pakolni kezdtem. Már majdnem befejeztem amikor Mechi nyitott be.
-Hé Tinu, arra gondoltam, hogy…… Te mit csinálsz? Ugye nem akartok megint elszökni? Mi ez az…
-Mechi, nyugi mindent elmagyarázok, csak fejezd be a kiabálást!! -majd becsuktam az ajtót és leült az ágyra
Én elmeséltem neki pakolás közben mindent. Vagyis a Péteres dologtól idáig.. Egy ideig nem szólt semmit. Majd fölállt és megölelt.
-Sajnálom, ami történt, de miért nem jöttél át hozzám?
-Mechi, benyitottam, de Xabival úgy aludtál, hogy nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni. -röhögtem föl, erre természetesen nem tudott mit szólni.
-Hát jó… de most ha jól értem, elmész Jorgeval.. ?
-Igen, figyelj. Örülök, hogy újból együtt vagyunk, de most neki is jobb ha nem látja a szüleit, és nem csak azért megyek vele mert szeretem, hanem mert mellette érzem most bisztonságba  magam. Ha kiderül, hogy terhes vagyok azt egyedül képtelen lennék feldolgozni, szügségem van rá.!
-Megértelek.. -mondta őszintén
-Komolyan? Azthittem lecseszel és a fejemhez vágod, hogy milyen idióták vagyunk..
-Nem, tényleg. Staysi valóban kibírhatatlan.
-Köszönöm, hogy megértesz! -öleltük eg egymást
-Na én akkor megyek, jó utat, aztán majd számolj be sz estétekről .-kacsintott és kilépett
-Mindenképp! -kiabáltam utána, majd lassan befejeztem a pakolást.
-Kicsim? -nyitott be ezúttal Jorge
-Igen? -kérdetem
-Kész vagy? -kérdezte
-Igen, felőlem mehetünk.
-Oké, beszéltem Ruggeval, ő intézi az őröket, de van durván 3 percünk, hogy lelépjünk!
-Rendben, induljunk! -mondtam
Azzal Jorge lecipelte az én 70 kilós bőröndjeimet, aztán még a sajátját is. Élvezet volt nézni ahogy szenved. Én mindvégig mellette mentem. Amikor kiértünk megszántam.
-Segítek! -azzal elvetem a kézitáskámat
-Kösz! -mondta szarkazmussaal
Aztán dezsavű érzésem támadt mikor beültünk a köcsiba és elhajtottunk. Egy pláza parkolójában találtam magam.
-De te nem itt laksz! -förmedtem rá
-Nem, nem nyugi! Csak kajáért jövünk!
-Ja , jó-nyugodtam meg

A plázában való bevásárlás nagyon emlékezetes marad. Mivel eggyikünk sem jártas a dologban, vagy 20 percig kerestünk 1 zacskó liszet. Már lassan nem a fejünk , hanem a viselkedésünk miatt néztek. A napszemcsi+kapuszni miatt senki nem ismert fel, ezért nem volt annyira ciki… khmm.. Annyira!

Aztán végre megérkeztünk. Egy nagyobb fajta lakásba fogunk ideiglenesen élni. A lakás 3 szobából, 1 nappaliból ami egybe van nyitva a konyhával, és hihetetlen módon 2 fürdőszobából áll. (Bár mi szerintem csak az egyiket fogjuk használni). Ezenkívül van egy hatalmas erkély, amiről vagy 50 m magasról lehet köpködni az embereket, ugyanis ez a 4.emelet. A lakás szépségéről még órákon át tudnék beszélni, de ez a kép mindent elmond helyettem:

De tényleg mintha egy vadonatúj lakásba léptem volna be, ez érthető, mivel nem itt kellett laknia.
-Na, tetszik? -kérdezte, miután végigmértem hol vagyok
-Imádom!
-Az jó, ugyanis szoros barátságot kell kötnöd a franciaággyal -mosolygott perverzül ;)
A háló:

Azután fölültetett a pultra és heves csókolózásba kezdtünk, majd az ölébe vett és így vitt be a hálóba, de utána semmi.
-Nem kellene csinálnod még valamit? -kérdeztem
-Éhes vagyok, így nem megy! - hisztizett
-Gyere, vezettem ki a konyhába.
-Mit csinálsz? -értetlenkedett
-Kaját! Mit csinálnék?
-De te nem tudsz főzni! -mondta -Abból eddig sosem lett semmi jó.
-Ez nem igaz, virslit tudok csinálni-mondani akartam még de..
-Ez még csak 1??
-Jó, igazad van-röhögtem , aztán műszipogásba kezdtem , mire megölelt és bekapcsolódott
-Ne sírj, nem a te hibád, ne okold magad, nem te tehetsz róla! -nyugtatott szarkazmusosan
-Na jolvan-vett elő egy nagy tányért!
-Na most, mit csinálsz? -kérdeztem
-Főzni fogok! -jelentette ki komolyan
-Mivan?? -kezdtem el röhögni
-Azt edénybe kell, nem tányéron. Pff.. Ennyit még én is tudok! -dicsekedtem
-Tudod mit? Rendeljünk pizzát, az a bisztos!
-Milyent? -kérdeztem, majd kiválasztottuk és megrendeltük
Amíg kiér úgy döntöttünk TV-zünk.
-Amúgy… -kezdett bele
-Ne sssss!- Csitítottam-Most jön a csók! -bújtam közelebb hozzá
-Miután vége lett a csókos jelenetnek felemelte az államat és megcsókolt, én meg szokás szerint vissza, de csöngettek.
-Megyek! -kelt föl és kifizette a pizzát
                                               ***
Miután megettük :
-Mit akartál a romi film közben mondani?
-Csak meg akartam kérdezni, hogy tudod-e használni a mosógépet.
-Te egy csókjelenetnél…. Tudod mit? Ne, ne is mondj semmit. Amúgy bisztos, vagyis remélem tudom használni, de bisztos van valami útmutatás és az alapján menni fog! -mondtam
-Olvasni tudsz? -kérdezte
-Hülyegyerek! -vágtam be a durcit
-Tudod, hogy szeretlek! -mondta
-Tudom! -mondtam

-Mostmár ettem, szoval.. -Húzott föl a székről
-Szóval? -kérdeztem
-Úri emberhez méltóan fölteszem a kérdést: Lenne-e kedve egy kis időt tölteni velem a hálóban?
-Hát nem is tudom… -kérettem magam, mire ő már gyakorolta a vérszívást a nyakamon, persze óvatosan
-Hát…. -gondolkoztam
-Aludhatsz a hasamon! -mondta
-Oké! -mentem bele, nem mintha amúgy nem akartam volna, de így még rajta kívül egyéb engedményt kapok… ;)
Aztán becsuktuk magunk mögött az ajtót és azt csináltuk amihez a színészeten kívül a legjobban ,, értünk" (XDD)
                                                       ***
Mire fölkeltünk már este 10 volt, de még így is hulla fáradtak voltunk, mert tegnap nem igazán aludt egyikünk sem.
-Tudod min gondolkoztam? -kérdezte
-Nem!
-Ez a hétköznapi élet azt hittem sokkal könnyebb lesz, de nem az.
-Hát nem, de most pár hetet kibírunk, amíg a nem kívánatos személyek eltűnnek.
-Lehet, hogy nem akarok visszamenni, nem érdekel milyen nehéz ez az élet. -mondtam
-Majd meglátjuk! -mondta ásítások között, mire én a hasára hajtottam a fejem és lassan elfogott az álom.

*****************************************************************

20.rész---Mivan??

Éjjel nem sokat aludtam. Annyi gondolat forog a fejembe, hogy képtelenség volt elaludni. Nem tudom, hogy mitől féljek jobban, attól, hogy terhes vagyok Pétertől, és ha ez igaz a gyerek egy életre összeköt vele, vagy attól hogy végleg elvesztem Jorget..??

Mivel szinte semmit nem aludtam az éjjel, érthető, hogy jóval hamarabb fenntvoltam mint Jorge. Kicsit forgolódott aztán felébredt ő is. Felém fordult.
-Jóreggelt.. -mondta álmosan
-Neked is-mosolyogtam
-Hogy aludtál?
-Őszintén? Nagyjából sehogy.. -válaszoltam-Te?
-Én is alig aludtam valamit..
-Figyelj.. -fordultam teljesen az oldalamra arcal felé-Neked ez nem ciki? Mármint ..nem érzel valami furcsát, hogy ittaludtam?
-Neem… vagyis most barátok vagyunk, jó barátok akik egykor nagyon közel áltak egymáshoz. És én törődöm veled.. Ennyi ebben mi a ciki? -kérdezte
-Az, hogy tudod én nem tudok úgy tenni, mintha ez az egész meg se történt volna. Próbáltam, de nem megy. Nem tudom, és talán nem is akarom elfelejteni ami köztünk volt.
-Igen, az valóban csodálatos volt, de senki nem kérte, hogy felejtsd el..! -mondta
-Igen, senki nem kérte, de nem akarok bizonytalanságba élni..
-De én csak időt kértem, semmi mást…
-Időt kértél de mire? Otthagysz, most, amikor a legjobban kellenél. A legszarabb helyzetben.. Tudod.. Eddig azt hittem, hogy az a 6 év nem sok, de mostmár… -félbeszakított
-Mostmár mi? Mégis mit kellene azon kívül tennem, hogy törődöm veled ? Lehet, hogy terhes vagy , ráadásul tudod, hogy anyámékkal is rosszba vagyok.. Nekem sem könnyű. -mondta
-Valóban.. Egyikünknek sem könnyű.. De mindezek számomra azt jelentik. -ültem föl
-Mijen mindezek?  -kérdezte
-Amikor idejönnek anyádék hírtelen időt kérsz. Szégyelsz? Nem mersz felvállalni vagy mi? -kezdtem el könnyezni-Aztán amikor kiderül, hogy lehetséges terhes vagyok, csak kényszerből megengeded, hogy ittaludjak, de azt is csak azért, hogy ne mocskold be a hírnevedet, gondolom… Ezek azok.. -folytak a könnyeim-Ezek azok a dolgok ami miatt azt gondolom, hogy én csak arra kellettem neked!??
-De… neeem. Bár így elmondva minden erre utal, de tudod , hogy erre képtelen lennék.
-Összezavarsz.. -szedtem össze a cuccaimat-Nem mered fölvállalni, hogy én csak arra voltam neked jó, ahogy engem sem mások előtt. -hagytam el sírva a szobát

                                                            ***
Ez borzalmas. 2hétig várnom kell mire mutat is valamit a terhességi teszt. Csalódtam Péterben, sosem gondoltam, hogy képes lesz velem ezt tenni. Ugyanakkor Jorgeban is csalódtam.. Nem hiszem el, talán a szerelem nem nekem való? Lehet , hogy utánuk már sosem tudok senkit sem közel engedni magamhoz.?

Még délelőtt leforgattunk pár jelenetet a TVD-ből, szerencsém van, hogy itt nem kell a szerelmest ,, játszanom,,  Jorgeval. Olyan szerepet kaptam amitől féltem amíg Jorgeval eggyüttvoltunk. De mostmár egyenesen imádom a szerepemet. Én vérfarkast alakítok, Jorge pedig a sorozat főszereplőjének Stephannak az unokatesója vagyis ő vámpír. Így ellenséget kell játszani, amit ebben a helyzetben nem is kell nagyon megjátszani, ezenkívül nem találkozunk a forgatáson.  Sokan kapták közülünk az utazók szerepét, de minek is írom le, ezeket még nem szabad tudni senkinek..

Ebédre hazamentünk, mindenki helyet foglalt az asztalnál. Mivel többen vagyunk ezért esélyem sem volt elülni Jorge mellől. Ő eggyike azoknak a személyeknek akiket most látni sem bírok.Valahogy, nehezen de túléltem az ebédet Jorge mellett. Az első voltam aki felállt az asztaltól és igyekezett  elhagyni azt. Aha, de valaki akit most ebben a percben utálok , megállított.
-Ha jöttrél a nyálas bocsánatkéréseddel, köszi, de nem kérek belőle! -jelentettem ki suttogva
-Nem… vagyis igen, de kérlek halgass meg. -suttogott ő is.
-NEM! Tudom, hogy eddig hülyére vettél, de most, hogy elszállt a rózsaszín köd, tisztán látok mindent és undorodom tőled, látni sem bírlak! -mondtam egy fokkal hangosabban a suttogástól, hátatfordítottam, de visszarántott
-Jobban tennéd ha hagynál elmenni, mielőtt szégyent hoznál velem a családodra..
-Hogy te milyen hülye vagy! -mondta, mire én meg akartam pofozni de helyette magához húzott és megcsókolt, én pedig vissza őt.
Miután abbahagytuk:
-Azt akartam mondani, hogy szeretlek és
nem érdekel, hogy hányan néznek , nem érdekelnek a szüleim és az sem, hogy kié a gyerek, melletted szeretnék lenni, támogatni! -sutogta és megfogta a 2kezem -Szeretlek! -mondta
-Én is! -vágtam rá, ebben a pillanatban mondanom sem kell , hogy milyen boldog voltam, leírhatatlan, mintha csoda történt volna és észheztért.
Ez a boldogság azonban kevés ideig tartott.
-Ezt, most azonnal magyarázzátok el! -követelte Staysi felállva
-Nincs mit megmagyarázni! -védett meg Jorge
Staysi közelebbsétált hozzánk, mire Jorge a háta mögé tolt.
-Mi ez? -kérdezte értetlenül
-Szeretjük egymást de nem fogok pont neked mentegetőzni.! -mondta Jorge
-Hogy voltál képes ezt tenni?? -kérdezte Staysi-És ti meg se lepődtök?… Úristen! Ti… ti mind tuttátok , igaz?
Erre csak elég volt a többiekre nézni… :/
-És a tegnapi, az is az volt amit láttam! Hogy voltatok képesek mindezt letagadni??
-A tegnapi nem az volt! -szólalt meg ismét Jorge
Majd még hátrébb messzebb tolt és mondanom sem kell, elég csúnyán veszekedtek, de annyira , hogy néha be is könnyeztem, Staysi tényleg az a hárpia akiről hallottam. A végére már ki akarta tagadni Jorget a családból, az egészben viszont az a legjobb , hogy Jorget már eddig sem tartotta számon a család tagjai között. Az a hiszti amit ott levágott, na az nemsemmi. A végére már Climptonnak kellett visszafognia Staysit mert nekem akart esni. Már Jorge sem bírta, fölment, én pedig utána.
Mikor beléptem a szobájába villámgyorsan pakolni kezdett a bőröndjébe.. Mivan??
-Te… mit csinálsz? -kérdeztem értetlenül
-Elmegyek a saját házamba.. Nem bírom már anyámat!!
-De… -kezdtem volna bele
-Szeretném ha velem jönnél! -hagyta abba a pakolást
-Mi??
-Na , mi mondasz?
-Én ..én… igen! Persze! -ugrottam a nyakába

@@@@@@@@@@@@@##################@@@@@@@@@@@@
Nagyon siettem, mert anyámék mostanában azzal szórakoznak, hogy estére kikapcsolják a wifit… Nézzétek el lécci a helyesírási hibákat, visszahoztam jortinit is ,remélem  tetszett <333
.

19.rész---Jortini???

-Mi történt Tini? -kérdeztem újból, majd közelebb mentem az ajtóhoz, mire ő zokogva megölelt.

Nem tudott megszólalni csak sírt tovább.
-Hé.. -toltam el magamtól, hogy láthassam az arcát-bántott valaki?
Ő mégjobban megijedt és látszott rajta, hogy nem tudja elmondja e.Leültünk az ágyra.
Aztán újból elkezdett sírni, mire én ösztönből átöleltem.
-Ezt.. -szipogott és eltolt-nem veled kellene megbeszélnem..
-De senki más nincs fönnt-mondtam
-Jorge, ezt tényleg nem pont veled kellene megtárgyalni.
-Figyelj, tudom, hogy most nem vagyunk úgy, de nem engedem, hogy így kimenj akár még a folyosora sem, amíg el nem mondod mi történt, engem érdekel! -mondtam
-De ez nem egyszerű! -mondta, lehajtott fejjel
-Mesélj! -bátorítottam
-Délután….. -kezdte és újból könnyek szöktek a szemébe-délután hívott Péter, hogy találkozzunk…. -majd újból sírni kezdett-szoval elmentem, hogy találkozzunk. Mindez odáig fajult, hogy elmentünk a lakására, ott nem csináltunk semmit-szipogott-beültetett a kocsiba, de mindketten ittunk, nem is keveset
-Karambolóztatok, vagy mi? -kérdeztem ilyedten
Tini elmosolyodott-Hmm… bárcsak-sóhajtott-de nem! -nézett vissza rám
-Folytasd! -bíztattam
-Kocsiba ültünk ittasan… elvitt valahova, foggalmam sincs hova..
Elvitt egy sötét helyre, valami régi lepukkadt biliárdasztalra emlékszem csak.. -ezután megint elfogta a sírás de visszafolytotta és nehezen folytatta tovább-Ezután már minden kiesett, csak egy emlék maradt: de azt nem… azt nem neked kellene…
-Tini, érdekel, hogy hogy vagy! Mond el kérlek,  bízhatsz bennem!
-Bízok, de ...-nézett föl rám-majd elkezdte folytatni
-Tehát az utolsó emlékem az.. -itt megfogta az alhasát
-Fáj? -kérdeztem, ő csak bólogatott
-Mostmár ne köntörfalazz, mond el! -utasítottam
-Az asztalon feküdtem, a fölöttem lévő lámpa fényle teljesen elvakított, egy nagy fájdalmat éreztem, mire lenéztem-itt már nem tudta kontrollálni a könnyeit-a lábaim terpeszbe voltak, közötte meg… ott volt Péter.
-Mi??
-Megerőszakolt! -bökte ki
Egy pillanatban teljesen lefagytam, a másikba viszont már a düh forjongott bennem. Lehet, ha nem lettem volna ilyen makacs és még mindig együtt lettünk volna, akkor ez nem történik meg, ez az én hibám.
-Úristen! -mondtam halkan
-Jorge, -fogta meg a kezemet Tini-a legrosszabb, hogy nem… nemhiszem, hogy védekeztünk! -
-Ezt, ezt egyszerűen nem hiszem el... Megerőszakolt és lehet, hogy terhes vagy , tőle?
-Mondtam, hogy ezt nem veled.… -sírt
Én pedig kizártam magamat, most az egyszer nem mgammal, hanem a teljesen összetört ,,barátnőmmel,, kell foglalkoznom.
Közelebbhúzódtam hozzá és megöleltem, így telt 1-2perc .
-Nagyon félek! -mondta
-Nem kell, ittvagyok! -feleltem
Újból ölelkezdtünk, de most az egyszer bár ne tettük volna, az ajtóban ,, anyám,,  állt. Köhögött , hogy észrevegyük.
-Khmm.. -mondta, mire mi elengedtük egymást
-Ez… nem az aminek látszik! -mondtam komolyan, hiszen tényleg nem vagyunk egy pár.
-Akkor mi? -kérdezte szemrehányóan.
-Tinit veszteség érte és mivel senki nincs már fennt, csak hozzám tudott fordulni, én meg igyekszek megvígasztalni, ennyi. -válaszoltam
-Bisztos? -kérdezte
-Igen, felelte nálam gyorsabban Tini
-Veled akartam beszélni Jorge, de úgylátom most nem alkalmas, -nézett szúrós szemmel Tinire, valószínű nem igazán vette be a mesénket-ezért jobb ha holnapra halasszuk ezt.. -adott ,,kegyelmet,, majd kiment
-Látszik, hogy nem kedvel!..
-Engem sem, nyugi-mondtam
-Köszönök mindent.. -mondta Tini ezután igyekezett az ajtó felé, de megszédült
-Jól vagy?
-A hasam! -mondta -Mitől fáj ennyire?
-Foggalmam sincs!
-Nagyon félek, mihez kezdjek? -nézett rám reményekkel
-Nem akarlak egyedül hagyni, mi lenne ha ittaludnál nálam?
-Rendben-erőltetett magára egy mosolyt
Nemtudom jó döntés-e , de most nem hagyhatom magára. Még mindig szeretem. De most nem akarom összezavarni, főleg ha gyereket vár Pétertől, ha ez igaz, akkor ahhoz nekem is közöm van.

Tini szemszöge

Jorgenál van pár ruhám ezért valószínű azokból kreálok egy pizsit. De itt csak ilyen kényelmetlen inkább csinos ruháim vannak, ezért kértem tőle egy pizsit, ami egy póló lett. Teljesen olyan mint egy hálóing.
Először én mentem fürdeni. Miután végeztem fölhúztam Jorge pólóját. Az az illat, az ő illarmta, annyi emléket fölidézett.
Miután kimentem Jorge elment fürdeni, én pedig végigsétáltam a szobán. Rengeteg közös képünk van eldugva, az összes helyét tudom, ezért mindet megkerestem. Boldogsággal töltött el, hogy nem dobta ki őket még .Szerintem még mindíg szeret, ahogy én is őt.
Hallottam, hogy mindjárt kész lesz, ezért bebújtam az ágyba, színlelve, hogy alszom. Hallottam, hogy kiért. Elémsétált és éreztem, hogy néz. Nem sok kellett, hogy elmosolyodjak, egy idő után már nem is bírtam tovább és véletlen elmosolyodtam. Aztán ő is , éreztem. Lekapcsolta az éjjelilámpát, majd befeküdt az ágy másik felébe.
Ez az ittalvás más volt. Ittvoltam vele de mégsem. Tudtam, hogy ittvan, viszont nem éreztem. Nem ölelt át álmomban, mint máskor. Vol úgy, hogy az ágy közepére húzott és átölelt, csakhogy nehogy leessek álmomban. Ezzel ellentétben most mindketten kihúzódtunk az ágy legszélére, és így aludtunk el, már aki.

$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$
Tudom, tudom, tudom… hatalmas késéssel, megint! 
Nem lesz karácsonyi különkiadás,, mert időben eléggé elvagyok csúszva ahoz, hogy most karácsony legyen. De lesz majd az is, vagy tél végén, vagy taavasszal de lesz !! :)))
A démonok miatt pedig remélem senki nem csalódott, azok is jönnek majd :)