Hamarosan...

Sziasztok drágáim!❤
Az elmúlt 2 hétben egyátalán nem voltam és ezt nagyon sajnálom...de aggodalomra semmi ok ittis az idő a gond és nem az ihlethiány...😩
Viszont jöhvőhéten tavaszi szünet ami azt jelenti hogy lesz időm a blogolásra is! :) Vagyis folytatódni fog a RWM is és a régebben említett új blogomat is meg akarom nyitni.
Tényleg sajnálom a kimaradásaimat, remélem velem maradtok!
Szeretlek titeket!💞





Ui:a kinézet...khmm...nyugi nem őrültem meg😂,még átalakítás alatt áll!😘

2.évad 1.rész

31.

-Tessék??-kérdeztem viszza-Nem,nem!Ez nem lehet...megigérte hogy nem hagy el!Kérem had mennyek be hozzá!Biztos vagyok benne hogy tévednek!-Ütögettem az ajtót mire a mellettem álló orvos egy mozdulattal maga felé fordított és mélyen a szemembe nézett.A szorítása olyan erős volt,hogy nem birtam ellenkezni.
-Kisasszony!Úgylátom maga nem fogta föl...a barátja MEGHALT!-ismételte
<<,,A barátja meghalt!>>-vízhangzott a fejembe és úgyéreztem megállt a világ
Nem tudtam fölfogni,ez nem lehet...Ledermedten álltam magam elé merengve ki tudja meddig...az idő megállt,a hangok megszüntek,a fények kialudtak...
Nem tudom mennyi idő telhetett el,de egyszer csak kiszakadva a keletkezett űrből azt vettem észre hogy levegőért kapkodok a szememből pedig csak úgy potyogtak az apró könnycseppek...kész,vége!Elvesztettem az irányítást nem tudtam tovább állni...akaratom ellenére a lábaim mintha elhagytak volna...dölni kezdtem a székek felé,de szerencsémre a körülöttem lévők elkaptak és megtartottak...Eddig nem tudtam mi is az a sokk...Nem,nem fogtam föl mi történik,már levegőt sem kaptam...aztán minden csendet,sötétséget és nyugalmat kapott.

Éreztem hogy valahol fekszek,rövidesen kinyitottam a szemem...3 fehér sarokkal néztem szembe...egyértelművé vált hogy a korház egyik kórtermében tartózkodok.Az íróasztalnál egy középkorú fehér köpenyes férfi ült kezében egy tollal és amikor észrevette hogy magamhoz tértem,mosolyra húzta a száját.
-Hogy aludt?-kérdezte
-Aludtam??Akkor ezek szerint csak álom volt minden?...-eszméletm föl és a szívem hevesebben kezdett verni-Úr Isten!Ezek szerint...-pattantam föl az ágyról-álom volt az egész műtétes és él...-rohantam az ajtó felé,a doktoron látszott hogy mondani akar valamit de nem hagytam szóhoz jutni.Reménykedve,indulatokkal teli markoltam meg a kilincset,de az ajtó nem nyílt...
-Kérem azonnal nyissa ki!Tudja borzalmasat álmodtam és félek hogy valóra válik...meg kell akadályoznom...-hadartam
-Nem,nem nem..-csóválta a fejét a doktor-Maga nem érti.
-Mégis mit?
-Nem álmodott...
-Mi??De az...-állt meg a szivem egy pillanatra
-A párja valóban meghalt..-mondta sajnálattal a doktor
-Meg-halt??-kérdeztem ebbe az egy szóba minden reményemet beleadva
-Igen...nézze...sajnálom
-Nem...ez vicc!!Nem,nem,nem...
-Nyugodjon meg kérem...üljön le...-fogta meg a karomat a dokitor és húzott volna vissza az ágy felé
-Nem!Engedjen el!-húztam ki a kezemet-Látni akarom a barátomat!-Követeltem
-Nézze...azt nem lehet...
-De én tudom hogy nem halt meg..-néztem könnyes szemekkel sírós elfolytó hangon a doktorra.Aztán egy kis csend uralkodott el...foggalmam sincs mi ütött belém de elkezdtem ordítozni,tombolni..
-NEM ÉRTI HOGY NEM HALT MEG??LÁTNOM KELL,TUDOM HOGY MÉG ÉL...MIÉRT TESZI EZT VELEM?!?!?-estem neki sírva de ugyanakkor ordítozva a dokinak...De ez eredménytelen volt,a doktor a szekrényhez sétált,nekem pedig mégrosszabb előérzetem támadt,úgy éreztem ez az utolsó esélyem a kijutásra..
-ENGEDJENEK KI!-Dörömböltem az ajtón.Megfordultam,a doktor pedig selytelmesen a háta mögött tartogatott valamit...elkezdtem félni...majd még nagyobb hanggal és erővel ütöttem bele az ajtóba,de ez nem hozott eredményt.
Nem foglalkoztam semmi mással,csak meg akartam tudni végre mi is az igazság miért vagyok ide bezárva egy doktorral és hogy hogyan tudok kiszabadulni..nem hagytam föl a dologgal akármilyen eredménytelen is volt tovább folytottam az erőmet az ajtóba..hirtelen csak egy nagy szúrást éreztem a nyakamba...









♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥
Kedves velem maradt olvasóim!
Tudnotok kell hogy nagyon sajnálom az utóbbi kimaradásaimat,hogy elhanyagoltam a blogot és hogy nem voltak részek (a kinézetért sorry...de nyugalom még átalakítás alatt áll!)...mentségre nem lehet felhozni semmit,tudom...de a lényeg hogy igyekszem jobban beosztani az időmet,remélem hogy így mostmár aktívabb tudok lenni!
Nálam nem igazán megszokott az ennyire rövid rész de úgy éreztem mostmább tartozok legalább ennyivel...remélem tetszett ♥♥♥