21.rész---Hétköznapi nehézségek

,,-Na, mit mondasz? -kérdezte
-Én.. Én… igen! Persze! -ugrottam a nyakába"
-------
-Nem is voltam még ott… -mosolyogtam
-Hát most elviszelek, de tudod, hogy ott én leszek az úr , vagyis
-Vagyis te parancsolsz nekem, és én azt csinálom amit mondasz! -fejeztem be
-A cselédemnek igen jó sorsot szántam-mosolygott perverzül mire én is
-És hogy jutunk ki?? -kérdeztem
-Ömm… még nem tudom, de majd kitalálok valamit-nézett úgy mint aki gondolkodik, mire én lehajtott fejjel röhögni kezdtem
-Na jolvan, ne itt vihogjá' menj pakolni ha jönni akarsz! -utasított
-Héjj, még nem vagy úr! -mondtam , majd átszaladtam a szobámba és sietve pakolni kezdtem. Már majdnem befejeztem amikor Mechi nyitott be.
-Hé Tinu, arra gondoltam, hogy…… Te mit csinálsz? Ugye nem akartok megint elszökni? Mi ez az…
-Mechi, nyugi mindent elmagyarázok, csak fejezd be a kiabálást!! -majd becsuktam az ajtót és leült az ágyra
Én elmeséltem neki pakolás közben mindent. Vagyis a Péteres dologtól idáig.. Egy ideig nem szólt semmit. Majd fölállt és megölelt.
-Sajnálom, ami történt, de miért nem jöttél át hozzám?
-Mechi, benyitottam, de Xabival úgy aludtál, hogy nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni. -röhögtem föl, erre természetesen nem tudott mit szólni.
-Hát jó… de most ha jól értem, elmész Jorgeval.. ?
-Igen, figyelj. Örülök, hogy újból együtt vagyunk, de most neki is jobb ha nem látja a szüleit, és nem csak azért megyek vele mert szeretem, hanem mert mellette érzem most bisztonságba  magam. Ha kiderül, hogy terhes vagyok azt egyedül képtelen lennék feldolgozni, szügségem van rá.!
-Megértelek.. -mondta őszintén
-Komolyan? Azthittem lecseszel és a fejemhez vágod, hogy milyen idióták vagyunk..
-Nem, tényleg. Staysi valóban kibírhatatlan.
-Köszönöm, hogy megértesz! -öleltük eg egymást
-Na én akkor megyek, jó utat, aztán majd számolj be sz estétekről .-kacsintott és kilépett
-Mindenképp! -kiabáltam utána, majd lassan befejeztem a pakolást.
-Kicsim? -nyitott be ezúttal Jorge
-Igen? -kérdetem
-Kész vagy? -kérdezte
-Igen, felőlem mehetünk.
-Oké, beszéltem Ruggeval, ő intézi az őröket, de van durván 3 percünk, hogy lelépjünk!
-Rendben, induljunk! -mondtam
Azzal Jorge lecipelte az én 70 kilós bőröndjeimet, aztán még a sajátját is. Élvezet volt nézni ahogy szenved. Én mindvégig mellette mentem. Amikor kiértünk megszántam.
-Segítek! -azzal elvetem a kézitáskámat
-Kösz! -mondta szarkazmussaal
Aztán dezsavű érzésem támadt mikor beültünk a köcsiba és elhajtottunk. Egy pláza parkolójában találtam magam.
-De te nem itt laksz! -förmedtem rá
-Nem, nem nyugi! Csak kajáért jövünk!
-Ja , jó-nyugodtam meg

A plázában való bevásárlás nagyon emlékezetes marad. Mivel eggyikünk sem jártas a dologban, vagy 20 percig kerestünk 1 zacskó liszet. Már lassan nem a fejünk , hanem a viselkedésünk miatt néztek. A napszemcsi+kapuszni miatt senki nem ismert fel, ezért nem volt annyira ciki… khmm.. Annyira!

Aztán végre megérkeztünk. Egy nagyobb fajta lakásba fogunk ideiglenesen élni. A lakás 3 szobából, 1 nappaliból ami egybe van nyitva a konyhával, és hihetetlen módon 2 fürdőszobából áll. (Bár mi szerintem csak az egyiket fogjuk használni). Ezenkívül van egy hatalmas erkély, amiről vagy 50 m magasról lehet köpködni az embereket, ugyanis ez a 4.emelet. A lakás szépségéről még órákon át tudnék beszélni, de ez a kép mindent elmond helyettem:

De tényleg mintha egy vadonatúj lakásba léptem volna be, ez érthető, mivel nem itt kellett laknia.
-Na, tetszik? -kérdezte, miután végigmértem hol vagyok
-Imádom!
-Az jó, ugyanis szoros barátságot kell kötnöd a franciaággyal -mosolygott perverzül ;)
A háló:

Azután fölültetett a pultra és heves csókolózásba kezdtünk, majd az ölébe vett és így vitt be a hálóba, de utána semmi.
-Nem kellene csinálnod még valamit? -kérdeztem
-Éhes vagyok, így nem megy! - hisztizett
-Gyere, vezettem ki a konyhába.
-Mit csinálsz? -értetlenkedett
-Kaját! Mit csinálnék?
-De te nem tudsz főzni! -mondta -Abból eddig sosem lett semmi jó.
-Ez nem igaz, virslit tudok csinálni-mondani akartam még de..
-Ez még csak 1??
-Jó, igazad van-röhögtem , aztán műszipogásba kezdtem , mire megölelt és bekapcsolódott
-Ne sírj, nem a te hibád, ne okold magad, nem te tehetsz róla! -nyugtatott szarkazmusosan
-Na jolvan-vett elő egy nagy tányért!
-Na most, mit csinálsz? -kérdeztem
-Főzni fogok! -jelentette ki komolyan
-Mivan?? -kezdtem el röhögni
-Azt edénybe kell, nem tányéron. Pff.. Ennyit még én is tudok! -dicsekedtem
-Tudod mit? Rendeljünk pizzát, az a bisztos!
-Milyent? -kérdeztem, majd kiválasztottuk és megrendeltük
Amíg kiér úgy döntöttünk TV-zünk.
-Amúgy… -kezdett bele
-Ne sssss!- Csitítottam-Most jön a csók! -bújtam közelebb hozzá
-Miután vége lett a csókos jelenetnek felemelte az államat és megcsókolt, én meg szokás szerint vissza, de csöngettek.
-Megyek! -kelt föl és kifizette a pizzát
                                               ***
Miután megettük :
-Mit akartál a romi film közben mondani?
-Csak meg akartam kérdezni, hogy tudod-e használni a mosógépet.
-Te egy csókjelenetnél…. Tudod mit? Ne, ne is mondj semmit. Amúgy bisztos, vagyis remélem tudom használni, de bisztos van valami útmutatás és az alapján menni fog! -mondtam
-Olvasni tudsz? -kérdezte
-Hülyegyerek! -vágtam be a durcit
-Tudod, hogy szeretlek! -mondta
-Tudom! -mondtam

-Mostmár ettem, szoval.. -Húzott föl a székről
-Szóval? -kérdeztem
-Úri emberhez méltóan fölteszem a kérdést: Lenne-e kedve egy kis időt tölteni velem a hálóban?
-Hát nem is tudom… -kérettem magam, mire ő már gyakorolta a vérszívást a nyakamon, persze óvatosan
-Hát…. -gondolkoztam
-Aludhatsz a hasamon! -mondta
-Oké! -mentem bele, nem mintha amúgy nem akartam volna, de így még rajta kívül egyéb engedményt kapok… ;)
Aztán becsuktuk magunk mögött az ajtót és azt csináltuk amihez a színészeten kívül a legjobban ,, értünk" (XDD)
                                                       ***
Mire fölkeltünk már este 10 volt, de még így is hulla fáradtak voltunk, mert tegnap nem igazán aludt egyikünk sem.
-Tudod min gondolkoztam? -kérdezte
-Nem!
-Ez a hétköznapi élet azt hittem sokkal könnyebb lesz, de nem az.
-Hát nem, de most pár hetet kibírunk, amíg a nem kívánatos személyek eltűnnek.
-Lehet, hogy nem akarok visszamenni, nem érdekel milyen nehéz ez az élet. -mondtam
-Majd meglátjuk! -mondta ásítások között, mire én a hasára hajtottam a fejem és lassan elfogott az álom.

*****************************************************************

20.rész---Mivan??

Éjjel nem sokat aludtam. Annyi gondolat forog a fejembe, hogy képtelenség volt elaludni. Nem tudom, hogy mitől féljek jobban, attól, hogy terhes vagyok Pétertől, és ha ez igaz a gyerek egy életre összeköt vele, vagy attól hogy végleg elvesztem Jorget..??

Mivel szinte semmit nem aludtam az éjjel, érthető, hogy jóval hamarabb fenntvoltam mint Jorge. Kicsit forgolódott aztán felébredt ő is. Felém fordult.
-Jóreggelt.. -mondta álmosan
-Neked is-mosolyogtam
-Hogy aludtál?
-Őszintén? Nagyjából sehogy.. -válaszoltam-Te?
-Én is alig aludtam valamit..
-Figyelj.. -fordultam teljesen az oldalamra arcal felé-Neked ez nem ciki? Mármint ..nem érzel valami furcsát, hogy ittaludtam?
-Neem… vagyis most barátok vagyunk, jó barátok akik egykor nagyon közel áltak egymáshoz. És én törődöm veled.. Ennyi ebben mi a ciki? -kérdezte
-Az, hogy tudod én nem tudok úgy tenni, mintha ez az egész meg se történt volna. Próbáltam, de nem megy. Nem tudom, és talán nem is akarom elfelejteni ami köztünk volt.
-Igen, az valóban csodálatos volt, de senki nem kérte, hogy felejtsd el..! -mondta
-Igen, senki nem kérte, de nem akarok bizonytalanságba élni..
-De én csak időt kértem, semmi mást…
-Időt kértél de mire? Otthagysz, most, amikor a legjobban kellenél. A legszarabb helyzetben.. Tudod.. Eddig azt hittem, hogy az a 6 év nem sok, de mostmár… -félbeszakított
-Mostmár mi? Mégis mit kellene azon kívül tennem, hogy törődöm veled ? Lehet, hogy terhes vagy , ráadásul tudod, hogy anyámékkal is rosszba vagyok.. Nekem sem könnyű. -mondta
-Valóban.. Egyikünknek sem könnyű.. De mindezek számomra azt jelentik. -ültem föl
-Mijen mindezek?  -kérdezte
-Amikor idejönnek anyádék hírtelen időt kérsz. Szégyelsz? Nem mersz felvállalni vagy mi? -kezdtem el könnyezni-Aztán amikor kiderül, hogy lehetséges terhes vagyok, csak kényszerből megengeded, hogy ittaludjak, de azt is csak azért, hogy ne mocskold be a hírnevedet, gondolom… Ezek azok.. -folytak a könnyeim-Ezek azok a dolgok ami miatt azt gondolom, hogy én csak arra kellettem neked!??
-De… neeem. Bár így elmondva minden erre utal, de tudod , hogy erre képtelen lennék.
-Összezavarsz.. -szedtem össze a cuccaimat-Nem mered fölvállalni, hogy én csak arra voltam neked jó, ahogy engem sem mások előtt. -hagytam el sírva a szobát

                                                            ***
Ez borzalmas. 2hétig várnom kell mire mutat is valamit a terhességi teszt. Csalódtam Péterben, sosem gondoltam, hogy képes lesz velem ezt tenni. Ugyanakkor Jorgeban is csalódtam.. Nem hiszem el, talán a szerelem nem nekem való? Lehet , hogy utánuk már sosem tudok senkit sem közel engedni magamhoz.?

Még délelőtt leforgattunk pár jelenetet a TVD-ből, szerencsém van, hogy itt nem kell a szerelmest ,, játszanom,,  Jorgeval. Olyan szerepet kaptam amitől féltem amíg Jorgeval eggyüttvoltunk. De mostmár egyenesen imádom a szerepemet. Én vérfarkast alakítok, Jorge pedig a sorozat főszereplőjének Stephannak az unokatesója vagyis ő vámpír. Így ellenséget kell játszani, amit ebben a helyzetben nem is kell nagyon megjátszani, ezenkívül nem találkozunk a forgatáson.  Sokan kapták közülünk az utazók szerepét, de minek is írom le, ezeket még nem szabad tudni senkinek..

Ebédre hazamentünk, mindenki helyet foglalt az asztalnál. Mivel többen vagyunk ezért esélyem sem volt elülni Jorge mellől. Ő eggyike azoknak a személyeknek akiket most látni sem bírok.Valahogy, nehezen de túléltem az ebédet Jorge mellett. Az első voltam aki felállt az asztaltól és igyekezett  elhagyni azt. Aha, de valaki akit most ebben a percben utálok , megállított.
-Ha jöttrél a nyálas bocsánatkéréseddel, köszi, de nem kérek belőle! -jelentettem ki suttogva
-Nem… vagyis igen, de kérlek halgass meg. -suttogott ő is.
-NEM! Tudom, hogy eddig hülyére vettél, de most, hogy elszállt a rózsaszín köd, tisztán látok mindent és undorodom tőled, látni sem bírlak! -mondtam egy fokkal hangosabban a suttogástól, hátatfordítottam, de visszarántott
-Jobban tennéd ha hagynál elmenni, mielőtt szégyent hoznál velem a családodra..
-Hogy te milyen hülye vagy! -mondta, mire én meg akartam pofozni de helyette magához húzott és megcsókolt, én pedig vissza őt.
Miután abbahagytuk:
-Azt akartam mondani, hogy szeretlek és
nem érdekel, hogy hányan néznek , nem érdekelnek a szüleim és az sem, hogy kié a gyerek, melletted szeretnék lenni, támogatni! -sutogta és megfogta a 2kezem -Szeretlek! -mondta
-Én is! -vágtam rá, ebben a pillanatban mondanom sem kell , hogy milyen boldog voltam, leírhatatlan, mintha csoda történt volna és észheztért.
Ez a boldogság azonban kevés ideig tartott.
-Ezt, most azonnal magyarázzátok el! -követelte Staysi felállva
-Nincs mit megmagyarázni! -védett meg Jorge
Staysi közelebbsétált hozzánk, mire Jorge a háta mögé tolt.
-Mi ez? -kérdezte értetlenül
-Szeretjük egymást de nem fogok pont neked mentegetőzni.! -mondta Jorge
-Hogy voltál képes ezt tenni?? -kérdezte Staysi-És ti meg se lepődtök?… Úristen! Ti… ti mind tuttátok , igaz?
Erre csak elég volt a többiekre nézni… :/
-És a tegnapi, az is az volt amit láttam! Hogy voltatok képesek mindezt letagadni??
-A tegnapi nem az volt! -szólalt meg ismét Jorge
Majd még hátrébb messzebb tolt és mondanom sem kell, elég csúnyán veszekedtek, de annyira , hogy néha be is könnyeztem, Staysi tényleg az a hárpia akiről hallottam. A végére már ki akarta tagadni Jorget a családból, az egészben viszont az a legjobb , hogy Jorget már eddig sem tartotta számon a család tagjai között. Az a hiszti amit ott levágott, na az nemsemmi. A végére már Climptonnak kellett visszafognia Staysit mert nekem akart esni. Már Jorge sem bírta, fölment, én pedig utána.
Mikor beléptem a szobájába villámgyorsan pakolni kezdett a bőröndjébe.. Mivan??
-Te… mit csinálsz? -kérdeztem értetlenül
-Elmegyek a saját házamba.. Nem bírom már anyámat!!
-De… -kezdtem volna bele
-Szeretném ha velem jönnél! -hagyta abba a pakolást
-Mi??
-Na , mi mondasz?
-Én ..én… igen! Persze! -ugrottam a nyakába

@@@@@@@@@@@@@##################@@@@@@@@@@@@
Nagyon siettem, mert anyámék mostanában azzal szórakoznak, hogy estére kikapcsolják a wifit… Nézzétek el lécci a helyesírási hibákat, visszahoztam jortinit is ,remélem  tetszett <333
.

19.rész---Jortini???

-Mi történt Tini? -kérdeztem újból, majd közelebb mentem az ajtóhoz, mire ő zokogva megölelt.

Nem tudott megszólalni csak sírt tovább.
-Hé.. -toltam el magamtól, hogy láthassam az arcát-bántott valaki?
Ő mégjobban megijedt és látszott rajta, hogy nem tudja elmondja e.Leültünk az ágyra.
Aztán újból elkezdett sírni, mire én ösztönből átöleltem.
-Ezt.. -szipogott és eltolt-nem veled kellene megbeszélnem..
-De senki más nincs fönnt-mondtam
-Jorge, ezt tényleg nem pont veled kellene megtárgyalni.
-Figyelj, tudom, hogy most nem vagyunk úgy, de nem engedem, hogy így kimenj akár még a folyosora sem, amíg el nem mondod mi történt, engem érdekel! -mondtam
-De ez nem egyszerű! -mondta, lehajtott fejjel
-Mesélj! -bátorítottam
-Délután….. -kezdte és újból könnyek szöktek a szemébe-délután hívott Péter, hogy találkozzunk…. -majd újból sírni kezdett-szoval elmentem, hogy találkozzunk. Mindez odáig fajult, hogy elmentünk a lakására, ott nem csináltunk semmit-szipogott-beültetett a kocsiba, de mindketten ittunk, nem is keveset
-Karambolóztatok, vagy mi? -kérdeztem ilyedten
Tini elmosolyodott-Hmm… bárcsak-sóhajtott-de nem! -nézett vissza rám
-Folytasd! -bíztattam
-Kocsiba ültünk ittasan… elvitt valahova, foggalmam sincs hova..
Elvitt egy sötét helyre, valami régi lepukkadt biliárdasztalra emlékszem csak.. -ezután megint elfogta a sírás de visszafolytotta és nehezen folytatta tovább-Ezután már minden kiesett, csak egy emlék maradt: de azt nem… azt nem neked kellene…
-Tini, érdekel, hogy hogy vagy! Mond el kérlek,  bízhatsz bennem!
-Bízok, de ...-nézett föl rám-majd elkezdte folytatni
-Tehát az utolsó emlékem az.. -itt megfogta az alhasát
-Fáj? -kérdeztem, ő csak bólogatott
-Mostmár ne köntörfalazz, mond el! -utasítottam
-Az asztalon feküdtem, a fölöttem lévő lámpa fényle teljesen elvakított, egy nagy fájdalmat éreztem, mire lenéztem-itt már nem tudta kontrollálni a könnyeit-a lábaim terpeszbe voltak, közötte meg… ott volt Péter.
-Mi??
-Megerőszakolt! -bökte ki
Egy pillanatban teljesen lefagytam, a másikba viszont már a düh forjongott bennem. Lehet, ha nem lettem volna ilyen makacs és még mindig együtt lettünk volna, akkor ez nem történik meg, ez az én hibám.
-Úristen! -mondtam halkan
-Jorge, -fogta meg a kezemet Tini-a legrosszabb, hogy nem… nemhiszem, hogy védekeztünk! -
-Ezt, ezt egyszerűen nem hiszem el... Megerőszakolt és lehet, hogy terhes vagy , tőle?
-Mondtam, hogy ezt nem veled.… -sírt
Én pedig kizártam magamat, most az egyszer nem mgammal, hanem a teljesen összetört ,,barátnőmmel,, kell foglalkoznom.
Közelebbhúzódtam hozzá és megöleltem, így telt 1-2perc .
-Nagyon félek! -mondta
-Nem kell, ittvagyok! -feleltem
Újból ölelkezdtünk, de most az egyszer bár ne tettük volna, az ajtóban ,, anyám,,  állt. Köhögött , hogy észrevegyük.
-Khmm.. -mondta, mire mi elengedtük egymást
-Ez… nem az aminek látszik! -mondtam komolyan, hiszen tényleg nem vagyunk egy pár.
-Akkor mi? -kérdezte szemrehányóan.
-Tinit veszteség érte és mivel senki nincs már fennt, csak hozzám tudott fordulni, én meg igyekszek megvígasztalni, ennyi. -válaszoltam
-Bisztos? -kérdezte
-Igen, felelte nálam gyorsabban Tini
-Veled akartam beszélni Jorge, de úgylátom most nem alkalmas, -nézett szúrós szemmel Tinire, valószínű nem igazán vette be a mesénket-ezért jobb ha holnapra halasszuk ezt.. -adott ,,kegyelmet,, majd kiment
-Látszik, hogy nem kedvel!..
-Engem sem, nyugi-mondtam
-Köszönök mindent.. -mondta Tini ezután igyekezett az ajtó felé, de megszédült
-Jól vagy?
-A hasam! -mondta -Mitől fáj ennyire?
-Foggalmam sincs!
-Nagyon félek, mihez kezdjek? -nézett rám reményekkel
-Nem akarlak egyedül hagyni, mi lenne ha ittaludnál nálam?
-Rendben-erőltetett magára egy mosolyt
Nemtudom jó döntés-e , de most nem hagyhatom magára. Még mindig szeretem. De most nem akarom összezavarni, főleg ha gyereket vár Pétertől, ha ez igaz, akkor ahhoz nekem is közöm van.

Tini szemszöge

Jorgenál van pár ruhám ezért valószínű azokból kreálok egy pizsit. De itt csak ilyen kényelmetlen inkább csinos ruháim vannak, ezért kértem tőle egy pizsit, ami egy póló lett. Teljesen olyan mint egy hálóing.
Először én mentem fürdeni. Miután végeztem fölhúztam Jorge pólóját. Az az illat, az ő illarmta, annyi emléket fölidézett.
Miután kimentem Jorge elment fürdeni, én pedig végigsétáltam a szobán. Rengeteg közös képünk van eldugva, az összes helyét tudom, ezért mindet megkerestem. Boldogsággal töltött el, hogy nem dobta ki őket még .Szerintem még mindíg szeret, ahogy én is őt.
Hallottam, hogy mindjárt kész lesz, ezért bebújtam az ágyba, színlelve, hogy alszom. Hallottam, hogy kiért. Elémsétált és éreztem, hogy néz. Nem sok kellett, hogy elmosolyodjak, egy idő után már nem is bírtam tovább és véletlen elmosolyodtam. Aztán ő is , éreztem. Lekapcsolta az éjjelilámpát, majd befeküdt az ágy másik felébe.
Ez az ittalvás más volt. Ittvoltam vele de mégsem. Tudtam, hogy ittvan, viszont nem éreztem. Nem ölelt át álmomban, mint máskor. Vol úgy, hogy az ágy közepére húzott és átölelt, csakhogy nehogy leessek álmomban. Ezzel ellentétben most mindketten kihúzódtunk az ágy legszélére, és így aludtunk el, már aki.

$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$
Tudom, tudom, tudom… hatalmas késéssel, megint! 
Nem lesz karácsonyi különkiadás,, mert időben eléggé elvagyok csúszva ahoz, hogy most karácsony legyen. De lesz majd az is, vagy tél végén, vagy taavasszal de lesz !! :)))
A démonok miatt pedig remélem senki nem csalódott, azok is jönnek majd :)

18.rész---Mi történt Tini???

Jorge szemszöge
Tehát kinnt ültem azon a rönkön, amikor magassarkú hangja zavarta meg a csendet. Az a bizonyos magassarkú hangja amit a sok közül megismerek. Nem akartam elhinni. Azt mondogattam magamban :,,ugye nem, nem ez nem lehet, mond, hogy nem!,,
De nem így történt. Muszáj lesz szembenézni a múltal. És ez az idő most jött el!
Amikor mögém értek megálltak. Éreztem a tekintetüket rajtam, de nem tettem semmit, csak tovább ültem és néztem előre.
Egyik pillanaatról a másikra egy kéz a hátamhoz ért (,, anyáé "volt) ebben a percben átjárt engem egy hideg fuvallat=kirázott a hideg, egyetlen érintéssel mintha millió emlék a semmiből előtőrt volna. Elém sétáltak, de én nem akartam rájuk nézni. A könyökeim a térdeimen pihentek, a fejemet lehajtottam, mindez csak úgy jött.
-kisfiam! -szólalt meg anya remegő hangon, és felemelte a fejem, kedvem lett volna ellökni , de amíg neveltek nem ezt tanították, ígyhát csak rájuk néztem, de inkább csak anyámra, apa hátrébb állt.Apámról tudni kell, hogy mindíg anyának volt alávetve.
Ránéztem és egyszerre éreztem az eddigi hiányát és a gyűlöletet. -Kisfiam! -simította meg anya az arcomat és megölelt, de nem viszonyoztam, ami rögtön szemet ütött neki.
-Milyen nagy lettél, helyes igazi férfi… -majd tartott egy kis szünetet és tovább folytatta.
-Én tudom, hogy rossz anya vagyok, de hidd el megváltoztam, már más ember lettem, nem az a célom, hogy fájdalmat okozzak. Egyszerűen csak jóvá akarom tenni a hibámat és szeretném ha együttműködnél, mert… -de félbeszakítottam
-Staysi! kérlek fejezd be, nekem ez egyszerre túl sok, undorodom tőletek, nem akarok veszekedni, légyszives menjetek el vagy én fogok-mondtam a sírástól küszködve, rengeteg emlék szakadt fel.
-Jorge! Nem mész el, a fiam vagy és beszélni szeretnénk veled! -invitálta apámat a közelébe felemelt hangon
-Hagyd már, nem is akar idejönni! Ja, bocs de mindíg még annyi idő után is a csicskád! -mondtam cinikusan, de nem volt szándékos
Erre csak felemelt szemöldökkel fürkészte a bizonytalan tekintetemet.
-Én értem, hogy hibáztunk, de akkor sem beszélhetsz így a szüleiddel, mondta ,,anya"
-Aha, de nekem nincsenek szüleim, ők 18 éves koromba számomra meghaltak, hogy miért? Mert magamra hagytak amikor a legnagyobb szügségem lett volna rájuk, magamra hagytak mert én sosem voltam olyan mint Nina, mindig ő volt az első, őt még most is támogatjátok, engem meg már lassan 6 éve lesz@rtok, és most , hogy Ninát világszerte követitek véletlen idejöttök előadtok egy gagyi szánakozó dumát és azt hiszitek rögtön a nyakatokba ugrok?Hát nem, ha eddig elvoltam egyedül ezután is menni fog.  -ezek után még magam is meglepődtem, éreztem ahogy elfog a sírás,,, anyám"meg már bőg.
-Hányszor mondjam még, hogy sajnálom, sajnálom, hogy ez történt, nagyon-nyagyon sajnálom! -mondta a sírástól összeesve anyám
Erre kifutott Nina!
-Anya, mi a fenét csináltok? -kérdezte és közben átölelt
-Mondtam, hogy egyszerre ne !-kiabált még mindíg Nina velük
Én már nem akartam még ezt is végighallgatni, sok volt ez mar így is,  ezért fölálltam és igyekeztem otthagyni őket, megfordultam és mindenki minket nézett. Nem tágítottam, letöröltem az arcomrol a könnyeket és utatvágva a tömegen keresztül a bejárathoz tartottam. Tini megfogta a vállamat, mire én ránéztem, de mentem tovább, engem ő még sosem látott igazán sírni és ez nem is akarom, hogy változzon.
Felértem a szobámba, bezárkóztam és nem érdekelt senki.
Kis idő mulva kopogtak.
-Bárki is vagy hagyjál! -kiáltottam egyhangúan
-Jorge, Nina vagyok, kérlek engedj be! -dörömbölt
Hagytam még egy kicsit, hadd próbálkozzon aztán kinyitottam.
-Mivan? -kérdeztem unottan
-Bemehetek?
-Gyere! -engedtem be
-Figyelj, tudom, hogy anyájék hülyék, és hogy most a legkevésbé sem akarsz erről hallani de, nem is ezért kereslek.
-Hát?
-Furcsálltam, hogy Tini nem jött utánad, utánajártam és bebizonyosodott, hogy te tényleg idióta vagy!
-Oké, ha ezért jöttél akár mehetsz is, csak a saját idődet pazarlod!
-Nem! Szereted te azt a lányt?
Erre nem válaszoltam.
-Szereted vagy nem? Mertha igen, akkor ennek, hogy szenvedtek nincs sok értelme. Színészek vagytok, menni fog!  nehogymár anyáék miatt elveszítsd Tinit!
Erre csak lehajtottam a fejem, igaza van.
-Ha szereted, ne hagyd! -mondta -Én most megyek-kacsintott majd megölelt. -Mégeggy jó tanács, kerüld anyuékat-röhögött
-De ez nem is vicces! -nevettem fel én is
-Én azt csináltam belőle -dobott egy puszit, majd kiment
Talán tényleg beszélnem kellene Tinivel?

Este vacsoránál

Lementem mert a srácok kopogása és üzizése már teljesen felidegesített, elérték a céljukat, hogy menjek vacsorázni.
Inkább még fönnt bevettem a gyógyszert, nem akartam, hogy lennt elkezdjenek kérdezősködni a drága ,, szüleim".
Az asztalnál a riválisaim a túloldalon ültek, ami békét ígért.
A vacsi simán ment, talán ez volt az első olyan evésem, amikor még csak véletlen sem néztem jobboldalra. De igazán a bal oldalamon sem volt kit nézni, Tini nem volt itthon, foggalmam sincs hova ment, de a makacsságom révén még csak megkérdezni sincs jogom.

vacsora után szokásom szerint felbaktattam a lépcsőn és beledőltem az ágyba, de még most sem hagytak
-De szép szobád van! -járkált a szobámba Candice
-Aha-mondtam csukott szemmel
Aztán még beszéltünk egy kicsit úgy mindenről. ő az az ember akivel mindent meg lehet dumálni a szülőktől a munkától a csajokig , betegségig, haragig, szeretetig. Később Paul is társult, aztán kitalálták, hogy a medencében töltik az estét, és még arra is megkértek, hogy mutassam be az uszodát. Miután megtettem ismét a szobámba voltam , már hajnali 1 felé járt de még  fürdésre készülődtem amikor egy ismerős sírós hang csapta meg a fülemet. Megfordultam a nyitott ajtó felé ahol Tini állt kétségbeesetten. A ruhája rongyos volt, tépedt, a haja kócos, a sminkje az arcába folyt és azt sem tudta mit tegyen.
-Mi történt ,Tini? -kérdeztem ilyedten.

💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💗💜💜💜💜💜💜

Na, végre így este de kész. Ezentúl elhatároztam, hogy nem ígérek napra pontosan részeket, mert nem akarok csalódottságot okozni , mert ha eltervezek valamit az általában nem úgy sül el, ez történt ma is ezért is ilyen rövid a rész, de siettem tényleg! 
Remélem tetszik és a folytatás is nemsokára a közeljövőben elérhető.  <333 És köszönöm a rengeteg bíztató komit, miattatok írom a blogot! 

17.rész---Jorge... most nem lennék a helyedben

Csak álltam ott a folyósón egymagamban, tehetetlenül. Elment és, ezt el kell fogadnom. Lehet, hogy most vége örökre?
De nem, lassítsunk! Azt mondta, hogy szeret! Akkor meg miért érzem mgamat ennyire rosszul? Csak időre van szügsége én pedig várok rá, most meg kell értenem, bár nagyon nehéz…

Eltelt egy óra és még mindig nem tudok semmit Jorgerol. Tudom, hogy most nem vagyunk eggyütt de engem akkor is érdekel, hogy hogy van!

Elmúlt dél is és megebédeltünk. Mindenki felment. Én nem akartam! Mit csinálnék egyedül? Ezért ottmaradtam az asztalnál, bár ez sem volt jobb , itt is magamban ültem.. Éppen fölálltam és indultam volna föl tovább csinálni a semmit , amikor meghallottam , hogy az őrök Jorgeval beszélnek, beengedték. Annyira gyorsan történt, hogy nem is tudtam mit tegyek? Maradjak vagy fussak föl, hogy ne találkozzunk??
Miközben ezeken agyaltam az említett már becsukta maga mögött az ajtót. Láthatóan nem volt jól. Lehet, hogy távolságot kellene tartanom, de nem megy, muszáj tudnom , hogy mi van vele. :
-Mi volt? Minden rendben?
-Hát.. -sóhajtott-Nem ..nem éppen!
-De mi történt mondd már! -beszéltem úgy mint régen, de rögtön észrevettem magam-Ömm.. Bocsi én el , el is felejtettem, hogy mi már nem vagyunk eggyütt és semmi közöm hozzá.. -mondtam
-Semmi baj! -nézett le-Az a hejzet, hogy előrébb hozták a műtétemet, pont akkorra , mikor anyámék itt-lesznek.. -mondta ki nehezen
-De annyira súlyos csak nem lehet! -estem kétségbe
-Pedig de! ..Viszont nekem, nekünk nem kéne így beszélgetni.. -majd hirtelen otthagyott
Pedig már kezdtem elhinni, hogy normálisan viselkedik.. Nem.. Úgy tűnik megigérte magának, hogy átvészeli ezt egyedül, és makacs mert senkit nem enged közel magához.

3 nap múlva

Jorgeval már 3 napja nem beszéltem, de annyira hogy még csak nem is köszön. Fáj, de most mit tehetnék?
Ma jön a stáb beleértve Jorge szüleit, hát nem lennék a helyébe, lehet ez élete legrossszabb napja.
Az elmúlt 3 naphoz hasonlóan ma sem történt semmi érdekes. Viszont nemsokára...nemtudom mire számítsak.
Egyszer csak Sergio rontott be hozzánk
-Gyertek le, a repülő már leszállt! Bármelyik pillanatban megérkezhetnek! -mondta lelkesen
Ajajjj mi lesz itt??
Mindenki a nappaliban volt. Jorge jött le utoljára. Láttam rajta , hogy fél és bizonytalan. Odajött hozzánk. Én pedig hozzá léptem.
-Nem lesz semmi gond! -montam és megsimítottam a karját
Ő csak bólogatott. Ebben hogy most szünetet tartunk csak az a jó, hogy nem kell annyira játsszani a csak barátok vagyunkot, Jorge szülei előtt.
Egyszer csak kinyílt az ajtó. Nagyot dobbant a szívem, ha én ilyen ideges vagyok, valyon mit érezhetett Jorge?

Jorge szemszöge

Kinyílt az ajtó. Annyira leírhatatlanul rosszul éreztem magam , hogy azt tényleg nem lehet elmagyarázni.
Először a rendezők és egyéb emberek jöttek. Mindenkinek bemutaatkoztak stb. Aztán Nina és a többi szereplő, velük még könnyebben elvoltam. Ninával ugye már kibrékültünk, de a legnehezebb a szüleim még hátra vannak!
-Héj, mi a baj? -kérdezte Nina
-Hol vannak?
-Anyájék? -kérdezte, én erre csak ránéztem hogy essen le róluk van szó.
-Bisztos mindjárt jönnek! -mosolygott Nina- Tudom, hogy rég nem találkoztatok, de most úgy látom tényleg változtak és rendesek. Már várják, hogy lássanak!
-Tényleg?? Pff én NEM! -jelentettem ki és elmentem foggalmam sem volt hova . Végül a kertbe találtam magam. Nagyon ideges voltam, de féltem is. Nemhiszem, hogy valaha más szemmel tudok a szüleimre nézni.
Leültem egy farönkre és kiszakadva az időből merngtem.. Elgondolkoztam úgy mindenen..

Tini

Beléptek Jorge szülei. Körbenéztem de Jorge sehol. Mindenkinek sorba bemutatkoztak .így tényleg kedvesnek tűntek, de az alapján amit hallottam…. Bemutatkoztunk mi is egymásnak, és vajon kitől kérdeztek?
-Tini, ugye? -kérdezte Staysi
-igen,?
-Ö… nem, nem tudod, hogy hol van a fiunk? -kérdezte ő is feszülten
-Hát.. Rugge? -kiabáltam-Hol van Jorge?
-Asszem kiment! -kiabálta vissza
-Akkor azthiszem itt az idő, hogy… .-mondta Climpton
Ezzel elindultak a kert felé. Nekem meg csak azon járt a fejem, hogy Jorge viselkedjen és ne csináljon hüleséget. Aggódtam érte.

Jorge szemszöge

Tehát kinnt ültem azon a rönkön, amikor magassarkú hangja zavarta meg a csendet. Az a bizonyos magassarkú hangja amit a sok közül megismerek. Nem akartam elhinni. Azt mondogattam magamban :,,ugye nem, nem ez nem lehet, mond, hogy nem!,,
De nem így történt. Muszáj lesz szembenézni a múltal. És ez az idő most jött el!

---------------------------------------------------------------------------------------------------
Igen, igyen tegnapra ígértem, de a lényleg hogy tudom rövid rész de ittvan. Kövi lehet még ma este nagyon későn, de ha ma nem is akkor holnap! Nagyon rövid, de kérlek nézzétek el! <333

16.rész---Ne kérd tőlem ezt!

Eljött ez a nap is igaz, hogy a végén de a lényeg h 19.- én Jorge szülinapján kész az új rész, ami kissé depis lehet, de azért remélem tetszik, kövi , ha minden igaz holnap jön ami már hosszabbra igérkezik  ;) 

Az utóbbi 3 hónpban leforgattuk a violetta utolsó epizódját, és a prémium perces epizódot is. Semmi különös nem történt. Vendégszerepet kaptunk a TVD-ben , várom már a forgatást, de ennek a dolognak van egy roszabb oldala is. Nem mi utazunk Atlantába , haanem a stáb hozzánk, és mivel a 2 sorozat rendezői nagyon jóban vannak ezért Nina Ian Paul és Candice , hát mit gondoltok hol fognak ideiglenesen lenni?? Hát persze, hogy nálunk. Ezzel semmi gondom nincs, ellentétben Jorgeval. Ő amióta megtudta, hogy Ninát lehetséges , hogy elkísérik a szülei, azóta teljesen… hogy is mondjam, bunkó mindenkivel es nagyon semmi sem izgatja úgy mint régebben. Folyamatosan stresszel, idegeskedik, vagy éppen leszar nagyivből mindent.

Ülünk reggelinél. :
-Jorge nem kérsz palacsintát?? -kérdezte Cande
-Nem tudok enni elfogyott a gyógyszerem! -válaszolt Jorge gúnyos erőltetett mosollyal
-Oké. -mondta Cande fölhúzott szemőldökkel és közben elfordult
-ömm.. Szerintem mardt még, pont tegnap láttam a gyógyszer dobozát, ottvan a pulton valahol, nézd meg! -mondtam
Jorge nagy kedvvel odasétált a pulthoz.
-Itt ku* rvára nincs semmi! -mondta ingerülten
-Pedig-nyeltem le egy falatot-ott kell lenie! -válaszoltam és odasétáltam a konyhapulthoz.
-Mit kerestek? -kérdezte Lodo, miközben egy poharat vett ki a szekrényből
-Jorge gyógyszerét, tudod ilyen sárga kis dobozka??!?? -kérdeztem
-Auchh, azt pont tegnap dobtam ki… azthittem üres és… -harapott a szájába Lodo idegességében
-Na phasztmeg!! Ez kurv@ jó! -mondta Jorge szarkazmussal
-De phasztki, annyi nem volt, hogy megnézd van-e benne?? -cseszte le Jorge Lodot aki megszeppentve állt.
-Én..  bocsi.. De ha elmondod, hogy hol lehet kapni veszek neked jóváteszem és.. -kezdte Lodo
-Aha, elmész a világ másik végére , vagy megvárjuk amíg 3 hét múlva megjön?? Addig meg hogy a sz@rba eszek??
-Jorge állj már le! -nyugtattam
-Hagyjál a pics*ba te is! -káromkodott majd fölviharzott gondolom a szobájába
-Mit csinál? -kérdezte Calri
-Megnézem! - ment fel Rugge
Eltelt kb. 3 perc: Hallottuk Rugge léptét , ezért mindenki felé fordult. -Na? -kérdezte Alba
Rugge csak fejcsóválással jelezte , hogy semmi jó nincs.
-De mégis mi lelte?? -kérdezte Merci értetlenül
-Azóta ilyen, amióta megtudta, hogy Ninájékkal jön az anyja.. -húztam félre a számat
-De az miért baj? -kérdezte Diego
-Jorge mérges a szüleire, 3 éve nem beszéltek, Nina az első gyerek volt mindig a kedvenc, aztán őt elhanyagolták.. De ha még úgy is nézzük nemhiszem, hogy bárki örülne ha olyanok lennének a szülei, mint az övé és eljönnének ide, közben meg ugye én meg ez a bizonyos kapcsolat is.. -mondtam, és közben én is meglepődtem, hogy tényleg ennyi baja lehet, vay még több.
-Jó, de Lodo akkor sem érdemelte ezt! -védte Facu Lodot
-Nem jó ez így! -álltam föl és indultam az emeletre megnézni az én ,, duzzogós manómat''!
Benyitottam és úgy tűnt alszik. Én befeküdtem mellé és átöleltem úgy ahogy ő szokott engem. Tudtam, hogy valójában nem is alszik csak próbál, ezért megszólítottam:
-Az a rohadt gyógyszer megérte ezt?
-Tudom, hogy nem… nem jutott esszembe de holnap úgyis megyek az 1. műtételőkészítőre, majd… szerzek! -felelte
-És ott mi lesz? -kérdeztem
-Elvileg szurikat kapok.. -válaszolt
-Jorge, én nem tudom titkolni, mérges vagyok rád! Nem akarom jószemmel nézni, ahogy jelenetet rendezel meg káromkodsz! -ültem fel-Elegem van , hogy rajtunk és rajtam töltöd ki a dühödet, de főleg velem nem bánsz már úgy mint régen… én értem, hogy.. -félbeszakított
-Nem értesz semmit! Nem is gondolnád, hogy most mennyi gondom van. Amikor a legjobban kellene a támogatásod mit csinálsz? Idejössz játszod az aranyosat aztán meg ezt az egészet magadra fordítod! Miért van az, hogy mindig minden rólad szól?? Hihetetlen, hogy megint a te neved fűződik ehhez, hihetetlen, hogy körülötted forog a világ!!? -emelte fel a hangját
-EZ NEM IGAZ-kiabáltam már én is-de ne várd, hogy végignézzem ezt az egészet!-viharoztam ki a szobából!
Pár perc mulva Alba jött be.
-Minden rendben? -kérdezte
-Nem.. Azthiszem szakítottunk Jorgeval-sírtam el magamat
-De azt meg hogy? -kérdezte döbbenten
-Állandóan veszekszün, már nem bírom!!
-Tini, de ha szeretitek egymást?? -sóhajtott Alba
-NEM! Én szeretem, ő már nembisztos..

A nap további részét egyedül töltöttem, nemtudom, hogy mi van most köztünk.. :(

Vacsoránál :

Jorge nem jelent meg, a többiek szerencsére nem faggatóztak.. Miután szomorú hangulatban elfogyasztottuk a vacsorát fölmentem és nem tudtam magammal mit kezdeni, foggalmam sincs hogy áll most az életem, annyi merszem meg nincs, hogy Jorget megkerdezzem…

Másnap reggel: 

Egész éjjel nem aludtam semmit, ezért érthető, hogy reggel 6 körül már fölöltözve léptem ki az ajtón.
-Szia! -köszöntem félve
-Szia! -köszönt vissza Jorge
-Hova ilyen korán?
-Kórház…- felelte és éreztem, hogy ő is el van veszve, legszívesebben megöleltem volna, de nem mertem...
Nem bírtam megállni elsírtam magam, itt áll a közelemben , de mégis távol.
-Mj a baj? -kérdezte
-Csak… -akadoztam és néztem könnyesen a földet
-Szeretlek! -mondtam ki majd nehezen ránéztem
-Én is-suttogta őszintén-viszont most először magamban kell rendet raaknom, nem akarlak megbántani, ezt egyedül kell végigcsinálnom , ezért szeretném ha tartanánk szünetet amig ez lezajlik
-Kérlek ne kérj tőlem ijet!! -fogtam meg a kezét

-A te érdekedben teszem, néha nem vagyok önmagam..
-Dee nem érdekel, szertlek!! -sírtam és szorítottam mégjobban a kezét
-Mennem kell! -jelentete ki és lassan elengedte a kezem, majd elment..

#######################################################

15.rész---Újra itthon, együtt

Reggel bár csodálkoztam, de nem láttam se hallottam semmit.
Ennek örültem , talán itt a vége ennek az egésznek..?
-Tini!! - nyitott be Clari, sugárzott róla a boldogság.
-Igen? - fordultam felé
-Miért vagy még pizsibe?? Ugye tudod milyen nap van ma!
-Ömm... Lássuk csak, se szülinapod se névnapod nem most van... Hát nem, nemtudom, miért mi van ma?? - kérdeztem unottan
-Te tényleg elfelejtetted? Letelt a 30 nap, ma jönnek haza a fiúk!!
-Ó..basszus tényleg, teljesen megfeletkeztem róla.. - fogtam a homlokom
-Hát legalább elmondhatod magadról, hogy egy felelőtlen szerető vagy! - vigyorgott sejtelmesen..
-Umm.. Héj, ez rossz vicc volt!! - vigyorogtam mostmár én is és neki dobtam a párnámat
-Na készülj!! - ment ki mosolyogva Clari
Majd úgy tettem ahogy,, kérte"..azthittem sokkal könnyebb lesz a ruhaválasztás, de most valahogy nem volt az. Annyira örülök és izgatott is vagyok, hogy ma  hosszú idő után újra láthatom Yoyit. Nem sűrűn szokott előfordulni de most tanácsot kellet kérnem, ezért átmentem a hozzám legközelebb lévő barátnőmhöz, Lodohoz.
-Drága Lodítóm!! - vigyorogtam idegesen
-Mizus?? - nézett rám mosolyogva - Na várjunk, itt valami nincs rendben! Mesélj! - utasított
-Hát az van, hogy... Ugye ma jönnek haza a fiúk.. És.....NA jó bevallom teljesen elvesztem össze vagyok zavarodva, persze jó értelemben és fogalmam sincs hogy mit húzzak fel. - néztem rá reményteljesen
-Ebbe asszem tudok segíteni! - kacagott
Majd átmentünk a szobámba és rövidesen Lodo kiválasztotta a mai ideálomat: fekete csőnaci, bőrszínű póló és magassarkú, és egy  vékony világosabbarna szőrmekabát. Miután fölpróbáltam és minden passzolt úgy ahogy kellett, elindultunk le reggelizni.
Jó érzés megint boldognak lenni, nemtudom hogy hogyan de eddig még nem jelentkezett semmi jel a túlvilágról. Talán ha szerencsém van vége ennek az egésznek, és nem kell elmondanom senkinek. Ez lenne a legjobb.

Befejeztük a reggelit, ezért fölmentem és az első dolgom volt hogy felhívtam Jorget.
-Szia!Jókor hívlak? - kérdeztem
-Szíía! Igen még épp időben, most csekkolunk. - válaszolt
-Hát az jó! Már annyira várom, hogy lássalak!
-Pár óra és ottleszek! Viszont most kell mennem nemsokára fölszállunk. - mondta
-A csajokkal kimegyünk elétek!
-Rendben, szeretlek de nagyon!!
-Én is!! Szia! - bontottam a vonalat

Eltelt 2 óra... Alig bírtam ki. Nem hiszem el, olyan hihetetlen... De meg fog történni, újra itt lesz <33
Elindultunk a reptérre, a fiúk különjáraton jönnek. Szerencsénkre a várakozók között nem voltak tinilányok, nem kellett bújkálni. Sőt hozzáteszem, kevés várakozó volt rajtunk kívül, ez is a szerencsénket szolgálta.
Aztán eljött az a pillanat is.. Megérkezett a gép. Leszálltak. A szívem egyre hevesebben dobogott, türelmetlen voltam. Nem bírtam kivárni, minél hamarabb látni akartam, ölelni, megcsókolni. A türelmem kezdett elfogyni és az izgalmam idegességbe váltott át. Mégpedig azért, mert mindenki rohant a barátjához és mindenki leszállt a gépről, csak egyvalaki nem :Jorge. Egy darabig érthetetlenül álltam, mellettem Cande és Ruggero már azt sem tudta mit csináljon :

-Szia Tini! - ölelt meg Rugge mikor közelebb léptem hozzájuk
-Szia! - öleltem vissza - Nemtudod, hogy hol van Jorge? -
kérdeztem feszengve
-Ammm.. - gondolkozott és körbenézett
-Tini, hát az a helyzet, hogy... - kezdett bele Diego
-Mitörtént?? - kérdeztem
-Jorge.... Tudod ő... - húzta az időt Rugge
Azt hittem megőrülök.. Mi történhetett és a fiúk miért nem mondanak semmi konkrétat..??
Ott álltam.. Nem tudtam megszólalni.. Teljesen lesokkolódtam.
Ebben a pillanatban Rugge Diego és Cande elmosolyodott... Ugyanezzel egyidőben egy ismerős hangot hallottam, ami mögülem szólt. Azonnal egy 180 fokos szöget fordultam és hatalmas boldogság töltött el. Ott állt velem szemben teljes életnagyságba Jorge. Én gondolkodás nélkül a szívemre hallgatva fénysebességgel futottam felé és megöleltem de közben meg is csókoltuk egymást. A csókolózásunknak az elmosolyodása vetett véget.
-Összenyomtad a virágot! - suttogta a számra nézve
-ó, nem is vettem észre.-nevettem majd átvettem a virágot
-Olyan gyönyörű vagy, hogy melletted elveszik a virág! - bókolt (de hozzáteszem ha a virág legalább 50 vörös rózsából nem állt, akkor egyből sem)
-Szeretlek! - csordult ki egy örömkönny a szememből
Ő csak újból megcsókolt, mire a körülöttünk lévő emberek tapsolni kezdtek...
-khmm... Indulnánk! - szólt oda Merci jogosan, mert mi megállás nélkül ölelgettük /csókolgattuk egymást.
-Menjünk! - hívott Jorge
Kiérve az épületből, talán sikerült felfognom, hogy ittvan az igazi szerelmem velem. <33

Hazaértünk. A fiúk fölcipelték a cuccaikat. Én bekísértem Jorget a szobájába.
-Újra itthon! - döntöttem a fejem az ajtófélfára
-Újra veled! - javított ki, majd közeledett felém.
Én beljebbléptem és becsuktam az ajtót, ő szépen lassan levette a blézerem és elkezdte csókolgatni a nyakamat. Ekkor éreztem igazán, hogy mennyire hiányzott, kirázott a hideg.. A kezem a pólójához nyúlt és automatikusan fölfelé húzta azt. Az ágya felé vettük az irányt. Lágyan ledöntött és fölém emelkedett.

 Az ezután történteket már nem akarom ragozni. Minden a hejes sorrendjét követte.Csodálatos időt töltöttük el.

  Jorge mellettem szuszogott és átfogta a derekam mikor fölkeltem. Az órára pillantottam 15:17 volt. Bekapcsoltuk a tvt, a mellkasára hajtottam a fejem és így néztük egy darabig a beavatottat, de nemsokára csak a horkolását hallottam. Így telt el 2 óra.

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-
 Remélem tetszett, folytatás hamarosan!!  :)  

14.rész---,,All eyes on you''(2)

Eltelt 19 nap... Nagyon lassan és fájdalmasan de eltelt. Ez az utolsó napunk a fiúk nélkül. Nagyon várom már, hogy Jorge újból velem legyen, de ugyanakkor félek is... Ha elmondom neki az igazat, félek, hogy nem akar már többé velem lenni, ahogy senki más még a közelemben sem. A kedélyem teljesen megváltozott, magamban tartottam mindent, és gondoskodtam arról, hogy senki ne vegyen rajtam észre változást. Nem tudom, hogy meddig tudom még elrejteni ezt a dolgot, belülről már teljesen felemésztett, egyedül érzem magam, hiába vannak itt a lányok.. Félek, hogy Jorge már nem fog szeretni így és én sem tudom többé boldoggá tenni őt.. Végül is ki akarna egy olyan lánnyal maradni amilyenné én válltam.? Látom a szellemeket, démonokat vagy nevezzük bárminek.. Magam sem akartam ezt elfogadni, se elhinni. Mostmár látom azokat a lényeket akik paranormális dolgokat okoznak. Sőt még hallom is őket. Beszélnek hozzám és mindenféle elvetemült dologra kényszerítenek, vagy fenyegetőznek. Mindenhová követnek. Tegnap elérték, hogy törjek össze egy poharat akaratomon kívül. Hiába próbáltam minden egyes porcikámmal ellenkezni, nem ment. Megőrítenek. Úgy érzem kezdem elveszteni magam fölött az irányítást. Már kipróbáltam minden elterelő cselekedetet, de nem. Folyton körülöttem vannak és beszélnek hozzám. Megmondani sem tudom hányan de midig ittvannak. Az arcukat nem látom, talán nincs is. Inkább úgy tudnám leírni, mintha szakatt ruhás emberalakokat látnék. Nagyon illesztőek, főleg a kezdetekkor még nagyon féltem, próbáltam menekülni, de mára már megtudtam, hogy előlük nem lehet. Amitől most a legeslegjobban félek az az, hogy ha ez kitudódik kórházba, elmegyógyintézetbe zárnak, a szichopaták közé, mert kiözveszélyes leszek. Vagy elhurcolnak egy labórba és kísérletezni fognak rajtam, vagy esetleg médiumnak használnak. Mi lesz ha ezek után már nem láthatom a családomat, barátaimat, Jorget? Ha nem dolgozgatok már többé színészként se semmiként... Ha nem láthatom a fölkelő napot Jorge mellkasán ébredve. Mihez kezdek ha ezek bekövetkeznek??

Csakhogy ez a pár gondolat végigfutott az agyamon.. Reménykedtem de nem. Nem hagytak még most sem. Megint hallom őket nem tudok nem tudomást venni rólunk.
 » Kapcsold le a lámpát« - suttogta
-Nem!-kiabáltam a sírással küszködve, majd bementem a mosdóba, hogy ne hallja senki
 »Nyisd ki a csapot, de nehogy elzárd« - mondogatta valamennyi
-Menjetek el, hagyjatok békén!-mondtam már zokogva

Felnéztem a tükörbe, hogy le tudjam mosni az elmosódott sminkemet és minél hamarabb el tudjam hagyni a fürdőt. De bár ne tettem volna. Belenéztem a tükörbe és megláttam magam mögött a halott bejárónőt Sylviát. Ledermedtem, a sajnálat láttán újból eleredtek a könnyeim. Sylvia tele volt balta által vágott sebekkel, és azthittem nem kell ragozni, hogy egyszerre volt undorító és félelmetes az egész. Ő volt az egyetlen eddíg akinek láttam az arcát, sírós ilyesztő arca volt.
-Mit tettek veled??-szólaltam meg végül,de a szívem továbbra is hevesen zakatolt.
- »Hát látod! - mondta ijesztően mosolyogva de kőzbe sírt.
-Nagyon sajnálom! - mondtam ki remegő hangon
- »Én is« - mondta vigyorogva, mire azt hittem szívrohamot kapok. Eltűnt. Szerettem volna azonnal kimenni , de előbb a sminkemmel kellet tennem valamit, hiszen ha meglátják a csajok..
Lemostam az elmosódott spirált ami feketére festette az arcom.Továbbra is éreztem tekinteteket magamon, de próbáltam nem foglalkozni ezekkel.
Kimentem, a szobámba értem, innen a szobaajtóm volt a cél. Sikerült kinyitott, de előtte Sylvia állt.
-Sylvia, nagyon sajnálom amit veled tettek de kérlek hagyj békén!-suttogtam
»Félsz?«
Gondolkoztam a válaszomon és végül:-Nem! - félelem és átsétáltam rajta. De nincs menekvés.
 »Péter nem ezt érdemli« mondta
Hogy tudhat minderről és mi köze van hozzá..??
 »Ne menekülj«
-de muszáj, mert félek - vallottam be
 »Ha nem változtatsz, a jól megérdemelt sorsot kapod« Vigyázz, vagy meglakozol« - itt jött el az a pillanat amikor fogalmam sem volt ki suttogja, nem akartam foglalkozni ezzel sem ahogy az egésszel sem. Lerogytam a padlóra... - Nem bírom tovább! - suttogtam most én.
 »Tudom mi a megoldás, menj le« hallodtam
Lementem de nem igazán akartam, folyton manipulálnak , azt sem tudom melyik az én döntésem már.
Majd követtem a további utasításokat, félálomban éreztem magam, elbambúltam de közben cselekedtem.
Csak akkor tértem magamhoz, mikor már éreztem a kés recés élét a nyakamnál . Ekkor elkopott a sírás, csak arra tudtam gondolni, hogy most minden erőmet összeszedve, élnem kell. Nem hagyhatom, hogy mások szabják meg a sorsomat, nem hagyhaom hogy így halljak meg, sosem ölném meg magamat csak úgy. Élnem kell már csak Jorge miatt is, ő ezt nem élné túl ahogy én sem a túlvilágon nélküle, aztán ott vannak a rajongóink.
Erősnek kell maradnom és nem hagyhatom, hogy a kést magamba szúrjam, ellent kell állnom már csak Jorge miatt is.
-Nem halhatok meg, nem nem és nem! - mondtam zokogva, mire Merci termedt mellém.
A karom be volt feszülve, alig tudta elhúzni a nyakamtól.
-Tini!Mi a fene ütött beléd?
-Én nem! - kezdtem volna bele, de nem akartam beavatni őt is - Te ezt nem értheted, de köszönöm, simítottam meg a a karját, majd sírva fölfutottam a szobámba, becsaptam az ajtót, rávetettem magamat az ágyra, és csak sírtam, sírtam, míg elaludtam.


=======================================================

13.rész---,,All eyes on you" (1)

Eltelt 3 nap.Ez idő alatt tudatosult bennem,hogy ennyire elveszetten és egyedül még nem éreztem magamat.Na de nem is ez volt az utóbbi napok csúcspontja.Amióta megtörtént az a bizonyos ,,baleset" azóta valami nem okés velem,se semmivel ami hozzám kötődik..Egyszerűen félek a sötéttől,pedig nem vagyok az a talpraesetlen liba..
 Furcsa dolgok történnek körülöttem és a legrosszabb az egészben,hogy csak velem esnek meg ezek a furcsa dolgok.Pl.: betolom a székemet kaja után fölmegyek valamiért és amire visszamegyek olyan mintha nem toltam volna vissza,bár lehet hogy csak túlságosan szét vagyok csúszva..Ugyan ez van az ajtókkal is...És mostanába egyre többször egymás után történnek meg,nem hagy nyugodni ez az egész.
 Tudni kell rólam,hogy nem hiszek a szellemekben,de azt nem mondom,hogy nem félek tőlük..
Mostanában bármerre járok,olyan mintha nem lennék egyedül ,és ez idegesít.Mintha valaki követne..


-Csajok,beszélnünk kell!-mondtam
-Mizus?-kérdezte Merci
Aztán belekezdtem és elmondtam a furcsaságokat...
-Ez nagyon ijesztő-állapította meg Alba
-Lányok,mi lenne ha pizsipartit tartanánk nálam?-kérdezte Cande aki hasonlóan a fiúkhoz minden rosszból jót tud kihozni és az összes szomorú történetből vicceset,kivéve persze a haláleseteket.
-Legyen!-mentünk bele

-Délután 3 óra körül-

Fekszek az ágyamon és próbálok nem agyalni Jorgen, ez sikerült is ..Elgondolkoztam,hogy az idegen szichopatának és a villany hírtelen paranormál módon való lekapcsolásának lehet e köze az én eseteimhez..?
Épp ezeken agyaltam amikor üzit kaptam,reménykedtem,hogy Jorge lesz az,de nem.Péter volt.Találkozni szeretne,miért ne?-gondoltam magamban,úgyis egyedül vagyok,ne értsetek félre Jorge helyét már biztos nem tudja visszaszerezni de..úgy döntöttem adok neki egy esélyt.
 Tehát elmentem ..hát minden jól alakult,megint elhitettem hogy fülig szerelmes vagyok belé,szegény gyerek meg semmit sem sejt.Éppen a kedvenc éttermembe tartottunk amikor összefutottam Renato-val aki a menendzserünkként dolgozik.
-Szia!-köszöntünk Péterrel
-Sziasztok!-köszönt-Tini,pont téged akartalak fölhívni!
-Ohh,és..miért?-kérdeztem
-Kaptunk egy ajánlatot,ami szerintem egy óriási lehetőség,el kéne fogadnunk.Mivel te vagy a főszereplő,bátran el merem neked mondani először.
-Na de akkor mond már,mi?-kérdeztem
-Párotokat meghívtak Atlantába..
-És...?-kérdeztem kíváncsian
-Szerepelhettek a The Vampire Diaries-ben! (vámpírnaplókban)
-Mi??Ez nagyszerű,én már úgyis...(elfelejtettem,hogy itt van Péter)..már úgyis rég voltam már Atlantában-mosolyogtam kínomban
-Nagyszerű,akkor benne vagy?
-Még szép!De kik jönnek??
-Azt majd ha visszajönnek a fiúk!-mondta sejtelmesen!(Remélem Jorge is jön)
A napom Péterrel tűrhetően folytatódott...hamar vége is lett,ezért ,,hazavitt",elbúcsúztunk és szabad lettem mint a madár!Aztán beszéltem az én kis...nem is tudom minek nevezni,nincs arra fogalom ami ő nekem,de ugye mindenki érti h Yoyiról van szó.:)
-Este-
A nap vége Cande pizsipartijával zárul,mindenki átvitte a cuccát.
1.Cs gó-ztunk,hát szerintetek kinek ment a legjobban??Persze,hogy nekem egészen addíg amíg Cande be nem kapcsolta a fiúkat is...nahát ellenük nem igazán volt esélyem,de a részvétel számít nem?Azért jót játszottunk be kell,hogy valljam,tudom,hogy egy dúrva fiús játékról van szó,de élveztem.
Majd kifestettük magunkat,hogy live-ozzunk a fiúkkal!Felelsz vagy merszeztünk is és mindenféle téma előjött..voltak pillanatok amikor úgy éreztem tényleg mindenki Cande szobájában van,de persze addig még kemény 20 nap kell.
A legcukibb jelenet volt amikor mindenki virtuális csókot adott a ,,párjának"...Most lehet hülyének gondolni de ez van!
A fiúknál már hajnali 2 volt ézért elköszöntünk,és mi is aludni készültünk.
Nem voltam egyedül de még így sem tudtam elaludni,ollyan érzésem volt mintha valaki fönntlenne és nézne,pedig tudom,hogy már mindenki aludt..
Nem bírtam tovább,bementem a fürdőbe és fölhívtam Jorget.
-Sziaa,miért hívsz ilyen későn?-mondtat fáradt hangon
-Figyelj,tudom,hogy nem kellene ilyenkor hívnom,de valakivel most beszélnek kell,és te szerintem csak te tudnál megnyugtatni.
-Hát jó,mondd!
Elmeséltem neki mindent ami a baleset vagy nevezzük bárminek után történt.vagyis a furcsa dolgokat.
-Hát,figyelj,szerintem ezeket csak beképzeled magadnak,ugye tudod hogy szellemek nincsenek!
-Tudom,de én akkor is félek,előbb hallottam hangokat is JORGE olyanokat amiket még sosem.-Keztem sírni
-Nézd,most Cande szobájában vagy ,nem?
-De!
-Ott vannak veled a többiek,kicsim ne félj,én sem vagyok így nyugodt.Mindjárt letelik az a 20 nap,és ha ott leszek,biztos nem fogsz félni,addig meg ott vannak a lányok.Te nem vagy félős Tini,nyugodj meg,aludd ki magad,minden rendbe fog jönni!
-Köszönöm,hát remélem,..tudtam,hogy föl kell hívnom!Már csak a jelenléted és az ölelésed hiányzik <3Majd beszélgettünk még egy kicsit,talán sikerült megnyugtatnia,nemtudom ,ugynis már 10 perce kb itt állok a fürdőben a telefonomat szorongatva,mert nem merek kimenni.Azon gondolkoztam,hogy újra fel hívom Jorget ,de már egyszer letettem és valószínűleg alszik.Jaj,miért kell ennek ilyen nehéznek lennie??
Végül valahogy erőtvettem magamon és visszabotorkáltam a sötétbe az ágyamhoz..még mindíg éreztem valakinek a tekintetét magamon,de már nem annyira féltem,inkább haragudtam amiért mindez velem történik.
-Bárki is vagy..nem félek tőled!-suttogtam



---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Nahát nemtudom mit szóltok hozzá,tetszik ez a szellemes izé,bár még eléggé az elején vagyunk..Nemtudom.Mi a véleményetek?Folytassam még pár részen át a szellemekkel vagy hagyjam mert ez nekem nem emgy???

12.rész---Haláleset avagy ideiglenes összeomlás

-mi volt ez?-kérdeztük egyszerre
Láttam mindenki szemében azt a megmagyarázhatatlan ijedséget.-Nem tudom!-mondta mindenki egyszerre,majd kiléptünk az ajtókból a folyosóra.
-Lányok,mi volt ez?-kérdezte Clari
-Én nem vagyok hajlandó visszamenni a szobámba addíg amíg ki nem derítjük ezt!-határozta el magát az én vakmerő barátnőm,Lodovica
-Lányok én nem merek lemenni..-mondtam ki félve
-Én sem!-állt mellém Alba
-De ezt tényleg nem hagyhatjuk annyiba!-jelentette ki Cande
-Jó,hát én Lodó mellé állok,ezt ki kell derítenünk.-mondta Merci majd úgy is cselekedett
-Engem se hagyjatok egyedül.-Állt melléjük Cande is
-Akkor már mennyünk mindannyian!-Bísztatott minket Clari
Majd úgy is cselekedtünk,ahogy meg beszétük,felkapcsoltuk a villanyt és egymás mellett próbáltunk lejutni a 6-unknak kicsi képcsőn.Lejutottunk.Először sötétség tárult a szemünk elé.A nappaliban nem égett a villany,fel kellett kapcsolni.
-Na jó,hát valakinek muszáj felkapcsolnia!-mondta Merci
-Lodo,te vagy a legközelebb a kapcsolóhoz!-hadartam félelmemben
-De nemár csajok!-szólt vissza Lodo
-Gyerünk már!-türelmetlenkedett Cande
Majd Lodo kinyújtotta a bal kezét és csukott szemmel próbálta eltalálni a kapcsolót.Ő akarta a legjobban kideríteni de bebizonyosodott,hogy még ő is fél,nem is kicsit.Pár próbálkozás után sikerült is.
-Hah,végre!-sóhajtott fel Lodo
Majd miután mindent megvilágítottak a lámpák körülnéztünk.Rövidesen kiszúrta a szemünket a lépcső előtt kb 3 méterre fekvő törött váza.
-Ez?mit jelentsen?-kérdeztem
-Hát úgylátszik csak ez riasztott fel minket!-mondta Clari
-Jajj,csak egy váza csajok!-mosolygott Cande.
-Majd főltakarítják a bejárónők!-mondta elkényelmesedve ásítások közepette Alba
Majd megfordúltunk és a következő uticél a hálószoba volt.kb.az első 3 lépést tettük meg amikor,hirtelen vibrálni kezdett a lámpa,egymáshoz ugrottunk.Az összes lámpa egyszerre pillanatok alatt kialudt.Ebben a pillanatban mindenki lesokkolódott egy kicsit és valószínűleg kevésbé féltem volna ha nem kezd el sikítozni mindenki.
-Várjatok csajok!-Vette elő Lodo a telóját és világított vele,mi követtük és rövidesen mindenki kezébe a vakus iphone díszelgett.Én már szinte remegtem,soha nem féltem még ennyire,Ez nem hasonlítható a forgatás vagy a koncertek lámpalázához,ez annál sokkal komolyabb.Így haladtunk a villanyfőkapcsoló felé.Az akadályokat sikerült kikerülni. Merci kinyitotta a főkapcsoló ajtaját.
-Úristen!-riadt vissza Merci a kb 1000 kapcsoloó láttára
-Várjatok én tudom mit kell nézni!-kért utat Alba
Rövidesen egy ilyedt arcot mutatott felénk.
-Mi az?-kérdezte Cande
Itt minen föl van kapcsolva!-Jelentette ki Alba
Najó én ezt nem bírom már!-indultam vissza volna a szobámba, a félelemtől folytogatott a sírás.
-Várjatok!-mutatott Lodo a 5*5-ös üvegablak felé
-Na ne,ha még egy ilyesztő paranormális dolgot akartok mutatni ne is kezdjetek bele!-jelentettem ki
-Akkor azt ajánlom fuss fel,MOST!-adott ötletet Cande,de annyira megijedtem ,hogy inkább visszafutottam hozzájuk.És megláttam az üvegen festett vérfoltokat.Az első ötletem a rendőrség volt,de nem hívhatjuk ki,mert ez egy titkos címen lejelentett lakás nem találnának ide.Végül úgy döntöttünk kifutunk az őrökhöz,így is tettük.Elmeséltünk mindett.Nem hittek nekünk,addíg míg meg nem mutattunk mindent,ezután már ők is elképedtek és igyekeztek megoldást szerezni,de ugyanakkor arra is rájöttek,hogy nem kérhetünk külső segítséget nekünk kell boldogulni és kitalálni valamit.A hangokban valóban nem kételkedtünk a ,,kisház"-ból szóltak.Az őrök föl akartak minket küldeni de ilyen helyzetben állíthatatlanok voltunk,tudni akartuk mi folyik itt.Így hát eggyütt indultunk a ház felé,ahogy közeledtünk a hangok egyre erősödtek,de most már nem női sikolyszerűségre hanem férfi kacajra lettünk figyelmesek.Ekkor megjelent a segítség a  ház rendőregysége,akik közül egy hozzánk szaladt és visszatessékelt minket a tiltakozásunk ellenére.Még látókörön belül visszanéztem és mintha egy szerszámmal szaladó férfit láttam volna.azután minden kiesett,valószínű,hogy a pia és a kialvatlanság hatása is közrejátszott,  délben keltem Cande szobájában a többiekkel együtt.

Alba sírt és telefonált ...miután magamhoz tértem már többen fennt voltunk és Alba köré tömörültünk,nem értettük miért sírt addíg amig nem mesélte el,mit halott reggel Riantól (Brendonhoz hasonló őr)..Tegnap este  a rendőri akció allatt életét vesztette Brendon és az évek óta itt dolgozó Sylvia (takarítónő) is.A hangok valósak voltak, Sylviát kínozta egy baltás beteg  szichopata öregember aki a kórházból szabadult. Összefoglalva egy idegbeteg vénember bejutott a birtokra és halálra verte a baltájával az ártatlan öregasszonyt, és nem sok kellett, hogy feljusson hozzánk, de a rendőrök későn cselekedtek, és Brian, Brian is meghalt. Miután ezt hallottam kellett egy kis idő mire felfogtam mindent… vagyis nem, nem tudtam felfogni, nem sok kellett volna hogy megöljenek minket, én meg folyamatosan panaszkodok az őrök miatt, de most még ők is itt voltak és mégis emberek haltak meg… ÚRISTEN.!! Nem tudom elhinni. Ámbár azért hívták, hogy elmondják nem mehetünk ma ki az udvarra minden hemzseg a helyszínelőktól… ez még hagyján, de a halálhírek teljesen magam alá tettek. Most egyetlen emberre lenne szükségem, aki meg tudna nyugtatani és aki mellett bisztonságba érezhetném magam, de pont most nincs mellettem. Miután tehát sikerült felfognom, hogy mi a szitu…szügségem volt Jorgera, eleve megbeszéltük, hogy beszélünk reggel most meg már dél van. Ezért felhívtam skypeon, még mindíg Cande szobájában voltam, nem akarok egyedül lenni, de még a többiek is itt voltak… Folhívtam Jorget. A csajok is köszöntem neki, most volt vége a probájuknak , de egyből észrevette hogy nincs minden rendben, ezért mi szokásunkhoz híven kitálaltunk a tegnapi bulitól kezdve mindent és mondanom sem kell, hogy 2 percig nem is tudott megszólalni… látszott rajta, hogy akar mondani bármit, de ehhez a dologhoz, pláne így egyszerre nem igazán lehet hozzászólni. Miután kisajnáltattuk magunkat és Jorge részvétet nyílvánított hangzavar keletkezett, mindenki elkezdett beszélgetni a kedvesével, ezért kimentem az erkélyre. Itt azonban kitört belőlem a sírás , nem feltétlen az áldozatok miatt és ezt most nem önzőségből mondom, hanem magam miatt. Nem hiszem el, hogy még mindíg nincs mellettem. Ő skypon keresztül próbált nyugtatani, de nem hatott, szerintem akkor kijött rajtam monden stressz, csak sírtam megállás nélkül, majd a csajok odajöttek hozzám és bekísértek a szobámba.

Cande szemszöge

Éppen Ruggeroval telefonáltam amikor az időjárásról volt szó ezért az erkély felé néztem, ahol Tini zokogott. Mondtam Ruggerronak,  hogy visszahívom, majd leraktam. Szóltam Lodonak, és kimentünk Tinihez, aki megállás nélkül sírt. Átöleltük, majd  ő is visszaölelt de még mindíg sírt.
-Ezt most elveszem! -mondta Lodo, és a telefonhoz nyúlt amin Tini Jorgeval volt kapcsolatban, de hirtelen Ruggero iss mellette termedt.
-Ne, kérlek! -ez az egyetlen ahol vele tudok lenni, azt akarom, hogy itt legyen de még mindig nincs itt! - őrjöngött tovább Tini
De Lodonak muszáj volt elvennie mert majdnem összetörte a sírás közepette. Aztán lassan fölhúztam Tinit. Nem akarok megilyeszteni senkit, de szerintem idegösszeomlást kapott. Bekíssértem a szobájába betessékeltem az ágyába majd ráhúztam a takarót.
-Tini, hidd el nekiünk sem könnyű!
-Cande, nem tudom mi van velem , úgy érzem nem tudom abbahagyni a sírást..
-Nyugodj meg jó, én most elmegyek de nyitva hagyom az ajtót, ha bármi kell szólj, oké??
-Cande!
-Hmm… -fordultam vissza
-köszönöm! -mondta
-nincs mit! -mosolyogtam majd kimentem

Tini szemszöge

Miután Cande elment, sokat aludtam és kezd elmúlni ez a idegössszeomlási izé, mert a csajok szerint azt kaptam. Kicsit jobban éreztem magam ezért küldtem egy képet Jorgenak hogy tudassam vele, mindazok mellett amik történnek élek!