12.rész---Haláleset avagy ideiglenes összeomlás

-mi volt ez?-kérdeztük egyszerre
Láttam mindenki szemében azt a megmagyarázhatatlan ijedséget.-Nem tudom!-mondta mindenki egyszerre,majd kiléptünk az ajtókból a folyosóra.
-Lányok,mi volt ez?-kérdezte Clari
-Én nem vagyok hajlandó visszamenni a szobámba addíg amíg ki nem derítjük ezt!-határozta el magát az én vakmerő barátnőm,Lodovica
-Lányok én nem merek lemenni..-mondtam ki félve
-Én sem!-állt mellém Alba
-De ezt tényleg nem hagyhatjuk annyiba!-jelentette ki Cande
-Jó,hát én Lodó mellé állok,ezt ki kell derítenünk.-mondta Merci majd úgy is cselekedett
-Engem se hagyjatok egyedül.-Állt melléjük Cande is
-Akkor már mennyünk mindannyian!-Bísztatott minket Clari
Majd úgy is cselekedtünk,ahogy meg beszétük,felkapcsoltuk a villanyt és egymás mellett próbáltunk lejutni a 6-unknak kicsi képcsőn.Lejutottunk.Először sötétség tárult a szemünk elé.A nappaliban nem égett a villany,fel kellett kapcsolni.
-Na jó,hát valakinek muszáj felkapcsolnia!-mondta Merci
-Lodo,te vagy a legközelebb a kapcsolóhoz!-hadartam félelmemben
-De nemár csajok!-szólt vissza Lodo
-Gyerünk már!-türelmetlenkedett Cande
Majd Lodo kinyújtotta a bal kezét és csukott szemmel próbálta eltalálni a kapcsolót.Ő akarta a legjobban kideríteni de bebizonyosodott,hogy még ő is fél,nem is kicsit.Pár próbálkozás után sikerült is.
-Hah,végre!-sóhajtott fel Lodo
Majd miután mindent megvilágítottak a lámpák körülnéztünk.Rövidesen kiszúrta a szemünket a lépcső előtt kb 3 méterre fekvő törött váza.
-Ez?mit jelentsen?-kérdeztem
-Hát úgylátszik csak ez riasztott fel minket!-mondta Clari
-Jajj,csak egy váza csajok!-mosolygott Cande.
-Majd főltakarítják a bejárónők!-mondta elkényelmesedve ásítások közepette Alba
Majd megfordúltunk és a következő uticél a hálószoba volt.kb.az első 3 lépést tettük meg amikor,hirtelen vibrálni kezdett a lámpa,egymáshoz ugrottunk.Az összes lámpa egyszerre pillanatok alatt kialudt.Ebben a pillanatban mindenki lesokkolódott egy kicsit és valószínűleg kevésbé féltem volna ha nem kezd el sikítozni mindenki.
-Várjatok csajok!-Vette elő Lodo a telóját és világított vele,mi követtük és rövidesen mindenki kezébe a vakus iphone díszelgett.Én már szinte remegtem,soha nem féltem még ennyire,Ez nem hasonlítható a forgatás vagy a koncertek lámpalázához,ez annál sokkal komolyabb.Így haladtunk a villanyfőkapcsoló felé.Az akadályokat sikerült kikerülni. Merci kinyitotta a főkapcsoló ajtaját.
-Úristen!-riadt vissza Merci a kb 1000 kapcsoloó láttára
-Várjatok én tudom mit kell nézni!-kért utat Alba
Rövidesen egy ilyedt arcot mutatott felénk.
-Mi az?-kérdezte Cande
Itt minen föl van kapcsolva!-Jelentette ki Alba
Najó én ezt nem bírom már!-indultam vissza volna a szobámba, a félelemtől folytogatott a sírás.
-Várjatok!-mutatott Lodo a 5*5-ös üvegablak felé
-Na ne,ha még egy ilyesztő paranormális dolgot akartok mutatni ne is kezdjetek bele!-jelentettem ki
-Akkor azt ajánlom fuss fel,MOST!-adott ötletet Cande,de annyira megijedtem ,hogy inkább visszafutottam hozzájuk.És megláttam az üvegen festett vérfoltokat.Az első ötletem a rendőrség volt,de nem hívhatjuk ki,mert ez egy titkos címen lejelentett lakás nem találnának ide.Végül úgy döntöttünk kifutunk az őrökhöz,így is tettük.Elmeséltünk mindett.Nem hittek nekünk,addíg míg meg nem mutattunk mindent,ezután már ők is elképedtek és igyekeztek megoldást szerezni,de ugyanakkor arra is rájöttek,hogy nem kérhetünk külső segítséget nekünk kell boldogulni és kitalálni valamit.A hangokban valóban nem kételkedtünk a ,,kisház"-ból szóltak.Az őrök föl akartak minket küldeni de ilyen helyzetben állíthatatlanok voltunk,tudni akartuk mi folyik itt.Így hát eggyütt indultunk a ház felé,ahogy közeledtünk a hangok egyre erősödtek,de most már nem női sikolyszerűségre hanem férfi kacajra lettünk figyelmesek.Ekkor megjelent a segítség a  ház rendőregysége,akik közül egy hozzánk szaladt és visszatessékelt minket a tiltakozásunk ellenére.Még látókörön belül visszanéztem és mintha egy szerszámmal szaladó férfit láttam volna.azután minden kiesett,valószínű,hogy a pia és a kialvatlanság hatása is közrejátszott,  délben keltem Cande szobájában a többiekkel együtt.

Alba sírt és telefonált ...miután magamhoz tértem már többen fennt voltunk és Alba köré tömörültünk,nem értettük miért sírt addíg amig nem mesélte el,mit halott reggel Riantól (Brendonhoz hasonló őr)..Tegnap este  a rendőri akció allatt életét vesztette Brendon és az évek óta itt dolgozó Sylvia (takarítónő) is.A hangok valósak voltak, Sylviát kínozta egy baltás beteg  szichopata öregember aki a kórházból szabadult. Összefoglalva egy idegbeteg vénember bejutott a birtokra és halálra verte a baltájával az ártatlan öregasszonyt, és nem sok kellett, hogy feljusson hozzánk, de a rendőrök későn cselekedtek, és Brian, Brian is meghalt. Miután ezt hallottam kellett egy kis idő mire felfogtam mindent… vagyis nem, nem tudtam felfogni, nem sok kellett volna hogy megöljenek minket, én meg folyamatosan panaszkodok az őrök miatt, de most még ők is itt voltak és mégis emberek haltak meg… ÚRISTEN.!! Nem tudom elhinni. Ámbár azért hívták, hogy elmondják nem mehetünk ma ki az udvarra minden hemzseg a helyszínelőktól… ez még hagyján, de a halálhírek teljesen magam alá tettek. Most egyetlen emberre lenne szükségem, aki meg tudna nyugtatani és aki mellett bisztonságba érezhetném magam, de pont most nincs mellettem. Miután tehát sikerült felfognom, hogy mi a szitu…szügségem volt Jorgera, eleve megbeszéltük, hogy beszélünk reggel most meg már dél van. Ezért felhívtam skypeon, még mindíg Cande szobájában voltam, nem akarok egyedül lenni, de még a többiek is itt voltak… Folhívtam Jorget. A csajok is köszöntem neki, most volt vége a probájuknak , de egyből észrevette hogy nincs minden rendben, ezért mi szokásunkhoz híven kitálaltunk a tegnapi bulitól kezdve mindent és mondanom sem kell, hogy 2 percig nem is tudott megszólalni… látszott rajta, hogy akar mondani bármit, de ehhez a dologhoz, pláne így egyszerre nem igazán lehet hozzászólni. Miután kisajnáltattuk magunkat és Jorge részvétet nyílvánított hangzavar keletkezett, mindenki elkezdett beszélgetni a kedvesével, ezért kimentem az erkélyre. Itt azonban kitört belőlem a sírás , nem feltétlen az áldozatok miatt és ezt most nem önzőségből mondom, hanem magam miatt. Nem hiszem el, hogy még mindíg nincs mellettem. Ő skypon keresztül próbált nyugtatani, de nem hatott, szerintem akkor kijött rajtam monden stressz, csak sírtam megállás nélkül, majd a csajok odajöttek hozzám és bekísértek a szobámba.

Cande szemszöge

Éppen Ruggeroval telefonáltam amikor az időjárásról volt szó ezért az erkély felé néztem, ahol Tini zokogott. Mondtam Ruggerronak,  hogy visszahívom, majd leraktam. Szóltam Lodonak, és kimentünk Tinihez, aki megállás nélkül sírt. Átöleltük, majd  ő is visszaölelt de még mindíg sírt.
-Ezt most elveszem! -mondta Lodo, és a telefonhoz nyúlt amin Tini Jorgeval volt kapcsolatban, de hirtelen Ruggero iss mellette termedt.
-Ne, kérlek! -ez az egyetlen ahol vele tudok lenni, azt akarom, hogy itt legyen de még mindig nincs itt! - őrjöngött tovább Tini
De Lodonak muszáj volt elvennie mert majdnem összetörte a sírás közepette. Aztán lassan fölhúztam Tinit. Nem akarok megilyeszteni senkit, de szerintem idegösszeomlást kapott. Bekíssértem a szobájába betessékeltem az ágyába majd ráhúztam a takarót.
-Tini, hidd el nekiünk sem könnyű!
-Cande, nem tudom mi van velem , úgy érzem nem tudom abbahagyni a sírást..
-Nyugodj meg jó, én most elmegyek de nyitva hagyom az ajtót, ha bármi kell szólj, oké??
-Cande!
-Hmm… -fordultam vissza
-köszönöm! -mondta
-nincs mit! -mosolyogtam majd kimentem

Tini szemszöge

Miután Cande elment, sokat aludtam és kezd elmúlni ez a idegössszeomlási izé, mert a csajok szerint azt kaptam. Kicsit jobban éreztem magam ezért küldtem egy képet Jorgenak hogy tudassam vele, mindazok mellett amik történnek élek!