20.rész---Mivan??

Éjjel nem sokat aludtam. Annyi gondolat forog a fejembe, hogy képtelenség volt elaludni. Nem tudom, hogy mitől féljek jobban, attól, hogy terhes vagyok Pétertől, és ha ez igaz a gyerek egy életre összeköt vele, vagy attól hogy végleg elvesztem Jorget..??

Mivel szinte semmit nem aludtam az éjjel, érthető, hogy jóval hamarabb fenntvoltam mint Jorge. Kicsit forgolódott aztán felébredt ő is. Felém fordult.
-Jóreggelt.. -mondta álmosan
-Neked is-mosolyogtam
-Hogy aludtál?
-Őszintén? Nagyjából sehogy.. -válaszoltam-Te?
-Én is alig aludtam valamit..
-Figyelj.. -fordultam teljesen az oldalamra arcal felé-Neked ez nem ciki? Mármint ..nem érzel valami furcsát, hogy ittaludtam?
-Neem… vagyis most barátok vagyunk, jó barátok akik egykor nagyon közel áltak egymáshoz. És én törődöm veled.. Ennyi ebben mi a ciki? -kérdezte
-Az, hogy tudod én nem tudok úgy tenni, mintha ez az egész meg se történt volna. Próbáltam, de nem megy. Nem tudom, és talán nem is akarom elfelejteni ami köztünk volt.
-Igen, az valóban csodálatos volt, de senki nem kérte, hogy felejtsd el..! -mondta
-Igen, senki nem kérte, de nem akarok bizonytalanságba élni..
-De én csak időt kértem, semmi mást…
-Időt kértél de mire? Otthagysz, most, amikor a legjobban kellenél. A legszarabb helyzetben.. Tudod.. Eddig azt hittem, hogy az a 6 év nem sok, de mostmár… -félbeszakított
-Mostmár mi? Mégis mit kellene azon kívül tennem, hogy törődöm veled ? Lehet, hogy terhes vagy , ráadásul tudod, hogy anyámékkal is rosszba vagyok.. Nekem sem könnyű. -mondta
-Valóban.. Egyikünknek sem könnyű.. De mindezek számomra azt jelentik. -ültem föl
-Mijen mindezek?  -kérdezte
-Amikor idejönnek anyádék hírtelen időt kérsz. Szégyelsz? Nem mersz felvállalni vagy mi? -kezdtem el könnyezni-Aztán amikor kiderül, hogy lehetséges terhes vagyok, csak kényszerből megengeded, hogy ittaludjak, de azt is csak azért, hogy ne mocskold be a hírnevedet, gondolom… Ezek azok.. -folytak a könnyeim-Ezek azok a dolgok ami miatt azt gondolom, hogy én csak arra kellettem neked!??
-De… neeem. Bár így elmondva minden erre utal, de tudod , hogy erre képtelen lennék.
-Összezavarsz.. -szedtem össze a cuccaimat-Nem mered fölvállalni, hogy én csak arra voltam neked jó, ahogy engem sem mások előtt. -hagytam el sírva a szobát

                                                            ***
Ez borzalmas. 2hétig várnom kell mire mutat is valamit a terhességi teszt. Csalódtam Péterben, sosem gondoltam, hogy képes lesz velem ezt tenni. Ugyanakkor Jorgeban is csalódtam.. Nem hiszem el, talán a szerelem nem nekem való? Lehet , hogy utánuk már sosem tudok senkit sem közel engedni magamhoz.?

Még délelőtt leforgattunk pár jelenetet a TVD-ből, szerencsém van, hogy itt nem kell a szerelmest ,, játszanom,,  Jorgeval. Olyan szerepet kaptam amitől féltem amíg Jorgeval eggyüttvoltunk. De mostmár egyenesen imádom a szerepemet. Én vérfarkast alakítok, Jorge pedig a sorozat főszereplőjének Stephannak az unokatesója vagyis ő vámpír. Így ellenséget kell játszani, amit ebben a helyzetben nem is kell nagyon megjátszani, ezenkívül nem találkozunk a forgatáson.  Sokan kapták közülünk az utazók szerepét, de minek is írom le, ezeket még nem szabad tudni senkinek..

Ebédre hazamentünk, mindenki helyet foglalt az asztalnál. Mivel többen vagyunk ezért esélyem sem volt elülni Jorge mellől. Ő eggyike azoknak a személyeknek akiket most látni sem bírok.Valahogy, nehezen de túléltem az ebédet Jorge mellett. Az első voltam aki felállt az asztaltól és igyekezett  elhagyni azt. Aha, de valaki akit most ebben a percben utálok , megállított.
-Ha jöttrél a nyálas bocsánatkéréseddel, köszi, de nem kérek belőle! -jelentettem ki suttogva
-Nem… vagyis igen, de kérlek halgass meg. -suttogott ő is.
-NEM! Tudom, hogy eddig hülyére vettél, de most, hogy elszállt a rózsaszín köd, tisztán látok mindent és undorodom tőled, látni sem bírlak! -mondtam egy fokkal hangosabban a suttogástól, hátatfordítottam, de visszarántott
-Jobban tennéd ha hagynál elmenni, mielőtt szégyent hoznál velem a családodra..
-Hogy te milyen hülye vagy! -mondta, mire én meg akartam pofozni de helyette magához húzott és megcsókolt, én pedig vissza őt.
Miután abbahagytuk:
-Azt akartam mondani, hogy szeretlek és
nem érdekel, hogy hányan néznek , nem érdekelnek a szüleim és az sem, hogy kié a gyerek, melletted szeretnék lenni, támogatni! -sutogta és megfogta a 2kezem -Szeretlek! -mondta
-Én is! -vágtam rá, ebben a pillanatban mondanom sem kell , hogy milyen boldog voltam, leírhatatlan, mintha csoda történt volna és észheztért.
Ez a boldogság azonban kevés ideig tartott.
-Ezt, most azonnal magyarázzátok el! -követelte Staysi felállva
-Nincs mit megmagyarázni! -védett meg Jorge
Staysi közelebbsétált hozzánk, mire Jorge a háta mögé tolt.
-Mi ez? -kérdezte értetlenül
-Szeretjük egymást de nem fogok pont neked mentegetőzni.! -mondta Jorge
-Hogy voltál képes ezt tenni?? -kérdezte Staysi-És ti meg se lepődtök?… Úristen! Ti… ti mind tuttátok , igaz?
Erre csak elég volt a többiekre nézni… :/
-És a tegnapi, az is az volt amit láttam! Hogy voltatok képesek mindezt letagadni??
-A tegnapi nem az volt! -szólalt meg ismét Jorge
Majd még hátrébb messzebb tolt és mondanom sem kell, elég csúnyán veszekedtek, de annyira , hogy néha be is könnyeztem, Staysi tényleg az a hárpia akiről hallottam. A végére már ki akarta tagadni Jorget a családból, az egészben viszont az a legjobb , hogy Jorget már eddig sem tartotta számon a család tagjai között. Az a hiszti amit ott levágott, na az nemsemmi. A végére már Climptonnak kellett visszafognia Staysit mert nekem akart esni. Már Jorge sem bírta, fölment, én pedig utána.
Mikor beléptem a szobájába villámgyorsan pakolni kezdett a bőröndjébe.. Mivan??
-Te… mit csinálsz? -kérdeztem értetlenül
-Elmegyek a saját házamba.. Nem bírom már anyámat!!
-De… -kezdtem volna bele
-Szeretném ha velem jönnél! -hagyta abba a pakolást
-Mi??
-Na , mi mondasz?
-Én ..én… igen! Persze! -ugrottam a nyakába

@@@@@@@@@@@@@##################@@@@@@@@@@@@
Nagyon siettem, mert anyámék mostanában azzal szórakoznak, hogy estére kikapcsolják a wifit… Nézzétek el lécci a helyesírási hibákat, visszahoztam jortinit is ,remélem  tetszett <333
.