18.rész---Mi történt Tini???

Jorge szemszöge
Tehát kinnt ültem azon a rönkön, amikor magassarkú hangja zavarta meg a csendet. Az a bizonyos magassarkú hangja amit a sok közül megismerek. Nem akartam elhinni. Azt mondogattam magamban :,,ugye nem, nem ez nem lehet, mond, hogy nem!,,
De nem így történt. Muszáj lesz szembenézni a múltal. És ez az idő most jött el!
Amikor mögém értek megálltak. Éreztem a tekintetüket rajtam, de nem tettem semmit, csak tovább ültem és néztem előre.
Egyik pillanaatról a másikra egy kéz a hátamhoz ért (,, anyáé "volt) ebben a percben átjárt engem egy hideg fuvallat=kirázott a hideg, egyetlen érintéssel mintha millió emlék a semmiből előtőrt volna. Elém sétáltak, de én nem akartam rájuk nézni. A könyökeim a térdeimen pihentek, a fejemet lehajtottam, mindez csak úgy jött.
-kisfiam! -szólalt meg anya remegő hangon, és felemelte a fejem, kedvem lett volna ellökni , de amíg neveltek nem ezt tanították, ígyhát csak rájuk néztem, de inkább csak anyámra, apa hátrébb állt.Apámról tudni kell, hogy mindíg anyának volt alávetve.
Ránéztem és egyszerre éreztem az eddigi hiányát és a gyűlöletet. -Kisfiam! -simította meg anya az arcomat és megölelt, de nem viszonyoztam, ami rögtön szemet ütött neki.
-Milyen nagy lettél, helyes igazi férfi… -majd tartott egy kis szünetet és tovább folytatta.
-Én tudom, hogy rossz anya vagyok, de hidd el megváltoztam, már más ember lettem, nem az a célom, hogy fájdalmat okozzak. Egyszerűen csak jóvá akarom tenni a hibámat és szeretném ha együttműködnél, mert… -de félbeszakítottam
-Staysi! kérlek fejezd be, nekem ez egyszerre túl sok, undorodom tőletek, nem akarok veszekedni, légyszives menjetek el vagy én fogok-mondtam a sírástól küszködve, rengeteg emlék szakadt fel.
-Jorge! Nem mész el, a fiam vagy és beszélni szeretnénk veled! -invitálta apámat a közelébe felemelt hangon
-Hagyd már, nem is akar idejönni! Ja, bocs de mindíg még annyi idő után is a csicskád! -mondtam cinikusan, de nem volt szándékos
Erre csak felemelt szemöldökkel fürkészte a bizonytalan tekintetemet.
-Én értem, hogy hibáztunk, de akkor sem beszélhetsz így a szüleiddel, mondta ,,anya"
-Aha, de nekem nincsenek szüleim, ők 18 éves koromba számomra meghaltak, hogy miért? Mert magamra hagytak amikor a legnagyobb szügségem lett volna rájuk, magamra hagytak mert én sosem voltam olyan mint Nina, mindig ő volt az első, őt még most is támogatjátok, engem meg már lassan 6 éve lesz@rtok, és most , hogy Ninát világszerte követitek véletlen idejöttök előadtok egy gagyi szánakozó dumát és azt hiszitek rögtön a nyakatokba ugrok?Hát nem, ha eddig elvoltam egyedül ezután is menni fog.  -ezek után még magam is meglepődtem, éreztem ahogy elfog a sírás,,, anyám"meg már bőg.
-Hányszor mondjam még, hogy sajnálom, sajnálom, hogy ez történt, nagyon-nyagyon sajnálom! -mondta a sírástól összeesve anyám
Erre kifutott Nina!
-Anya, mi a fenét csináltok? -kérdezte és közben átölelt
-Mondtam, hogy egyszerre ne !-kiabált még mindíg Nina velük
Én már nem akartam még ezt is végighallgatni, sok volt ez mar így is,  ezért fölálltam és igyekeztem otthagyni őket, megfordultam és mindenki minket nézett. Nem tágítottam, letöröltem az arcomrol a könnyeket és utatvágva a tömegen keresztül a bejárathoz tartottam. Tini megfogta a vállamat, mire én ránéztem, de mentem tovább, engem ő még sosem látott igazán sírni és ez nem is akarom, hogy változzon.
Felértem a szobámba, bezárkóztam és nem érdekelt senki.
Kis idő mulva kopogtak.
-Bárki is vagy hagyjál! -kiáltottam egyhangúan
-Jorge, Nina vagyok, kérlek engedj be! -dörömbölt
Hagytam még egy kicsit, hadd próbálkozzon aztán kinyitottam.
-Mivan? -kérdeztem unottan
-Bemehetek?
-Gyere! -engedtem be
-Figyelj, tudom, hogy anyájék hülyék, és hogy most a legkevésbé sem akarsz erről hallani de, nem is ezért kereslek.
-Hát?
-Furcsálltam, hogy Tini nem jött utánad, utánajártam és bebizonyosodott, hogy te tényleg idióta vagy!
-Oké, ha ezért jöttél akár mehetsz is, csak a saját idődet pazarlod!
-Nem! Szereted te azt a lányt?
Erre nem válaszoltam.
-Szereted vagy nem? Mertha igen, akkor ennek, hogy szenvedtek nincs sok értelme. Színészek vagytok, menni fog!  nehogymár anyáék miatt elveszítsd Tinit!
Erre csak lehajtottam a fejem, igaza van.
-Ha szereted, ne hagyd! -mondta -Én most megyek-kacsintott majd megölelt. -Mégeggy jó tanács, kerüld anyuékat-röhögött
-De ez nem is vicces! -nevettem fel én is
-Én azt csináltam belőle -dobott egy puszit, majd kiment
Talán tényleg beszélnem kellene Tinivel?

Este vacsoránál

Lementem mert a srácok kopogása és üzizése már teljesen felidegesített, elérték a céljukat, hogy menjek vacsorázni.
Inkább még fönnt bevettem a gyógyszert, nem akartam, hogy lennt elkezdjenek kérdezősködni a drága ,, szüleim".
Az asztalnál a riválisaim a túloldalon ültek, ami békét ígért.
A vacsi simán ment, talán ez volt az első olyan evésem, amikor még csak véletlen sem néztem jobboldalra. De igazán a bal oldalamon sem volt kit nézni, Tini nem volt itthon, foggalmam sincs hova ment, de a makacsságom révén még csak megkérdezni sincs jogom.

vacsora után szokásom szerint felbaktattam a lépcsőn és beledőltem az ágyba, de még most sem hagytak
-De szép szobád van! -járkált a szobámba Candice
-Aha-mondtam csukott szemmel
Aztán még beszéltünk egy kicsit úgy mindenről. ő az az ember akivel mindent meg lehet dumálni a szülőktől a munkától a csajokig , betegségig, haragig, szeretetig. Később Paul is társult, aztán kitalálták, hogy a medencében töltik az estét, és még arra is megkértek, hogy mutassam be az uszodát. Miután megtettem ismét a szobámba voltam , már hajnali 1 felé járt de még  fürdésre készülődtem amikor egy ismerős sírós hang csapta meg a fülemet. Megfordultam a nyitott ajtó felé ahol Tini állt kétségbeesetten. A ruhája rongyos volt, tépedt, a haja kócos, a sminkje az arcába folyt és azt sem tudta mit tegyen.
-Mi történt ,Tini? -kérdeztem ilyedten.

💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💗💜💜💜💜💜💜

Na, végre így este de kész. Ezentúl elhatároztam, hogy nem ígérek napra pontosan részeket, mert nem akarok csalódottságot okozni , mert ha eltervezek valamit az általában nem úgy sül el, ez történt ma is ezért is ilyen rövid a rész, de siettem tényleg! 
Remélem tetszik és a folytatás is nemsokára a közeljövőben elérhető.  <333 És köszönöm a rengeteg bíztató komit, miattatok írom a blogot!