21.rész---Hétköznapi nehézségek

,,-Na, mit mondasz? -kérdezte
-Én.. Én… igen! Persze! -ugrottam a nyakába"
-------
-Nem is voltam még ott… -mosolyogtam
-Hát most elviszelek, de tudod, hogy ott én leszek az úr , vagyis
-Vagyis te parancsolsz nekem, és én azt csinálom amit mondasz! -fejeztem be
-A cselédemnek igen jó sorsot szántam-mosolygott perverzül mire én is
-És hogy jutunk ki?? -kérdeztem
-Ömm… még nem tudom, de majd kitalálok valamit-nézett úgy mint aki gondolkodik, mire én lehajtott fejjel röhögni kezdtem
-Na jolvan, ne itt vihogjá' menj pakolni ha jönni akarsz! -utasított
-Héjj, még nem vagy úr! -mondtam , majd átszaladtam a szobámba és sietve pakolni kezdtem. Már majdnem befejeztem amikor Mechi nyitott be.
-Hé Tinu, arra gondoltam, hogy…… Te mit csinálsz? Ugye nem akartok megint elszökni? Mi ez az…
-Mechi, nyugi mindent elmagyarázok, csak fejezd be a kiabálást!! -majd becsuktam az ajtót és leült az ágyra
Én elmeséltem neki pakolás közben mindent. Vagyis a Péteres dologtól idáig.. Egy ideig nem szólt semmit. Majd fölállt és megölelt.
-Sajnálom, ami történt, de miért nem jöttél át hozzám?
-Mechi, benyitottam, de Xabival úgy aludtál, hogy nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni. -röhögtem föl, erre természetesen nem tudott mit szólni.
-Hát jó… de most ha jól értem, elmész Jorgeval.. ?
-Igen, figyelj. Örülök, hogy újból együtt vagyunk, de most neki is jobb ha nem látja a szüleit, és nem csak azért megyek vele mert szeretem, hanem mert mellette érzem most bisztonságba  magam. Ha kiderül, hogy terhes vagyok azt egyedül képtelen lennék feldolgozni, szügségem van rá.!
-Megértelek.. -mondta őszintén
-Komolyan? Azthittem lecseszel és a fejemhez vágod, hogy milyen idióták vagyunk..
-Nem, tényleg. Staysi valóban kibírhatatlan.
-Köszönöm, hogy megértesz! -öleltük eg egymást
-Na én akkor megyek, jó utat, aztán majd számolj be sz estétekről .-kacsintott és kilépett
-Mindenképp! -kiabáltam utána, majd lassan befejeztem a pakolást.
-Kicsim? -nyitott be ezúttal Jorge
-Igen? -kérdetem
-Kész vagy? -kérdezte
-Igen, felőlem mehetünk.
-Oké, beszéltem Ruggeval, ő intézi az őröket, de van durván 3 percünk, hogy lelépjünk!
-Rendben, induljunk! -mondtam
Azzal Jorge lecipelte az én 70 kilós bőröndjeimet, aztán még a sajátját is. Élvezet volt nézni ahogy szenved. Én mindvégig mellette mentem. Amikor kiértünk megszántam.
-Segítek! -azzal elvetem a kézitáskámat
-Kösz! -mondta szarkazmussaal
Aztán dezsavű érzésem támadt mikor beültünk a köcsiba és elhajtottunk. Egy pláza parkolójában találtam magam.
-De te nem itt laksz! -förmedtem rá
-Nem, nem nyugi! Csak kajáért jövünk!
-Ja , jó-nyugodtam meg

A plázában való bevásárlás nagyon emlékezetes marad. Mivel eggyikünk sem jártas a dologban, vagy 20 percig kerestünk 1 zacskó liszet. Már lassan nem a fejünk , hanem a viselkedésünk miatt néztek. A napszemcsi+kapuszni miatt senki nem ismert fel, ezért nem volt annyira ciki… khmm.. Annyira!

Aztán végre megérkeztünk. Egy nagyobb fajta lakásba fogunk ideiglenesen élni. A lakás 3 szobából, 1 nappaliból ami egybe van nyitva a konyhával, és hihetetlen módon 2 fürdőszobából áll. (Bár mi szerintem csak az egyiket fogjuk használni). Ezenkívül van egy hatalmas erkély, amiről vagy 50 m magasról lehet köpködni az embereket, ugyanis ez a 4.emelet. A lakás szépségéről még órákon át tudnék beszélni, de ez a kép mindent elmond helyettem:

De tényleg mintha egy vadonatúj lakásba léptem volna be, ez érthető, mivel nem itt kellett laknia.
-Na, tetszik? -kérdezte, miután végigmértem hol vagyok
-Imádom!
-Az jó, ugyanis szoros barátságot kell kötnöd a franciaággyal -mosolygott perverzül ;)
A háló:

Azután fölültetett a pultra és heves csókolózásba kezdtünk, majd az ölébe vett és így vitt be a hálóba, de utána semmi.
-Nem kellene csinálnod még valamit? -kérdeztem
-Éhes vagyok, így nem megy! - hisztizett
-Gyere, vezettem ki a konyhába.
-Mit csinálsz? -értetlenkedett
-Kaját! Mit csinálnék?
-De te nem tudsz főzni! -mondta -Abból eddig sosem lett semmi jó.
-Ez nem igaz, virslit tudok csinálni-mondani akartam még de..
-Ez még csak 1??
-Jó, igazad van-röhögtem , aztán műszipogásba kezdtem , mire megölelt és bekapcsolódott
-Ne sírj, nem a te hibád, ne okold magad, nem te tehetsz róla! -nyugtatott szarkazmusosan
-Na jolvan-vett elő egy nagy tányért!
-Na most, mit csinálsz? -kérdeztem
-Főzni fogok! -jelentette ki komolyan
-Mivan?? -kezdtem el röhögni
-Azt edénybe kell, nem tányéron. Pff.. Ennyit még én is tudok! -dicsekedtem
-Tudod mit? Rendeljünk pizzát, az a bisztos!
-Milyent? -kérdeztem, majd kiválasztottuk és megrendeltük
Amíg kiér úgy döntöttünk TV-zünk.
-Amúgy… -kezdett bele
-Ne sssss!- Csitítottam-Most jön a csók! -bújtam közelebb hozzá
-Miután vége lett a csókos jelenetnek felemelte az államat és megcsókolt, én meg szokás szerint vissza, de csöngettek.
-Megyek! -kelt föl és kifizette a pizzát
                                               ***
Miután megettük :
-Mit akartál a romi film közben mondani?
-Csak meg akartam kérdezni, hogy tudod-e használni a mosógépet.
-Te egy csókjelenetnél…. Tudod mit? Ne, ne is mondj semmit. Amúgy bisztos, vagyis remélem tudom használni, de bisztos van valami útmutatás és az alapján menni fog! -mondtam
-Olvasni tudsz? -kérdezte
-Hülyegyerek! -vágtam be a durcit
-Tudod, hogy szeretlek! -mondta
-Tudom! -mondtam

-Mostmár ettem, szoval.. -Húzott föl a székről
-Szóval? -kérdeztem
-Úri emberhez méltóan fölteszem a kérdést: Lenne-e kedve egy kis időt tölteni velem a hálóban?
-Hát nem is tudom… -kérettem magam, mire ő már gyakorolta a vérszívást a nyakamon, persze óvatosan
-Hát…. -gondolkoztam
-Aludhatsz a hasamon! -mondta
-Oké! -mentem bele, nem mintha amúgy nem akartam volna, de így még rajta kívül egyéb engedményt kapok… ;)
Aztán becsuktuk magunk mögött az ajtót és azt csináltuk amihez a színészeten kívül a legjobban ,, értünk" (XDD)
                                                       ***
Mire fölkeltünk már este 10 volt, de még így is hulla fáradtak voltunk, mert tegnap nem igazán aludt egyikünk sem.
-Tudod min gondolkoztam? -kérdezte
-Nem!
-Ez a hétköznapi élet azt hittem sokkal könnyebb lesz, de nem az.
-Hát nem, de most pár hetet kibírunk, amíg a nem kívánatos személyek eltűnnek.
-Lehet, hogy nem akarok visszamenni, nem érdekel milyen nehéz ez az élet. -mondtam
-Majd meglátjuk! -mondta ásítások között, mire én a hasára hajtottam a fejem és lassan elfogott az álom.

*****************************************************************