19.rész---Jortini???

-Mi történt Tini? -kérdeztem újból, majd közelebb mentem az ajtóhoz, mire ő zokogva megölelt.

Nem tudott megszólalni csak sírt tovább.
-Hé.. -toltam el magamtól, hogy láthassam az arcát-bántott valaki?
Ő mégjobban megijedt és látszott rajta, hogy nem tudja elmondja e.Leültünk az ágyra.
Aztán újból elkezdett sírni, mire én ösztönből átöleltem.
-Ezt.. -szipogott és eltolt-nem veled kellene megbeszélnem..
-De senki más nincs fönnt-mondtam
-Jorge, ezt tényleg nem pont veled kellene megtárgyalni.
-Figyelj, tudom, hogy most nem vagyunk úgy, de nem engedem, hogy így kimenj akár még a folyosora sem, amíg el nem mondod mi történt, engem érdekel! -mondtam
-De ez nem egyszerű! -mondta, lehajtott fejjel
-Mesélj! -bátorítottam
-Délután….. -kezdte és újból könnyek szöktek a szemébe-délután hívott Péter, hogy találkozzunk…. -majd újból sírni kezdett-szoval elmentem, hogy találkozzunk. Mindez odáig fajult, hogy elmentünk a lakására, ott nem csináltunk semmit-szipogott-beültetett a kocsiba, de mindketten ittunk, nem is keveset
-Karambolóztatok, vagy mi? -kérdeztem ilyedten
Tini elmosolyodott-Hmm… bárcsak-sóhajtott-de nem! -nézett vissza rám
-Folytasd! -bíztattam
-Kocsiba ültünk ittasan… elvitt valahova, foggalmam sincs hova..
Elvitt egy sötét helyre, valami régi lepukkadt biliárdasztalra emlékszem csak.. -ezután megint elfogta a sírás de visszafolytotta és nehezen folytatta tovább-Ezután már minden kiesett, csak egy emlék maradt: de azt nem… azt nem neked kellene…
-Tini, érdekel, hogy hogy vagy! Mond el kérlek,  bízhatsz bennem!
-Bízok, de ...-nézett föl rám-majd elkezdte folytatni
-Tehát az utolsó emlékem az.. -itt megfogta az alhasát
-Fáj? -kérdeztem, ő csak bólogatott
-Mostmár ne köntörfalazz, mond el! -utasítottam
-Az asztalon feküdtem, a fölöttem lévő lámpa fényle teljesen elvakított, egy nagy fájdalmat éreztem, mire lenéztem-itt már nem tudta kontrollálni a könnyeit-a lábaim terpeszbe voltak, közötte meg… ott volt Péter.
-Mi??
-Megerőszakolt! -bökte ki
Egy pillanatban teljesen lefagytam, a másikba viszont már a düh forjongott bennem. Lehet, ha nem lettem volna ilyen makacs és még mindig együtt lettünk volna, akkor ez nem történik meg, ez az én hibám.
-Úristen! -mondtam halkan
-Jorge, -fogta meg a kezemet Tini-a legrosszabb, hogy nem… nemhiszem, hogy védekeztünk! -
-Ezt, ezt egyszerűen nem hiszem el... Megerőszakolt és lehet, hogy terhes vagy , tőle?
-Mondtam, hogy ezt nem veled.… -sírt
Én pedig kizártam magamat, most az egyszer nem mgammal, hanem a teljesen összetört ,,barátnőmmel,, kell foglalkoznom.
Közelebbhúzódtam hozzá és megöleltem, így telt 1-2perc .
-Nagyon félek! -mondta
-Nem kell, ittvagyok! -feleltem
Újból ölelkezdtünk, de most az egyszer bár ne tettük volna, az ajtóban ,, anyám,,  állt. Köhögött , hogy észrevegyük.
-Khmm.. -mondta, mire mi elengedtük egymást
-Ez… nem az aminek látszik! -mondtam komolyan, hiszen tényleg nem vagyunk egy pár.
-Akkor mi? -kérdezte szemrehányóan.
-Tinit veszteség érte és mivel senki nincs már fennt, csak hozzám tudott fordulni, én meg igyekszek megvígasztalni, ennyi. -válaszoltam
-Bisztos? -kérdezte
-Igen, felelte nálam gyorsabban Tini
-Veled akartam beszélni Jorge, de úgylátom most nem alkalmas, -nézett szúrós szemmel Tinire, valószínű nem igazán vette be a mesénket-ezért jobb ha holnapra halasszuk ezt.. -adott ,,kegyelmet,, majd kiment
-Látszik, hogy nem kedvel!..
-Engem sem, nyugi-mondtam
-Köszönök mindent.. -mondta Tini ezután igyekezett az ajtó felé, de megszédült
-Jól vagy?
-A hasam! -mondta -Mitől fáj ennyire?
-Foggalmam sincs!
-Nagyon félek, mihez kezdjek? -nézett rám reményekkel
-Nem akarlak egyedül hagyni, mi lenne ha ittaludnál nálam?
-Rendben-erőltetett magára egy mosolyt
Nemtudom jó döntés-e , de most nem hagyhatom magára. Még mindig szeretem. De most nem akarom összezavarni, főleg ha gyereket vár Pétertől, ha ez igaz, akkor ahhoz nekem is közöm van.

Tini szemszöge

Jorgenál van pár ruhám ezért valószínű azokból kreálok egy pizsit. De itt csak ilyen kényelmetlen inkább csinos ruháim vannak, ezért kértem tőle egy pizsit, ami egy póló lett. Teljesen olyan mint egy hálóing.
Először én mentem fürdeni. Miután végeztem fölhúztam Jorge pólóját. Az az illat, az ő illarmta, annyi emléket fölidézett.
Miután kimentem Jorge elment fürdeni, én pedig végigsétáltam a szobán. Rengeteg közös képünk van eldugva, az összes helyét tudom, ezért mindet megkerestem. Boldogsággal töltött el, hogy nem dobta ki őket még .Szerintem még mindíg szeret, ahogy én is őt.
Hallottam, hogy mindjárt kész lesz, ezért bebújtam az ágyba, színlelve, hogy alszom. Hallottam, hogy kiért. Elémsétált és éreztem, hogy néz. Nem sok kellett, hogy elmosolyodjak, egy idő után már nem is bírtam tovább és véletlen elmosolyodtam. Aztán ő is , éreztem. Lekapcsolta az éjjelilámpát, majd befeküdt az ágy másik felébe.
Ez az ittalvás más volt. Ittvoltam vele de mégsem. Tudtam, hogy ittvan, viszont nem éreztem. Nem ölelt át álmomban, mint máskor. Vol úgy, hogy az ágy közepére húzott és átölelt, csakhogy nehogy leessek álmomban. Ezzel ellentétben most mindketten kihúzódtunk az ágy legszélére, és így aludtunk el, már aki.

$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$
Tudom, tudom, tudom… hatalmas késéssel, megint! 
Nem lesz karácsonyi különkiadás,, mert időben eléggé elvagyok csúszva ahoz, hogy most karácsony legyen. De lesz majd az is, vagy tél végén, vagy taavasszal de lesz !! :)))
A démonok miatt pedig remélem senki nem csalódott, azok is jönnek majd :)