28.rész---,,Sosem lesz megfelelő pillanat!"

Eltelt úgy fél óra és Jorge hazatért.
-Kicsim!-kiabálta-Hallottam az üzenetedet,de mi volt ilyen fontos?-Kiabálta még mindig az előtérből,majd belépett.
Én nem tudtam időben kapcsolni,ezért még mindig elég ramatyul nézhettem ki.
-Mi?Mi történt?-guggolt le az ágy mellé,én pedig csak megöleltem.
Nincs merszem elmondani,most nem veszthetem el,úgy gondolom elég lesz akkor beavatnom őt ha már látványos lesz és tényleg eljött az ideje.
-Te sírtál?-tolt el magától
-Nem...Vagyis igen!-hajtottam le a fejem
-Miért?Bántott valaki?Anyámmal van gond?Tudod hogy csak egy szavadba kerül és kicsapom!
-Nem..-nevettem föl egy pillanatra-Nem vele van gond...
-Akkor?
-Ne beszéljünk róla,jó?-öleltem meg,hogy ne tudjon elmondásra kényszeríteni a tekintetével
-Biztos hogy nem akarod...
-Biztos!-vágtam rá,és utána már nem is feszegette tovább

˘3 nap elteltével

Már jártam orvosnál és ,,szerencsémre" a kicsi szépen lassan fejlődik.
Igyekeztem elfogadni ezt az egészet és beletörődni,amit azzal kezdtem hogy elmentem a szüleimhez,elmondani hogy pontosan mi is történik most velem.
Meglepetésemre Peter is ott volt.Ezért mégjobban féltem elmondani,de ugye a szüleim azt hiszik köztem és Péter között minden oké.
A történteken szerintem én lepődtem meg a legjobban és nagyobb sokként ért mint a szüleimnek az hogy terhes vagyok.Nem hittek nekem,Péter meg mindent tagadott,hiába bizonygattam...elegem lett belőlük,azthittem ők a családom és bennük bízhatok ha már a saját pasimnak nem bírom elmondani,de nem..Egyedül Fran hitte el úgy ahogy de természetesen a szüleim,főként apa bebízonyította számára hogy én hazudok.szerintük azért mondom ezt,hogy hazaköltözhessek vagy el Péterrel,szerintük a lényeg az hogy ne a villába legyek...hát ezen úgy meglepődtem hogy tényleg nem is tudtam mit reagálni.Tudtam hogy már nincs esélyem,és most éreztem igazán elveszettnek magam.Úgy döntöttem mivel itt senki sem hisz nekem,jobb ha elmegyek.Forjongó dühvel,elkeseredettséggel de ugyanakkor gyors léptekkel haladtam az ajtó felé,majd nem sajnálva becsaptam ahogy csak tudtam!Nem hiszem el,szerintük én ilyennel viccelnék?

Nem mentem rögtön Jorgehoz,mert ilyen állapotban úgyis rákérdezne hogy mi a bajom,pont ezért a villába mentem a lányokhoz,akiket már javában beavattam a dolgokba...miután kifiguráztuk az őseimet és a szőrös ,,exemet"indultam Jorgehoz.

Sikeresen hazaértem és megint eljátszottam hogy semmi bajom nincs...borzalmas ember vagyok nem tudom meddig bírom még ezt csinálni.Az rettenetes lenne ha Jorge mástól tudná meg és most nem a csajokra célzok.Ők tuti nem,de Styasi talán elmondaná....

Mint mondtam az este további részében megint munkaidőn kívül színészkedtem,lassan 4 napja sikerrel jártam.Ez lehet azért van mert Jorge még nem akarta mostanában ,,azt" de ha jól érzem a vámpírosdi amit most rajtam gyakorol azt jelenti...
<-csak virelkedj természetesen!->-mondogattam magamban
Aztán bekövetkezett az amire számítottam.Eleinte még simán ment,de aztán egyre jobban éreztem a kimerültséget és az enyhe fájdalmat amit ennyi idő után eddig soha.Nem szóltam,úgy tettem mint máskor,de eljött az az idő amikor már tényleg elviselhetetlenül fájt a hasam.Foggalmam sem volt,hogy most szóljak vagy ne...Végül nem szóltam,de a fájdalom egyre csak súlyosbodott,már annyira fájt hogy éreztem ahogy kicsordul egy könnycsepp.Mikor ezt észervettem azonnal elfordítottam a fejemet,mert ezt az egy könnycseppet több másik követe.Jorge visszafordította az arcomat,mert meg akart csókolni,amit meg is tett.Viszont mikor elváltak az ajkaink érezte hogy könnyes az arcom.
-Te sírsz?-kérdezte aggódva,és befejezte azt amit elkeztünk
-Hát...-akadoztam,nemtudtam mit mondjak
-Miattam van,èn voltam?
-Csak egy kicsit fàjt,ennyi az egész.. -Hogy jobban elhiggye megöleltem
-Miért nem szóltál? Biztos nincs semmi amiről tudnom kellene?
-Nem,nem...nincs! -Hazudtam szemrebbenès nélkül
-Jò,de ilyet màskor ne csinálj!
-Okè,nem fogok.. -Fejeztem be a beszèlgetèst,majd elaludt,aztàn lassan èn is.

Ùjabb nap virradt a hazugsàgra. Sokan azt mondják egy ùj nap,ùj lehetőség, egy tiszta lap,de szerintem ez az èn esetemben nem Ìgy van.Tegnap Lodo mondata megmaradt a fejemben :,,Sosem lesz megfelelő pillanat"-belàtom igaza van!
Leültünk 3-asba reggelizni, Styasi megöl a tekintetével. Az egész reggeli kínos csend alatt zajlott. Mìg aztán Styasi meg nem törte azt.
-Jorge... Mondanom kell valamit.. -Jelentette ki.
Azthittem rosszul hallok,mi??Ugye nem akarja elmondani neki az igazat!?
-Mit? -Kérdezett vissza Jorge, nekem pedig az egekbe szökött a pulzusom
-Gondolkoztam azon amit mondtál-ekkor megnyugodtam -Ès igazatok van Ninàval!-folytatta-Ezèrt arra gondoltam hogy elmehetnénk ma ebèdelni ès megbeszèlhetnènk veletek meg apàtokkal ezt az egèszet!Természetesen te is jöhetsz! -Nèzett rám Styasi
-Na..ez remek! -Mondta Jorge-Mikor megyünk? -Kèrdezte
-Ömm... 1 òra?? -Ötletelt Staysi
-Rendben!Mondta Jorge majd fölàllt.
Ugye ezt nem gondolta komolyan Styasi hogy én majd szèpen vele fogok minden gond nèlkül ebédelgetni és hallgatni a hazugsàgait...
Vàrjunk csak!Neki minden tette mögött van valami...Ès ekkor esett le hogy étterembe megyünk èn pedig terhes vagyok... A szagok,illatok engem ott megölnek.. Ezt nem tudom felfogni!
Míg ezen agyaltam a velem szemben ülő Staysi fölàllt és mosolyogva otthagyott
Ez nem lehet igaz! Nem elèg hogy keresztbetesz nekem, de még a mosogatàst is ràmhagyja, mondjuk mit vàrtam??

27.rész---Turns out the truth...this is impossible #2

Jorge szemszöge:
Beültem a kocsiba és indultam Ninához,még mindig nem tudom felfogni hogy a szüleim el akarnak válni,nem gondoltam hogy ilyen súlyos.Kisebb koromban is mindig veszekedtek de sosem gondoltam,hogy egyszer idáig fajulnak.Hiába én és ők,mindenki változott.
Hamar eljutottam a villáig.Azonnal rohantam be,nem tudtam mire számítsak mennyire lesz kiakadva Nina,így hát minél hamarabb látni akartam!
-Hol van Nina?-kérdeztem beérve Paultól
-A szobájában.-felelte,így hát elindultam fölfelé
-Szia Jorge!Hát te?-kérdezte Rugge
-Hali,majd később beszélünk mert most Ninához jöttem!
-Jó,de...
-Majd később!-mentem a szoba felé,majd benyitottam

A szobába sötét volt,de a folyosóról beszűrődő fény segítségével eligazodtam.Nina az ágyban feküdt.Közelebb mentem hozzá,és leültem az ágyára.Ébren volt de mégsem..
-Szia!-köszöntem
-Hát te?-igyekezett fölkelni de nem igazán ment neki
-Nyugi csak óvatosan!
-Most már te is tudod...
-Igen de elmondanál valamit?Mióta nem ettél?
-ez lesz a 2.nap.
-Mi?Dehogy is..nem hagyom hogy miattuk tönkremenj!
-Ez most nem rólam szól.Egyszerűen nem tudom elfogadni,hogy nekik ennyi volt,hogy fognak így felnőni a gyerekeink,és mi hogy fogunk így létezni?-kezdtek potyogni a könnyei

-Nee..ne sírj!-öleltem át
-Mi lesz így velünk?-kérdezte
-Nem tudom,de a legfontosabb hogy jól legyél!
-Szeretlek!-ölelt át
-Én is,de egyél valamit,ez így nem lesz jó...
-Nem akarok kimozdulni...
-Pedig muszáj lesz,tudod hogy nem hagylak így.
-Igen tudom!
-Akkor öltözz és lent várlak!-mondtam majd kimentem

Pár perc múlva Nina is leért.Rávettem hogy egyen...A nap további részében pedig Iannal és a többiekkel próbáltuk visszaadni az életkedvét,közben pedig bennem is tudatosult hogy nem lesz jó ha elválnak a szüleink.

Tini szemszöge:
A teszt pozitívat mutatott.
-Mii??EZ LEHETETLEN!
-   -   -   -   -   -   -   -   -   -   -   -   -   -   -   -   -   -   -   -   -   -   -   -   -   -   -   -   -   -   -   -   -   -   -
-Ne ne ne ne ne ne ne!!-tettem a szám elé a kezem, csak azt vettem észre hogy folynak a könnyeim és már alig látok tőlük.Összeestem.Aztán elálltak a könnyeim és nem kaptam levegőt viszont megnyugodtam.így néztem egy darabig a fürdő plafonát,nem tudom mi történhetett,talán sokkot kaptam.Fogalmam sem volt hogy mennyi percet töltöttem fekve,a teszt megnézése után minden kiesett..Fölálltam,bíztam benne hogy mindez csak 1 álom,ezért megnéztem újból a tesztet.Nem akartam hinni a szememnek,a jelenbe vagyok és ez nem történhet meg velem.
Nem bírtam kontrollálni magam,kitört belőlem a sírás inkább üvöltés formájában.
-Miért?Miért?-kiáltoztam eredménytelenül
-Miért kell velem ezt tenned?!-zokogtam-Nem kaptam még eleget?!
-18 vagyok cseszdmeg!-ordítottam sírva,de magam sem tudom kihez beszéltem
Azután kifutottam át a szobánkba a tükörhöz.Felemeltem a fölsőm,hogy megnézzem a hasam,még nem látszott rajta túl feltűnően...Csak én láttam a kis változást ami nem a kaja miatt történt...
-Úristen...-fogtam a fejem és hátráltam a tükörtől
-Nem,nem!Ez nem lehet igaz...-temettem a tenyereimbe az arcomat-ez nem történhet meg velem...-sírtam tovább.
Úgy éreztem most mindennek vége 18 vagyok,híres színész gyerekek milliónak példaképe,és teherbe esek egy olyan személytől akit már nem is szeretek...mihez kezdjek?
Ezeken gondolkoztam,csak járkáltam össze vissza a szobában,nem bírtam vissza fojtani a sírást,aztán föladtam és igyekeztem beletörődni,nem én tehetek róla...de mégis miért mentem anno el...ajj ha akkor nemet mondok...de most már nem tehetek semmit.-rogytam le az ágy mellé.De nem akárhogy is akarom elfogadni nem megy!Nem bírok beletörődni ahogy a következményébe se,nem...nem megy.
Sírtam és sírtam megállás nélkül...bele se merek gondolni hogy mi lesz ha Jorge megtudja,egyátalán kinek beszéljek róla?Ki lenne képes megérteni?

Egyszer csak valaki árnyéka megjelent az ajtóban,rögtön megköszörülte a torkát én pedig azonnal felismertem ki az..na mit gondoltok ki jöhetne pont ilyenkor?Hát persze hogy Staysi
De hogy megbizonyosodjak róla föltápászkodtam a földről és megfordultam az ajtó felé,valóban ő volt.
-Mi a baj?-kérdezte kedélyen,míg én próbáltam eltüntetni a könnyeket az arcomról.
-Én...-szipogtam,miközben törölgettem a kisírt szemeimet
-Baba gondok?-szúrt agyon a szavaival,amin nagyon meglepődtem,biztos vagyok benne hogy egyedül voltam itthon mégis honnan..?
-Én azt hittem egyedül voltam...
-Igen én csak most jöttem.-válaszolt
-Hogy gondolhatsz erre?-tettettem az értetlent
-Egy pulton hagyott pozitív terhességi teszt sokat elárul ám!-vágta hozzám szemrehányóan
-Azt..én...-hebegtem
-Tudod valami nagyon nem okés itt.Más anyukák repesnek ilyenkor és azonnal megosztják az ismerőseikkel legyen szó fiatal lányokról is..De te mégis sírsz!Itt valami nem stimmel...
-Nem is,mert nem 18 évesen akartam teherbe esni!
-Nem a fiamé a gyerek,igaz?-tette föl a fájó kérdést amire fogalmam sincs mit mondjak
-De...de teljes mértékben az övé!-hazudtam
-Nem!Nem lehet az övé!
-Mégis miért ne lehetne?-tiltakoztam
-Mert nem voltatok berúgva,tudom hogy nem mostanában tervez,mivel lesz a turnétok...Ha pedig előtte lettetek volna akkor ez nem most derült volna ki!
-Én ezt már nem bírom!-fakadtam ki sírásba,majd a fölhúzott térdeimre fektettem az arcomat.Annyira jó lenne ha valaki megértene..és pont most nincs itt senki aki számít vagy akire én számíthatnék...
-Ne sírj...-ült le mellém-És voltak már fájásaid?-kérdezte
-Nem még nem...Tudod olyan jó lenne ha most velem lenne az én anyám,ha megértene...-emeltem föl a fejem.
-Hát eltudom képzelni..-erőltettet mosolyt a szájára
-Jézusom!-pattantam föl-Ezt nem veled kellene megbeszélnem-fogtam a fejem-Te nem tudsz velem kedves lenni,még sajnálatból sem!Akkor mi ez az egész?
-Olyan nehéz elhinni hogy együtt érzek?-kelt föl ő is
-Igen...te mindig akarsz valamit!-ekkor jöttem rá
-Na akkor úgy látszik mégsem vagy annyira buta mint gondoltam,de ne vedd sértésnek..-mondta
-Ugye nem..Ugye nem mondod el Jorgenak!Kérlek mond hogy nem!-kérleltem most őszintén
-Mindennek ára van!-váltott vissza banyába-Amolyan alkut jöttem kötni!
-Milyen alkut?
-Te visszavezeted hozzám az én szeretett fiamat,cserébe hallgatok mint a sír-tartott szünetet-Vagy teszed azt mint eddig és én nemhogy Jorgenak de az egész világnak tudtára adom az ideiglenes titkodat,mert ezt nem rejtegetheted sokáig...Na válassz ,mi legyen?
Nem kellett sokáig gondolkoznom,semmi esetre nem akarom most elveszíteni Jorget.
-Az elsőt,az elsőt választom!-válaszoltam nehezen
-Remek!Akkor megegyeztünk!-monda

Jorge képtelen fölvenni a telefonját,tudom hogy most Ninának is szüksége van rá,de nekem is,mindennél jobban.Most rengeteg mindent kellene elintéznem,orvos a szüleim beavatása de úgy érzem ráér mert nem vagyok jól...sőt,már órák óta itt gubbasztok a takaró alatt és hivogatom Jorget eddig kicsörgött de mostmább csak a rögzítő.
<-a hívott szám jelenleg nem elérhető,kérjük hagyjon üzenetet a sípszó után vagy ismételje meg hívását később-hallatszódott a telefonban,majd a sípszó is->
-Szia kicsim!Figyelj!Gyere haza minél előbb,nagyon szükségem van most rád,mert...-sírtam el magam-Mert nem vagyok jól!Hiányzol...Nagyon hiányzol.Siess haza kérlek!Szeretlek!-mondtam majd elküldtem az üzenetet..

26.rész---Turns out the truth...this is impossible

-Jorge!-szóltam még mielőtt meg nem fordultam,de nem érkezett rá válasz.Elmehetett aludni?-kérdeztem magamtól....nem,azt csak hallottam volna,meg biztos szólt volna előtte!Letettem a tányért és elmentem keresni őt a szobánkban.Pechemre nem volt ott.Csendben becsuktam az ajtót,majd indultam keresni a telóm,hogy fölhívjam.Elindultam és a szemem sarkából,mintha ott lett volna a kanapén.Megálltam,hogy visszaemlékezzek mit láttam,mindez csak 1 pillanat volt,utána azonnal indultam az említett helyre megnézni.Lássatok csodát ott feküdt.
Leültem vele szembe és egy darabig csak néztem.Kerített magának takarót is,pedig szeretem takargatni,mert akkor olyan mint most is egy kisgyerek aki valószínű sok társával együtt,sosem fog felnőni.Ekkor nem érzem a korkülönbséget,sőt mintha én lennék az érettebb.Annyira aranyos amikor alszik,szegénykém nem bírta tovább a várakozást.Nem akart nélkülem de bealudt...ilyenkor olyan ártalmatlan,nincs sokszor lehetőségem ebben az állapotában látni,ezért most kihasználtam az alkalmat.

Kis idő múlva csak azt észleltem,hogy pirkadni kezd:

Leültem a kanapé mellé a földre és elkezdtem óvatosan simogatni a haját..de semmi.Mivel nincs szívem őt ítt hagyni (és nem akarok egyedül aludni...(mert persze abszolút nem vagyok félős) ) ezért hoztam egy pokrócot,annak érdekében hogy együtt aludjak Jorgeval egy kanapén,legalábbis ez a terv.

Óvatosan befeküdtem mellé.Eléggé össze kellett kuporodnom,és biztos hogy nem ebben a pózban fogom legjobban kipihenni magam,de a lényeg hogy az mellett vagyok aki szeret,és akit viszont szeretek!

Mikor már nem bírtam nyitva tartani a szemem,felemeltem a fejem és adtam neki egy szájrapuszit.Ez nálunk szinte már egy szokás,amúgy nem tudok elaludni,olyan mintha hiányozna valami,nélkülözhetetlen...majd hallottam hogy vele egyszerre lélegzek,utána már semmi,valószínű elaludtam.

A hátam mögötti mozgolódásra ébredtem.Kinyitottam a szemeimet és a vakító napba néztem,a legjobb ébredési élmény,mondhatom!(!)Így hát még ha nem is akartam volna,de muszáj volt megfordulnom.

Az ébredező Jorgéval találtam szembe magam,aki szokás szerint küszködött a felkeléssel.Átöleltem és belefúrtam magam a mellkasába.

-Hát te meg hogy kerülsz ide?-kérdezte csukott szemekkel,közben pedig visszaölelt

-Nem akartam egyedül aludni..-válaszoltam

-Hát én sem,csak valaki nekiállt hülyéskedni éjjel..-mondta

-Hééj?

-De legalább sikerült valamit összehoznod?

-Persze..Tényleg még nem is kóstoltad,na?

-Isten ments!-tiltakozott

-Annyira rossz biztos nem lett...-mondtam

-És kényelmes volt?-kérdezte röhögve (terelte a témát pedig nem ússza meg)

-Ja,gondolhatod mennyire...de te meg észre sem vetted hogy itt vagyok?

-Nem én elvoltam,nem gondoltam hogy...

-Persze biztos azt hitted fölemellek a 2 karomba és szépen leteszlek az ágyra,mi?

-Nem egészen de valahogy úgy...Megmutassam hogy?-de ekkor már a 2 kezébe vett és vitt is be a szobába.Lerakott az ágyra,és gondosan be is takart.

-Na így már más...-fújtam ki a levegőt

Jorge ledőlt mellém,többet aludt mint én,mégis sokkal rosszabbul néz ki..:D

-Mennyi az idő?-kérdezte fáradtan

-6.43-válaszoltam.Ez rekord a 11-es kelésünkhöz képest..

-Aludjunk már még!-fordult felém és megfogta a 2 kezem

-Te miben fáradtál így el?-kérdeztem nevetve

-Umm...Nemtom'...De ugye alszunk még?-kérdezte

-Nyugodj meg alszunk!-kuncogtam,de ezt már nembiztos hogy hallotta,szinte rögtön elaludt.

Na jó,most aggódnom kéne?De tényleg nem szokott ilyet csinálni.Fogalmam sincs mi van vele.

,,Reggel"...na jó délelőtt keltünk föl,Jorge legnagyobb örömére.A telefonom csörgése keltett,Mechi volt ki más?Csak ő közülünk az éjjeli bagoly,de ő nagyon...

-Umm...Mivan Mechi?-kérdeztem fáradtan miközben törölgettem a szemem

-Neked is szia!Amúgy csak annyi hogy ma nem kell bemennünk..de gondolom tudtátok,nem?

-Nem...miért nem kell?

-Nina úgy maga alatt van,mivel tudod ez az egész...

-Nem Mechi nem tudom...beavatnál?      

<-Mi történt?-kérdezte Jorge közben

<-Sssss!-csitítottam

-Ne mond hogy nem tudod?

-De tényleg nem...mondd már!

-Szoval azért nem kell,mert Nina teljesen készvan az miatt,hogy a szülei az elválást tervezik.De Jorgetol tudtad már,nem?

-Mii?? Nem!Nem tudtam...Basszus...Nemár!

-Na csak ennyi, léptem!Nektek meg jó nosztalgiázást,aztán nem rosszat csinálni!-Nevetett

-Nem,nem!

-Csáóó!

-Szia!-bontottam a vonalat

-Jó mostmár mondod?-kérdezte türelmetlenül Jorge

-A jó hír hogy ma nem kell bemenni dolgozni,hála Ninának.

-Aha,és mi a rossz?-kérdezte

-Hogy rohadtul lecseszlek mert nem mondtad el,pedig az anyád jelenleg velünk él!

-Mármint mit?

-Azt hogy válóperben vannak a szüleid!..

-Mi??Ezt Mechi mondta?

-Igen.De te nem is tudtad?

-Nem...Nekem senki sem mondott semmit.-nézett maga elé

-Hát ez fura...

-És Nina?Miért hála neki?-kérdezte

-Mert olyan rosszul érintette a dolog,hogy teljesen maga alatt van..-szomorodtam el én is

-El kell mennem hozzá,és beszélnem anyámékkal!-jelentette ki

-De héé!3 órája még hulla voltál.Nem kellene teljesen kipihenned...

-Nem!Most nem!-öltözött

-Dee??

-Nincs de!Szeretlek!-Adott egy csókot és már el is tűnt.

Nagyszerű...Nem is értem a szüleit.Szegény Nina!És Jorge?Ha nem is mutatja érzem hogy neki is fájdalmat okoz ez.De kinek nem ha elválnának a szülei,pláne idősebben amikor már föl is fogják a dolgokat.Ez borzalmas,és most nem is lehet mit tenni.

Megint egyedül maradtam.Már utálom és unom is ezt.Persze nem hibáztatom most Jorget,megértem hogy most muszáj volt mennie,de azért mégis..Ez így nem mehet sokáig.

Kikeltem az ágyból,Staysit nem láttam,minden teendőmet elvégeztem.Már csak 1 maradt...be kell bizonyosodnom róla.Tudnom kell,hogy most akkor terhes vagyok-e?!Ezért elmentem a legközelebbi gyógyszertárba venni egy tesztet,amit otthon el is végeztem.

Most nagyon jó lenne ha valaki mellettem lenne ezekben a percekben,a teszt ugyanis elvileg nemsokára fényt derít,arra hogy terhes vagyok-e...Rettegek!!

Teltek a percek én meg egyre idegesebben olvastam a figyelmeztető/használati útmutató lapon az utóbbi mondatokat,amin nagyon megakadt a szemem:

,,pozitív terhességi teszt esetén mielőbb keresse fel orvosát, hogy megerősítse a teszt eredményét! Ha gyógyszert szed, ne hagyja azt abba az orvossal való egyeztetés nélkül! Bármilyen halvány is a pozitív teszt, az általában terhességet jelez, de ilyenkor ajánlott a teszt újbóli elvégzése pár nap múlva."

Mikor éreztem hogy letelt az a pár perc,már szinte remegve fogtam meg a tesztet.Egyszerűen nem mertem és nem is akartam megnézni.Ez most jó pár dolgot megalapoz az életemben...szinte mindent!De egyszer muszály megtudnom,hisz ezt akartam.Megtudni az igazat...így hát megnéztem a tesztet

Ami pozitívat mutatott.

Mi??EZ LEHETETLEN!

                                                            

25.rész---Amíg csak lehet.

Míg a taxival hazafelé tartottam,megfordult jópárszor a fejemben,hogy talán mégsem ez most a legjobb döntés.Talán meg kellett volna várnom Jorget... de bíztam magamban,ezt elhatároztam és végigcsinálom, bebizonyítom magamnak,hogy képes vagyok rá!
Legjobban akkor kezdtem el félni és elbizonytalanodni amikor már az ajtó előtt álltam. A szívem a torkomba dobogott,a gyomrom pedig összeszorult. De nem!Vettem egy mély levegőt:
-Nem hátrálhatok meg!Menni fog! -suttogtam magamban,majd megfogtam a kilincset és kinyitottam az ajtót.
Miután átléptem a küszöböt, már felkészültem a legrosszabbra.
Beléptem,de a nappali üres volt.
-Hahó!...Staysi?-kiabáltam, majd felkutattam a házat de sehol senki. Az első amit éreztem, hogy mekkora mázlim van,hogy nincs itthon a második pedig, hogy vajon hova mehetett?
Hamar elfelejtettem a bennem keletkezett kételyeket és igyekeztem kihasználni az időt,hogy senki nincs itthon.Elég nagy kupi volt a szobánkba, reggel nagyon siettünk,nem volt időnk a renddel foglalkozni ezért villámgyorsan pakolni kezdtem.De ebből a gyorsaságból nagyon nem lett semmi, mert amikor a kezembe kerültek Jorge ruhái.... olyan jó érzés fogott el, csak azt vettem észre hogy mosolygok. Már nem is tudnám elképzelni az életemet nélküle! Az az illat, az ő illata... amit már annyiszor éreztem, egyszerűen imádom! Elpakoltam majd leültem a tv elé.
Egyszer csak kulcszörgést hallottam.Staysi érkezett ,kezében ha 7 csomag nem volt akkor egy sem, ebből következtettem hogy shoppingolt. Na de kinek a pénzéből?
-Szia!-köszönt
-Szia! -(igen tegeződünk )
-Te hogy,hogy ilyen korán?
-Hamarabb jöhettem,nem volt ma sok jelenetem.
-Értem...Nem segítesz?-kérdezte kicsit lenézően
-De!-álltam föl és segítettem kicsomagolni,egy halom étel alapanyag volt a csomagokban.
-Ezek minek? -kérdeztem
-Gondoltam a kicsi fiam megérdemel annyit,hogy főzünk neki, nem?-erre csak kikerekedett szemekkel bámultam rá... mivan?
-Miért nézel így?
-Ja...khmm...semmi, semmi...
-jaaaa.....vagy úgy! Már értem. Te nem tudsz főzni, jól mondom? -kacagott föl ami nemtudom hogy jó vagy rossz szándékból történt.
-Hát... -néztem le a földre. De most komolyan 18 vagyok ne mondja nekem senki, hogy mesterszakácsnak kellene lennem.
-jajjj.... nyugi már! -simogatta meg a hátam -Nem azért mondtam. Viszont meg kellene tanulnod!Értem én hogy most minden egyenesbe van, miliomosok vagytok főleg a turné után, de szeretném ha kicsit engem is megértenél. Nem akarom abba a tudatba hagyni a fiamat, hogy nem tud semmit az aki mellette van!?A főzés meg aztán nem a férfiak terepe. Ezért választottam neki Stephiet... -szólta el magát
-Tessék?
-Ne érts félre az nem úgy volt... tudtam hogy igazándiból sosem szerette a fiam, ahogy azt is hogy nem lehetek mindíg a fiam mellett ,ezért akartam fiatalon olyan mellé rakni aki mindent tud és Stephie mindig is odavolt Jorgeért. Ezért nehéz nekem ezt elfogadni. Tudod nagyon rossz ha valami nem úgy sül el ahogy szeretném! -közölte
-Na jó! Ez....ez sok! -fogtam a fejem-És ezt most miért mondtad el?
-Mert ezek azok az indokok amiért... -folytatta volna de
Fölnevettem kínomban.
-Értem én,ezért szerinted nem vagyok jó Jorgehoz! De a baj  az hogy szeretem,szeretjük egymast és szerintem ez a legfontosabb.
-A szeretet az egyik legfontosabb! -mondta gúnyosan.
Majd tovább pakoltunk de a béke nem tartott sokáig.
Staysi a takarításomba is belekötött és hisztizett...egyik pillanatban röhögtem rajta (magamban)a másikban meg már a sírás kerülgetett. Egyszerűen az őrületbe kerget... egyszer csak éreztem hogy valami nincs rendben...
-és hogy lehet ilyen rendetlenségb....Martina!Minden rendben?-kérdezte ,,aggódva" Staysi
-nem!-ennyi volt amit ki tudtam nyögni, utána....
-Nem! -ennyi volt amit ki tudtam nyögni utána... -----------------------
utána futottam a mosdóba hányni...
Már vagy negyed órája a fürdőben dekkolok. Ez idő alatt 3×hánytam. Szinte minden kijött belőlem ,a közérzetem pedig borzalmas. A nagyobb gondom most, hogy mit mondok Staysinek?
Erőt vettem maagamon és kivánszorogtam falfehéren.
-Hát? Veled meg mi történt? -kérdezte Staysi azzal az irritáló hangjával amivel most csak tetőzte a hangulatomat..
-Hánytam!-mondtam neki el az igazat (gondoltam úgyis halotta)
-Aha...na akkor jól sejtettem! Hát figyelj! Szerintem le kéne pihenned! Nem akarom, hogy engem is megfertőzz..
-De ez szerintem nem is...-szakított félbe
-Ne!Ne beszélj!Azt mondják a vírusok így is terjednek.. -majd beinvitált a szobába, elment és tovább durrogott magában.:
-Ezt nem hiszem el..ez a lány nem tud semmit,egy semmirevaló  mit lehet vele kezdeni? A munkájáról ne is beszéljünk... -halottam bár nagyon remélem hogy véletlen volt és nem szándékosan beszélt haangosan..
Ezután megpróbáltam nem a gondjaimmal foglalkozni. Elterültem az ágyon és vártam, magam se tudom mire?!

Pár perc múlva ajtócsapódást halottam. Azonnal felültem.
-Hol van?-kérdezte Jorge
-A szobátokba, de szerintem ne...-mondta Staysi de Jorge addigra már benyitott.
-Szia! -ugrottam rá örömömben
-Szia! -csókolt meg-Na?Minden rendbe volt?
-Hát..... tudod csak a szokásos, de ahhoz képest...
-Mit csinált már megint ?-kérdezte
-Semmit tényleg, nem volt semmi.. -mondtam
-Akkor meg miért vagy ilyen rosszkedvű??
Nem akartam neki elmondani a hányásos szitut, még magam sem tudom mi volt az.
Leültünk az ágyra.
-Nem tudom hogy miért vagyok ilyen. Úgy érzem most nem tudok mosolyogni.. nem is akarok -mormoltam a végét
-Aha.! -állt föl velem szemben és elővette a perverz mosolyát-Szoval nem tudsz mosolyogni!? -közeledett mire én hátrálni kezdtem ,majd hírtelen rámvetette magát.
Először azt hittem azt akarja de nem! Elkezdett csikizni, mire én úgy nevettem hogy alig kaptam levegőt.
-Elég....elég! -kiáltoztam levegőért kapkodva
-Nem,nem!-röhögött
-Jorge fejezd be!!! Lécci -kiáltoztam, de eredménytelen volt
-Leon! -ordítottam mire meglepődött és abbahagyta egy pillanatra -Leon? -kérdezett vissza
-Na végte -lihegtem -Abbahagytad! -de ekkor újból kezdte
-Jorge !-csókoltam meg-Ne kezd előről -kérleltem
-Mit kapok érte?
-Mosolyogni fogok! -mondtam
-Lássuk! -mire én vicsorogni kezdtem. De neki nem tetszett ezért átállította a számat.
-Így jó? -szűrtem ki a fogaim közül, de elkapott a nevetés
-Remek! -röhögött

A nap további részében nem foglalkoztunk Staysivel. Megtanúltuk a szövegeinket, miután minden egyébbel végeztünk beleértve anyámék megtévesztésével hogy még mindig abba a rohadvány villába rontom a levegőt, már be is esteledett.
Ez a nap is gyorsan elment...

Lefürödtünk, na de az is furcsa volt.:
Jorge a zuhany alatt már végigénekelte 2015 legutolsó lejátszási listáját de még mindig kornyikált. Azért ez már lassan 3/4 óra után elég idegesítő.
-Szivecském!? -kiabáltam be
-Mivan?
-Kifáradnál? -kérdeztem
-Gyere be és vigyél ki! -röhögött -De belépő is kell! -jelentette ki
-Milyen belépő ?-értetlenkedtem
-Ha nem akarsz egy kis Jortinit a lábad alá akkor nyisd ki az  éjjeliszekrényem fiókját!-kiabált ki-Hozz egy kotont aztán jöhetsz! -röhögött
Na mostmább leesett hogy mi az a belépő, Jorge annyira perverz!
-Milyen színűt?-röhögtem el magam
-Rózsaszín van?-kérdezte
-Persze, rózsaszín még mit nem?!-momdtam halkan majd kinyitottam az ajtót .Fehér pára fogadott, a víz pedig olyan forró volt! Nem is tudom hogy lehet neki ilyen forróban zuhanyoznia!? Na de mindegy a lényeg hogy mindenki el tudja képzelni milyen dolgok történtek....

Már az ágyunkban fekszünk. Most olyan nyugodt volt minden,egészen addíg míg Jorge a hasamat érintve át nem ölelt.
Ha korábban ilyet csinál biztos nem tűnik föl, most viszont egy egészen furcsa érzés járt át. Talán lehetséges hogy a hányás!? De nem az nem lehet... nem szabad megtörténnie,nem lehetek terhes pláne Pétertől. De mivan ha? Nem ez nem lehet! -nyugtattam magamat.
-Mi a baj? -kérdezte Jorge csukott szemekkel
-Semmi! -mondtam, amíg ezt az egészet ki nem derítem nem mondok neki semmit..
-Tudod!? -szólaltam meg ismét -Olyan jó hogy rád találtam, hogy egymásra találtunk,hogy ittvagy! -öleltem át könnyező szemekkel azonban ezek a könnyek nem a maghatódottságtól voltak, hanem a félelemtől,bizonytalanságtól..
-Ne sírj! -ölelt vissza
-Te mindíg ittleszel? -kérdeztem
-Amíg csak lehet! -felelte
Ezután elaludtunk.Jobbanmondva csak ő.Én nem tudtam.Nem hagyott nyugodni se a rosszullétem se Staysi.
Mikor már nagyon meguntam a forgolódást úgy döntöttem csinálok is valamit!
Lehet nem a legjobb ötlet hajnali 2 kor nekiállni főzőcskézni. Igen!Ez egy határozottan nem jó ötlet,nemnormális, de én sem vagyok az!
Kimetem és nekiálltam halkan főzni, persze szakácskönyv nélkül,de elvégre mire van az internet?
Egyszer csak valaki hátulról átölel. Megfordultam.Természetesen Jorge volt az,akit valószínűleg fölkeltettem.
-Te mi a francot keresel hajnali 2 kor itt?Tudod milyen szar érzés amikor átakarod ölelni a barátnődet alvás közben és nincs melletted senki? -kérdezte
-Figyelj! Nekem meg kell tanulnom főzni! -jelentettem ki
-Anyám mi?
-Igen,de tényleg tudnom kell főzni! És ha nincs aki megtanítana, itt a telóm szoval... ??
-Ajj nemár! Nem akarok egyedül aludni! -hisztizett
-Mi lenne ha megvárnád amíg sikerül csinálnom valamit? Te lennél a tesztalany! -pattant ki az ötlet a fejemből
-Te beteg vagy! -csókolt meg majd leült a kanapéra és telefonozni kezdtett.
Én teljesen bemerültem a kotyvasztásba.. egyik piillanatban még 2-t másikban már fél 4-et mutatott az óra.Az 1.tortíjám odaégett amit követett a 2. is..az 5.viszont úgy ahogy elfogadható lett.Rápillantottam az órára és hanali 4 volt. Rátettem a művemet egy tányérra és megfordultam hogy megmutassam Jorgenak.
-Jorge! -szóltam még mielőtt meg nem fordultam, de nem érkezett válasz...

24.rész---Ha harc, hát legyen harc!

Nemtudom,hogy mi volt velem de nagyon rosszul éreztem magam,úgy értem rossz volt a közérzetem..
De ugye Jorge leállíthatatlan volt.
-Jorge!Legyen már elég!-szóltam rá
-jó, oké... bocsi. -dőlt vissza az ágyba
-De most ezért nehogy megsértődj! Mostanában mindig ilyen vagy... -mondtam
-Igen,tényleg...-nézett kicsit magába
-De miért?
-Nemtudom...mostanában úgy érzem,hogy csak akkor vagyok jól,akkor vagyok igazán szabad és boldog ha fizikailag vagyunk eggyütt...
-De miért?Van valami...-folytattam volna de csörgött a telefonja amit fel is vett,fogalmam sincs ki hívja ilyen korán,de mivel kisétált a fürdőbe beszélni,ezért gondolom fontos...

Felöltöztem,és mentem ki megkeresni a szétdobált cuccok között a tegnap kapott levelemet,amit pár percen belül meg is találtam.Nem bontottam ki,mert ez eggyel több ok arra,hogy elmenjek Jorgehoz megnézni hogy kivel beszél, mondván hogy nem merem kibontani.Így is tettem.Mikor benyitottam a fürdőbe,először nem láttott,ennyit hallottam.:
-....
-próbáltam fölhozni -mondta idegesen
-....
-igen tudom..
-....
-hidd már el, hogy tisztában vagyok vele,de úgy tűnik elfelejtette én meg nem akarom összetör..-ekkor meglátott a tükörben
-le kell tennem!-mondta.Ezután felém fordult és csak néztük egymást.
-Mi volt ez?Kivel beszéltél?-kértem számon
-Ruggeroval...-mondta
-Aha-mondtam szarkazmussal,ha kiderül,hogy valaki más jött a képbe,én nemtudom mit teszek.
Azzal ki kaptam a kezéből az iphone 6 +-ját ami alig fért meg a kezemben(de hozzá szoktam,nekem is ugyanilyenem van,bár lehet lassan lecserélem a legújabbra).Rögtön megkerestem a hívásnaplót ,már gyanús volt, hogy nem próbálkozik elvenni,de aztán megértettem miért nem.Igazat mondott tényleg Ruggeroval beszélt.
-Mostmár elhiszed?-kérdezte azzal a ,,utálom amikor féltékenykedsz"nézésével, de most inkább csalódott volt.Kikapta a telóját a kezemből utána  távozott.Én viszont nem hagytam annyiban!
-De megmagyaráznád,hogy mit felejtettem el,meg úgy egyátalán miről beszélgetek?-kiabáltam utána
-Semmi érdekes.Ez olyan ami nem rád tartozik!-kiabált ő is
-De tudom,hogy rólam volt szó!-folytattam
-Látod?Ez az!Mindig azt hiszed rólad szól minden!-kiabált még mindíg én pedig kész voltam meggondolatlan lépést tenni,de teljesen megfeledkeztem,hogy van itt még valaki rajtunk kívül,aki ebben a pillanatban ránk is szólt és megmentette a fiát egy óriási pofontól.
-Mi ez?-nézett ránk felhúzott szemöldökkel Staysi
-Ööö...-néztünk egymásra Jorgeval
-Ja,nem a drámátokra hanem erre értettem!-mutatta a borítékot amit még mindíg nem bontottam ki.
-Az az enyém!-mentem érte és elvettem az asztalról,közben pedig próbáltam lenyugtatni magamat,hogy ne kapjak idegbajt Jorgetol...
Belevetettem magam a fotelba majd elkezdtem kibontani a borítékból a levelet.Bár ne tettem volna!
-Ajj! Ez nem igaz!-mondtam kicsit talán hangosan,aztán magamban kezdtem káromkodni..
-Mi az?-jött ide hátulról Jorge és hozott egy szivecske alakú csokit
-Ez békülőajándék?-kérdeztem
-Az!-mondta
-Akkor elfogadom!- vettem ki a kezéből a kis csokit amit azonnal be is kaptam,majd megadtam neki a lehetőséget hogy nézhesse ahogy egybe csámcsogom a csokit.
Hihetetlen ez a Jorge!Egyetlen dologgal képes mosolyt csalni az arcomra,nagyon szeretem!Viszont ebből hamar vissza kellett tér nem a valóságba,amit sajna meg is tettem.
-Mi az?-kérdezte újból Jorge, gondolom látta rajtam hogy valami nem okés
-Nézd meg!-nyújtottam át a levelet egy sóhajtás kíséretében..
Elolvasta,majd ő is sóhajtott egyet.
-Most mondd meg!Mert nekem nincs elég bajom,még ez is!-öntöttem ki kb.a negyedét a bennem kavargó gondolatoknak
-Mi történt?-ült le Staysi is
-Hát...küldtek egy levelet,aminek annyi a lényege,hogy le kell vizsgáznom,mivel a Violetta miatt otthagytam a sulit...
-Ezek szerint te még nem vizsgáztál le?Hát gratulálok kisfiam!Összejössz egy kislánnyal akinek egy sorozaton kívül semmilyen papír nincs a kezébe!-nevetett gúnyosan.
Na ez most akkora csapás volt.Úgylátszik Staysit tényleg nem kívülről kell megítélni, nagyon rosszul esett amit mondott,de ezt már említenem sem kellene.Ki az aki képes arra ,hogy egy számára ismeretlen személyről ilyen lealacsonyító NYILVÁNOS véleményt mondjon!? De legalább ne előttem tette volna.Elegem van,hogy kislánynak néznek.Oké,lehet,hogy nem lettem Dr. De akkor se ítéljen el.Abból is rohadtul elegem van,ha megtudják hogy még csak 18 éves vagyok máris elcsodálkoznak,bár ez azt tükrözi hogy érettebbnek látszok,viszont ezt egyesek nem veszik észre..!
-Fejezd be!-emelte fel a hangját Jorge
Én már most nem bírtam tovább,ezekben a dolgokban nagyon szíven tudnak ütni,igazán megsértett!...felálltam visszafolytva a könnyeimet és az érzéseimet. Egyenesen a hálóba tartottam aztán már csak Jorge kiabálása hallatszódott.Legalább ő meg védett..
-Nem látod,hogy nincs semmilye?-kérdezte Staysi-Csak azért van veled mert van pénzed!Ki fog használni teljesen...
-1.neki is van pénze,nem is kevés..
 2.az hogy itt laksz pár napig az nem azt jelenti,hogy beleszólhatsz az életembe!Ezt még gyerekkoromban kellett volna meg tenned,de mostmár felnőtt vagyok,és nem szólhatsz bele mit kezdek az életemmel és kivel vagyok,jó?-indult meg Jorge-
-Ja....és még valami!Örülnék ha nem hordanád le a csajomat mindennek,mert nincs jogod főleg nem itt,ki vagy szolgáltatva ezt ne felejtsd!Na pá! -azzal otthagyta és berontott hozzám
-Jól vagy?
-Persze!-válaszoltam,vagyis inkább hazugság volt

Telt-múlt az idő,el kellett mennünk dolgozni,addig Staysi itthon marad..ezt még meg kell szokni!
Még a kocsiban megtanultam azt a kevés szövegeket amit mára kaptam,amíg Jorge vezetett,de kisebb dugóba keveredtünk ezért úgy döntöttem kikérdezem a mai szövegét.Odaadta a papírjait és akkor szembesültem vele,hogy rengeteg szövege van mára,valószínű tovább marad.Én kikérdeztem, amit szarkazmusosan de sikeresen előadott amíg a dugóba ácsorogtunk.Kis idő múlva végre elindúlhattunk.Késtünk de jobb később mint soha,megérkeztünk.
Úgy lett ahogyan gondoltam,én hamar végeztem de Jorge még tele volt jelenettel,meg aztán amíg a fogakat meg a sminkjét leveszik az plusz fél óra,így hát nem tehettem mást, el kellett mennem...kedvem se és időm sem volt megvárni Jorget,Staysi elcseszte a napot.Azt hittem szimpatikus vagyok neki,kibékültünk és mivel még összehoztam neki a lakást is...ahh én hülye! Jorgenak igaza volt mindenben Staysivel kapcsolatban!

-Elmész?-kérdezte
-Aha-mondtam szomorúan
-De ugye tudod,hogy otthon van anyám!?
-Tudom.Talán most tisztázni tudjuk-na jó.ezt még én sem gondolom komolyan
-Nem tudlak meggyőzni hogy maradj,ugye?
-Hát sajnos nem!-nevettem fel
-De figyelj!Most komolyan beszélek,nagyon vigyázz magadra!
-Jó,hát csak nem fog megölni!?-nevettem
-De tényleg,te nem tudod mikre képes...ha kikészít vagy tovább piszkál azonnal hívj és megyek!Ne hagyd magad!-adott egy puszit majd ment
Kicsit megrémített amit Jorge mondott,meg kell szoknom hogy ő képes így beszélni az anyjáról,de mostmár kezdem érteni miért!

Kimentem és fogtam egy taxit.
Lehet engem hülyének nézni,lehet tényleg nem vagyok normális hogy most egyedül Staysihez készülök.De meg akarom mutatni,hogy nem vagyok az a fajta lány akiről ő beszélt.
Ha harc,hát legyen harc!

↗↙↘↖↗↙↘↖↗↙↘↖↗↙↘↖↗↙↘↖↗↙↘↖↗↙↘↖↗↙↘↖

23.rész---Where I am?

Ott röhögtünk egymáson, már azt sem tudom min, amikor úgy halottam valaki jön.
-Jorge jön valaki.. -mondtam röhögve, a hasamat fogva
-Dehogy is csak kepzelődsz-azzal csinált egy felülést és megpuszilt, majd visszafeküdt.
A lényeg, hogy fehérneműben voltam, Jorge meg bokszerban… azt akarta kezdeményezni, de én még mindíg rajta ültem. Igazam volt, tényleg jött valaki, minket meg csak 1 takaró takart el. És nem akarom ragozni, rettent ciki volt…

Az ajtó eddig nem ismert lassúsággal nyitódott ki.Én teljesen leblokkoltam...a torkomban dobogott a szívem,egyszerűen foggalmam sem volt,ki lehet az...
Csak  ott ültem Jorgen...amikor az ajtó csikorgása abbamaradt,és egy olyan személy állt mögötte, akinek az érkezését nem tudtam mire vélni...Staysi volt ott (!) 
Azonnal kapkodni kezdtük a ruháinkat,annyira elszégyeltem magam,mint még soha...ez mind egy mp alatt történt.
-Te mi a francot keresel itt??-fakadt ki Jorge jogosan 
-Én...fhuu...-tette a szeme elé az egyik kezét Staysi-Csak veled akartam beszélni..
-Jó, gyere! -invitálta ki Jorge az anyját,mert nyilván látta,hogy ez nekem mennyire kínos.Majd becsukta az ajtót,én pedig igyekeztem mihamarabb fölöltözni és rendetrakni,mert azt már megtanultam,hogy a szülők utálják a kupit...: /
Ez után nem értettem,hogy kinnt mit beszélnek,csak párszol csapta meg a fülemet Jorge erőteljes hangja,amit sokszor felemelt....ajjaj,foggalmam sincs mi lesz itt... 
Pár perc múlva éreztem,hogy valaki közeledik az ajtóhoz és ez az egy mondat talán amit az egészből megértettem:
,,-jól van,de előtte beszélek vele!"-mondta ezt Jorge mielőtt még nem vetette le magát az ágyra.
-Na?Mivan?-kérdeztem kíváncsian
-Ajj ne is mond...-sóhajtott,majd folytatta-anyám össze veszett apámmal meg Ninával is, és amilyen makacs nem képes ottmaradni ,ezért tudod mit kér?Azt,hogy had lakjon itt, ,,csak pár napra"amíg le nem rendezi ezt,mert most nem tud sehova se menni...csak tudnám kitől tudta meg,hogy itt lakunk.-mormolta rosszkedvűen
-Ajj...-sóhajtottam én is,ez nem igaz,most hogy minden egyenesbe jött már megint a szülei 
-És hogy döntöttél?-simogattam meg a fejét
-Nemtudom,még sehogy...
-Kimegyek,beszélek vele!-határoztam el, így nem tudok tanácsot adni Jorgenak a döntésben,azt sem tudjuk mi történt...nem ítélhetem el (!)
-Mi?Ne!-hallottam Jorge kiabálását,de nem hallgattam rá,ha rajta múlna be se engedte volna ide az anyját,gondolom ezért is jött így a legrosszabb időben...
-Szia!Figyelj,tudom hogy nem szokás így betörni,nem is csináltam ilyet még de most muszáj volt..-hadarta
-Igen,Jorge mondta,hogy miért -mondtam,hogy megszabadítsam az így is le terhelt agyamat a felesleges dumától
-Kérlek beszélj a fiammal,tudom,hogy hibáztam rengeteget de most csak te vagy az egyetlen reményem,nem zaavarnék, ígérem...és egyúttal elnézést is kérek a múltkori kirohanásomért,de tudod az anyák nem kapnak hírtelen ilyen infókat...
-Rendben,semmi gond!-csináltam úgy mintha megbocsátanék
-Kérlek Martina!
-Rendben,meglátom mit tehetek...-azzal indultam is be a hálóba reménykedve,hogy Jorge nem aludt be,szerencsére nem..
-Na mivan,neked is előadta a hattyú halálát??-kérdezte unottan
-Figyelj-ültem le- adhatnál neki egy esélyt!
-Na ne már!
-Tudom,hogy most minden ellene szól,de szerintem nem találna ki ilyent csak  úgy,szerintem tényleg bajban van!
-Nemakarom!! -suttogta
-Kérlek,a kedvemért,pár napot kibírunk!-pusziltam meg
-Na jó!-adta meg magát-Végülis nem sokáig kell még ezt néznem..-suttogta az utolsó mondatot
-Mi??-néztem rá kérdően
-Semmi!-mondta
-Na,akkor ez azt jelenti, hogy beleeggyeztél??
-....Igen!-mondta ki a végszót-De ezért jössz nekem valamivel.-mondta
-Rendben!-mondtam mosolyogva
Úgy vagyok vele,hogy most pár nap nem olyan sok idő,ennyit kibírunk,legalább is remélem.
Miután Staysi megtudta a számára ,,remek" hírt,már tényleg nagyon későre járt.Jorgeval egyre gondoltunk,és előadtuk a ,,nagyon fáradtak vagyunk"-dumát,ami be is vállt így nyugodtan sétáltunk be a szobánkba.Viszont miután becsukódott az ajtó, végre felszabadulhattunk ...
-Ma nagyon ügyes voltál!-ugrottam rá
-Te meg túl hiszékeny!
-Nagyon fáradt vagy?-kérdeztem, mivel cseppet sem tűnt annak,ugyanis előtűnt a perverz egója
-Nagyon!Az lesz a legjobb ha befekszünk az ágyba és alszunk!-azzal be is tett az ágyba...
-Jorge!-figyelmeztettem
-hmm??
-Itt van anyukád elfelejtetted?
-És kit érdekel?Nehogy már miatta ne  legyen egy jó esténk!?
-De ha meghalja?
-Jaj,most akkor meghalja.Elég idős ahoz, hogy tudja nem csak a kezünket fogjuk az utcán!Amúgy meg biztos alszik,elfáradt a hazudozásba..
-Te hogy lehetsz ennyire...?? És ha fölkeltjük?
-Majd be fogjuk egymás száját!-kacsintott
-Lehet neked nemet mondani?-kérdeztem
-Nem!Tudod,hogy nincs nemleges válasz!-válaszolt
Azzal az ekkor szokásos események követték a helyes sorrendjüket,bár félek, mert elég hangosak voltunk.De Jorgenak igaza van,az anyja gondolhatja, hogy 24 évesen nem csak puszilgat.Az estéből már nem emlékszem sokra,miután abbahagytuk hamar bealudtam.
Reggel a nap beszűrődő sugarai keltettek,amint a szememre sütöttek.Felültem,de valaki a hátam mögül átkatolt.Hát ez a nap is jól kezdődik,gondoltam magamban...Jorge mostanában tényleg leállíthatatlan...

&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&
Elnézést kérek,tudom,hogy nagyon rövid és talán a leguncsibb részem,de most tényleg siettem...a KOVI már tartalmasabb lesz!
Azért remélem még így is tetszett!  ♥♥♥

22.rész---Jó nap ami rosszul végződik?

Reggel 11-kor keltünk, végre nincs senki aki felébresztene. Annak, hogy most elköltöztünk rengeteg negatív oldala van, de mégis azt érzem, hogy most vagyok a legboldogabb. Végre nem zavar minket senki, akkor kelünk-fekszünk amikor akarunk, úgy osztjuk be a munkán kivül az időnket ahogy szeretnénk. Összegezve szabadok vagyunk!

Miután felöltöztünk, és reggeliztünk műzlit, mivel azt nem nagy tudomány megcsinálni, elindultunk a mai forgatás helyszínére.
Ahol nagyba készültünk a forgatásra. :#black& black #selfie

Itt semmi különös nem történt, vagyis, hát csak annyi hogy Jorgenak ma nem kellett kamera elé állnia, tudta már előtte de mégse mondta el. Ebben nem is ez a felháborító, hanem hogy végig egy 3:20 perces jelenetnél engem nézett, nem csoda hogy eltévesztettem a szöveget… Amikor már arra a szintre jutottam, hogy megmondom ne nézzen, eltűnt. Na most ehhez szoljatok hozzá!! Nem tudtok, ugye? Hát én sem tudtam mire vélni.

A mai jelenetemet leforgattuk, már nem volt semmi dolgom, és a többieket sem akartam megvárni, mivel nem a villába megyek.
A bökkenő ott jött, hogy hogy jutok Jorgehoz? Mivel ő hozott kocsival, és a kerület másik végén lakunk… hát mit tudtam, mit nem , elkezdtem hívogatni. Foggalmam sincs mit csinál, de még a telefonját sem képes felvenni…
Kinnt ácsorogtam vagy 5 percen ketesztül, mikor végre eljött a barna herceg hófehér audin.
-Mond te még is mi a francot?? -folytattam volna de befogta a számat
-Ssssssss!! -csitított-Csak élvezd a napot! -vigyorgott és a gázra lépett
-Várj! Mivan?? -értetlenkedtem
-Majd meglátod! -mondta és olyan hangosra rakta a zenét, hogy azthittem kiszakad a dobhártyám.
-Jorge, Jorge! Lécci.. -próbálkoztam beszélni, de olyan hangos volt a zene, hogy lehetetlen volt hallani magamat.
-Bocs, nem értelek! -tátogta el Jorge
-Mi a… ..???-tettem szét a kezem, majd beletörődtem a helyzetembe és inkább hátradöltem. De mostmár mindeggy volt mert megérkeztünk.
-Végre!-sutogtam mikor kikapcsolta zenét , ezután kinyitotta az ajtómat és sejtelmesen elmosolyodott.
-Hol vagyunk?  -kértem számon, karbatett kézzel,  cseppet sem jókedvűen
-Nézz körül!
Erre csak megforgattam a szememet és egyhelyben elfordultam.
Alig fordultam 60 fokot, mikor szembesültem, hogy a város egyik legdrágább étermébe hozott.
-Én úgy szégyellem magam! -fordultam felé
-Semmi baj!
-De, mert bunkóztam veled ahelyett, hogy…
-Jó, mondom hogy nincs gond!
-Köszi, hogy megbocsjátasz! -mondtam hozzá bújva
-Jaj, hagyjuk már.. Na megyünk? -kérdezte
-Aha! -mondtam, ezután elindúltunk a bejárat felé
Jorge elhozott egy méregdrága helyre én meg előre paráztam, meg minden. Annyira rosszul érzem magam, ez miatt,, hiába mondja h nincs gond. Elfogyasztottuk az ebédet, a desszertnél tartottunk.
-Mi a gond? -kérdezte-Nem ízlik? Akkor rendelek mást, csak mond melyiket.
-Nem, nem. Minden nagyon finom, csak még mindíg bánt, hogy olyan voltam. Köszönöm, hogy elhoztál ide, te vagy a legeslegjobb!! -mondtam majd megkerültem az asztalt és beleültem az ölébe. -Miért kapom ezt?
-Csak úgy, mert szeretlek, és mert pár nappal ezelőtt teljesen kikeltem magambol… most kárpótolni akarlak, és éreztetni, hogy szeretlek.
-Jó, de akkor sem kellett volna.
-Ó, hát akkor bajban vagyok , mert még van meglepetésem számodra, szoval induljunk. -mondta, majd elindultunk
-De mond el mi az!! -kérleltem
-Dehogy is! Most haza megyünk!
-Miért?
-Beugrunk 2 cuccért, amit előkészítettem, jobbanmondva csak én megyek be.. -azzal kiszállt. Pár perc múlva meg vissza de előtte még bedobta a csomagtartóba a ,,cuccokat".…
Kis idő múlva pedig egy fürdőbe értünk.
Kiszálláskor ő egy szőkés vagy inkább világossbarna tincset rakott a felállított sérójába, nekem pedig egy napszemcsit adott.
-Így nem fognak felismerni??
-Csak a folyósón kell túljutni. -ezután már nem is mondott semmit.
Beértünk majd végig botorkáltam a magassarkúmba a folyósón jobb oldalamon Jorgeval. Hírtelen lekanyarodott egy kisebb folyósóra , majd jött értem 1nő aki elvezetett az öltözőmhöz. Kinyitottam a táskát és Jorge a legkevesebbet takaró bikinit rakta be.. Ekkor szembesültem, hogy ezt a fehérneműim között találta meg, kutakodott ott. Most viszont nem problémáztam ezen elkészültem, majd kiléptem ahol már Jorge várt, és elindultunk. Nagy meglepetésemre egy privált részlegbe léptünk, vagyis csak mi voltunk ott. Ennek felettébb örültem, nem kell bújkálni senki elől. A napunk további része egyszerűen csodálatos volt. Már rég nem éreztem ilyen közel magamhoz Jorget. De csak, hogy értsétek miért mondom ezt: nem telt el úgy 2 perc hogy ne ölelgettük, vagy csókolgattuk volna egymást , de ezen kívül rengeteget csúszdáztunk is. A csúszdában az volt a jó, hogy volt amikor az ő ölébe voltam , meg volt, hogy egyedül csúsztunk és amikor leértem kiemelt a vízből, annyira aranyos.
A mókának Sergio hívása vetett véget. Elmondta , hogy érkezett egy hivatalos levelem és azt Jorge lakására küldték. Ezután úgy döntöttünk hazamegyünk és megnézzük, mit kaptam. Nem sűrűn kapok hivatalos leveleket :/

Viszont miután hazaértünk az érdeklődési körünk nagyon elvándorolt… már az ajtót is alig tudtuk becsukni annyira belemerültünk egymásba, de valahogy sikerült. Utána szétdobáltunk mindent, ebben a pillanatban minden bennevolt, az összes érzés, szenvedély. Olyan volt mintha erre vártunk volna egész nap, ami igaz is.Szinte letéptük egymásról a ruhákat, nem ismertem magamra, de mégis felszabadító érzés volt.
Ezután a szokásos következett. <33
Mikor felébredtünk este 9 körül járt már az idő, ezért arra jutottunk, hogy már nem is kelünk ki az ágyból hanem hamar lefekszünk ,, aludni"...persze gondolhatjátok, hogy az én barátom nem csicsikálni akart. Neki nem számít, hogy tavasz, nyár, ősz vagy tél van, ő leállíthatatlan. Szószerint magára rakott aztán úgy puszilgattuk egymást…
-Jorge-szólítottam meg
-Mivan?
-Nagyon jól éreztem ma magam, de nemtudom hogy viszonozhatnám? És most nem arra gondolok..
-Nekem elég ha csak ittvagy velem, hozzámbújsz és szeretsz.
-Jajjj naagyon szeretlek! -bújtam oda, és puszilgattam a fejét amit utál
-Nemár! -próbált menekülni, de én ráültem… khmm… vagyis a hasánál lejebb ültem és asszem érthető, hogy nem azt csináltuk de mérgis furcsán nézett ki,  ez nem is zavart minket.
Ott röhögtünk egymáson, már azt sem tudom min, amikor úgy halottam valaki jön.
-Jorge jön valaki.. -mondtam röhögve, a hasamat fogva
-Dehogy is csak kepzelődsz-azzal csinált egy felülést és megpuszilt, majd visszafeküdt.
A lényeg, hogy fehérneműben voltam, Jorge meg bokszerban… azt akarta kezdeményezni, de én még mindíg rajta ültem. Igazam volt, tényleg jött valaki, minket meg csak 1 takaró takart el. És nem akarom ragozni, rettent ciki volt…

$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$
Hurrá! Végre sikerült megírnom! Remélem tetszett, kövi is jön hamarosan, a helyesírásért megint elnézést kérek, igyekszem javítani <33 Pusziii mindenkinek<33