27.rész---Turns out the truth...this is impossible #2

Jorge szemszöge:
Beültem a kocsiba és indultam Ninához,még mindig nem tudom felfogni hogy a szüleim el akarnak válni,nem gondoltam hogy ilyen súlyos.Kisebb koromban is mindig veszekedtek de sosem gondoltam,hogy egyszer idáig fajulnak.Hiába én és ők,mindenki változott.
Hamar eljutottam a villáig.Azonnal rohantam be,nem tudtam mire számítsak mennyire lesz kiakadva Nina,így hát minél hamarabb látni akartam!
-Hol van Nina?-kérdeztem beérve Paultól
-A szobájában.-felelte,így hát elindultam fölfelé
-Szia Jorge!Hát te?-kérdezte Rugge
-Hali,majd később beszélünk mert most Ninához jöttem!
-Jó,de...
-Majd később!-mentem a szoba felé,majd benyitottam

A szobába sötét volt,de a folyosóról beszűrődő fény segítségével eligazodtam.Nina az ágyban feküdt.Közelebb mentem hozzá,és leültem az ágyára.Ébren volt de mégsem..
-Szia!-köszöntem
-Hát te?-igyekezett fölkelni de nem igazán ment neki
-Nyugi csak óvatosan!
-Most már te is tudod...
-Igen de elmondanál valamit?Mióta nem ettél?
-ez lesz a 2.nap.
-Mi?Dehogy is..nem hagyom hogy miattuk tönkremenj!
-Ez most nem rólam szól.Egyszerűen nem tudom elfogadni,hogy nekik ennyi volt,hogy fognak így felnőni a gyerekeink,és mi hogy fogunk így létezni?-kezdtek potyogni a könnyei

-Nee..ne sírj!-öleltem át
-Mi lesz így velünk?-kérdezte
-Nem tudom,de a legfontosabb hogy jól legyél!
-Szeretlek!-ölelt át
-Én is,de egyél valamit,ez így nem lesz jó...
-Nem akarok kimozdulni...
-Pedig muszáj lesz,tudod hogy nem hagylak így.
-Igen tudom!
-Akkor öltözz és lent várlak!-mondtam majd kimentem

Pár perc múlva Nina is leért.Rávettem hogy egyen...A nap további részében pedig Iannal és a többiekkel próbáltuk visszaadni az életkedvét,közben pedig bennem is tudatosult hogy nem lesz jó ha elválnak a szüleink.

Tini szemszöge:
A teszt pozitívat mutatott.
-Mii??EZ LEHETETLEN!
-   -   -   -   -   -   -   -   -   -   -   -   -   -   -   -   -   -   -   -   -   -   -   -   -   -   -   -   -   -   -   -   -   -   -
-Ne ne ne ne ne ne ne!!-tettem a szám elé a kezem, csak azt vettem észre hogy folynak a könnyeim és már alig látok tőlük.Összeestem.Aztán elálltak a könnyeim és nem kaptam levegőt viszont megnyugodtam.így néztem egy darabig a fürdő plafonát,nem tudom mi történhetett,talán sokkot kaptam.Fogalmam sem volt hogy mennyi percet töltöttem fekve,a teszt megnézése után minden kiesett..Fölálltam,bíztam benne hogy mindez csak 1 álom,ezért megnéztem újból a tesztet.Nem akartam hinni a szememnek,a jelenbe vagyok és ez nem történhet meg velem.
Nem bírtam kontrollálni magam,kitört belőlem a sírás inkább üvöltés formájában.
-Miért?Miért?-kiáltoztam eredménytelenül
-Miért kell velem ezt tenned?!-zokogtam-Nem kaptam még eleget?!
-18 vagyok cseszdmeg!-ordítottam sírva,de magam sem tudom kihez beszéltem
Azután kifutottam át a szobánkba a tükörhöz.Felemeltem a fölsőm,hogy megnézzem a hasam,még nem látszott rajta túl feltűnően...Csak én láttam a kis változást ami nem a kaja miatt történt...
-Úristen...-fogtam a fejem és hátráltam a tükörtől
-Nem,nem!Ez nem lehet igaz...-temettem a tenyereimbe az arcomat-ez nem történhet meg velem...-sírtam tovább.
Úgy éreztem most mindennek vége 18 vagyok,híres színész gyerekek milliónak példaképe,és teherbe esek egy olyan személytől akit már nem is szeretek...mihez kezdjek?
Ezeken gondolkoztam,csak járkáltam össze vissza a szobában,nem bírtam vissza fojtani a sírást,aztán föladtam és igyekeztem beletörődni,nem én tehetek róla...de mégis miért mentem anno el...ajj ha akkor nemet mondok...de most már nem tehetek semmit.-rogytam le az ágy mellé.De nem akárhogy is akarom elfogadni nem megy!Nem bírok beletörődni ahogy a következményébe se,nem...nem megy.
Sírtam és sírtam megállás nélkül...bele se merek gondolni hogy mi lesz ha Jorge megtudja,egyátalán kinek beszéljek róla?Ki lenne képes megérteni?

Egyszer csak valaki árnyéka megjelent az ajtóban,rögtön megköszörülte a torkát én pedig azonnal felismertem ki az..na mit gondoltok ki jöhetne pont ilyenkor?Hát persze hogy Staysi
De hogy megbizonyosodjak róla föltápászkodtam a földről és megfordultam az ajtó felé,valóban ő volt.
-Mi a baj?-kérdezte kedélyen,míg én próbáltam eltüntetni a könnyeket az arcomról.
-Én...-szipogtam,miközben törölgettem a kisírt szemeimet
-Baba gondok?-szúrt agyon a szavaival,amin nagyon meglepődtem,biztos vagyok benne hogy egyedül voltam itthon mégis honnan..?
-Én azt hittem egyedül voltam...
-Igen én csak most jöttem.-válaszolt
-Hogy gondolhatsz erre?-tettettem az értetlent
-Egy pulton hagyott pozitív terhességi teszt sokat elárul ám!-vágta hozzám szemrehányóan
-Azt..én...-hebegtem
-Tudod valami nagyon nem okés itt.Más anyukák repesnek ilyenkor és azonnal megosztják az ismerőseikkel legyen szó fiatal lányokról is..De te mégis sírsz!Itt valami nem stimmel...
-Nem is,mert nem 18 évesen akartam teherbe esni!
-Nem a fiamé a gyerek,igaz?-tette föl a fájó kérdést amire fogalmam sincs mit mondjak
-De...de teljes mértékben az övé!-hazudtam
-Nem!Nem lehet az övé!
-Mégis miért ne lehetne?-tiltakoztam
-Mert nem voltatok berúgva,tudom hogy nem mostanában tervez,mivel lesz a turnétok...Ha pedig előtte lettetek volna akkor ez nem most derült volna ki!
-Én ezt már nem bírom!-fakadtam ki sírásba,majd a fölhúzott térdeimre fektettem az arcomat.Annyira jó lenne ha valaki megértene..és pont most nincs itt senki aki számít vagy akire én számíthatnék...
-Ne sírj...-ült le mellém-És voltak már fájásaid?-kérdezte
-Nem még nem...Tudod olyan jó lenne ha most velem lenne az én anyám,ha megértene...-emeltem föl a fejem.
-Hát eltudom képzelni..-erőltettet mosolyt a szájára
-Jézusom!-pattantam föl-Ezt nem veled kellene megbeszélnem-fogtam a fejem-Te nem tudsz velem kedves lenni,még sajnálatból sem!Akkor mi ez az egész?
-Olyan nehéz elhinni hogy együtt érzek?-kelt föl ő is
-Igen...te mindig akarsz valamit!-ekkor jöttem rá
-Na akkor úgy látszik mégsem vagy annyira buta mint gondoltam,de ne vedd sértésnek..-mondta
-Ugye nem..Ugye nem mondod el Jorgenak!Kérlek mond hogy nem!-kérleltem most őszintén
-Mindennek ára van!-váltott vissza banyába-Amolyan alkut jöttem kötni!
-Milyen alkut?
-Te visszavezeted hozzám az én szeretett fiamat,cserébe hallgatok mint a sír-tartott szünetet-Vagy teszed azt mint eddig és én nemhogy Jorgenak de az egész világnak tudtára adom az ideiglenes titkodat,mert ezt nem rejtegetheted sokáig...Na válassz ,mi legyen?
Nem kellett sokáig gondolkoznom,semmi esetre nem akarom most elveszíteni Jorget.
-Az elsőt,az elsőt választom!-válaszoltam nehezen
-Remek!Akkor megegyeztünk!-monda

Jorge képtelen fölvenni a telefonját,tudom hogy most Ninának is szüksége van rá,de nekem is,mindennél jobban.Most rengeteg mindent kellene elintéznem,orvos a szüleim beavatása de úgy érzem ráér mert nem vagyok jól...sőt,már órák óta itt gubbasztok a takaró alatt és hivogatom Jorget eddig kicsörgött de mostmább csak a rögzítő.
<-a hívott szám jelenleg nem elérhető,kérjük hagyjon üzenetet a sípszó után vagy ismételje meg hívását később-hallatszódott a telefonban,majd a sípszó is->
-Szia kicsim!Figyelj!Gyere haza minél előbb,nagyon szükségem van most rád,mert...-sírtam el magam-Mert nem vagyok jól!Hiányzol...Nagyon hiányzol.Siess haza kérlek!Szeretlek!-mondtam majd elküldtem az üzenetet..