25.rész---Amíg csak lehet.

Míg a taxival hazafelé tartottam,megfordult jópárszor a fejemben,hogy talán mégsem ez most a legjobb döntés.Talán meg kellett volna várnom Jorget... de bíztam magamban,ezt elhatároztam és végigcsinálom, bebizonyítom magamnak,hogy képes vagyok rá!
Legjobban akkor kezdtem el félni és elbizonytalanodni amikor már az ajtó előtt álltam. A szívem a torkomba dobogott,a gyomrom pedig összeszorult. De nem!Vettem egy mély levegőt:
-Nem hátrálhatok meg!Menni fog! -suttogtam magamban,majd megfogtam a kilincset és kinyitottam az ajtót.
Miután átléptem a küszöböt, már felkészültem a legrosszabbra.
Beléptem,de a nappali üres volt.
-Hahó!...Staysi?-kiabáltam, majd felkutattam a házat de sehol senki. Az első amit éreztem, hogy mekkora mázlim van,hogy nincs itthon a második pedig, hogy vajon hova mehetett?
Hamar elfelejtettem a bennem keletkezett kételyeket és igyekeztem kihasználni az időt,hogy senki nincs itthon.Elég nagy kupi volt a szobánkba, reggel nagyon siettünk,nem volt időnk a renddel foglalkozni ezért villámgyorsan pakolni kezdtem.De ebből a gyorsaságból nagyon nem lett semmi, mert amikor a kezembe kerültek Jorge ruhái.... olyan jó érzés fogott el, csak azt vettem észre hogy mosolygok. Már nem is tudnám elképzelni az életemet nélküle! Az az illat, az ő illata... amit már annyiszor éreztem, egyszerűen imádom! Elpakoltam majd leültem a tv elé.
Egyszer csak kulcszörgést hallottam.Staysi érkezett ,kezében ha 7 csomag nem volt akkor egy sem, ebből következtettem hogy shoppingolt. Na de kinek a pénzéből?
-Szia!-köszönt
-Szia! -(igen tegeződünk )
-Te hogy,hogy ilyen korán?
-Hamarabb jöhettem,nem volt ma sok jelenetem.
-Értem...Nem segítesz?-kérdezte kicsit lenézően
-De!-álltam föl és segítettem kicsomagolni,egy halom étel alapanyag volt a csomagokban.
-Ezek minek? -kérdeztem
-Gondoltam a kicsi fiam megérdemel annyit,hogy főzünk neki, nem?-erre csak kikerekedett szemekkel bámultam rá... mivan?
-Miért nézel így?
-Ja...khmm...semmi, semmi...
-jaaaa.....vagy úgy! Már értem. Te nem tudsz főzni, jól mondom? -kacagott föl ami nemtudom hogy jó vagy rossz szándékból történt.
-Hát... -néztem le a földre. De most komolyan 18 vagyok ne mondja nekem senki, hogy mesterszakácsnak kellene lennem.
-jajjj.... nyugi már! -simogatta meg a hátam -Nem azért mondtam. Viszont meg kellene tanulnod!Értem én hogy most minden egyenesbe van, miliomosok vagytok főleg a turné után, de szeretném ha kicsit engem is megértenél. Nem akarom abba a tudatba hagyni a fiamat, hogy nem tud semmit az aki mellette van!?A főzés meg aztán nem a férfiak terepe. Ezért választottam neki Stephiet... -szólta el magát
-Tessék?
-Ne érts félre az nem úgy volt... tudtam hogy igazándiból sosem szerette a fiam, ahogy azt is hogy nem lehetek mindíg a fiam mellett ,ezért akartam fiatalon olyan mellé rakni aki mindent tud és Stephie mindig is odavolt Jorgeért. Ezért nehéz nekem ezt elfogadni. Tudod nagyon rossz ha valami nem úgy sül el ahogy szeretném! -közölte
-Na jó! Ez....ez sok! -fogtam a fejem-És ezt most miért mondtad el?
-Mert ezek azok az indokok amiért... -folytatta volna de
Fölnevettem kínomban.
-Értem én,ezért szerinted nem vagyok jó Jorgehoz! De a baj  az hogy szeretem,szeretjük egymast és szerintem ez a legfontosabb.
-A szeretet az egyik legfontosabb! -mondta gúnyosan.
Majd tovább pakoltunk de a béke nem tartott sokáig.
Staysi a takarításomba is belekötött és hisztizett...egyik pillanatban röhögtem rajta (magamban)a másikban meg már a sírás kerülgetett. Egyszerűen az őrületbe kerget... egyszer csak éreztem hogy valami nincs rendben...
-és hogy lehet ilyen rendetlenségb....Martina!Minden rendben?-kérdezte ,,aggódva" Staysi
-nem!-ennyi volt amit ki tudtam nyögni, utána....
-Nem! -ennyi volt amit ki tudtam nyögni utána... -----------------------
utána futottam a mosdóba hányni...
Már vagy negyed órája a fürdőben dekkolok. Ez idő alatt 3×hánytam. Szinte minden kijött belőlem ,a közérzetem pedig borzalmas. A nagyobb gondom most, hogy mit mondok Staysinek?
Erőt vettem maagamon és kivánszorogtam falfehéren.
-Hát? Veled meg mi történt? -kérdezte Staysi azzal az irritáló hangjával amivel most csak tetőzte a hangulatomat..
-Hánytam!-mondtam neki el az igazat (gondoltam úgyis halotta)
-Aha...na akkor jól sejtettem! Hát figyelj! Szerintem le kéne pihenned! Nem akarom, hogy engem is megfertőzz..
-De ez szerintem nem is...-szakított félbe
-Ne!Ne beszélj!Azt mondják a vírusok így is terjednek.. -majd beinvitált a szobába, elment és tovább durrogott magában.:
-Ezt nem hiszem el..ez a lány nem tud semmit,egy semmirevaló  mit lehet vele kezdeni? A munkájáról ne is beszéljünk... -halottam bár nagyon remélem hogy véletlen volt és nem szándékosan beszélt haangosan..
Ezután megpróbáltam nem a gondjaimmal foglalkozni. Elterültem az ágyon és vártam, magam se tudom mire?!

Pár perc múlva ajtócsapódást halottam. Azonnal felültem.
-Hol van?-kérdezte Jorge
-A szobátokba, de szerintem ne...-mondta Staysi de Jorge addigra már benyitott.
-Szia! -ugrottam rá örömömben
-Szia! -csókolt meg-Na?Minden rendbe volt?
-Hát..... tudod csak a szokásos, de ahhoz képest...
-Mit csinált már megint ?-kérdezte
-Semmit tényleg, nem volt semmi.. -mondtam
-Akkor meg miért vagy ilyen rosszkedvű??
Nem akartam neki elmondani a hányásos szitut, még magam sem tudom mi volt az.
Leültünk az ágyra.
-Nem tudom hogy miért vagyok ilyen. Úgy érzem most nem tudok mosolyogni.. nem is akarok -mormoltam a végét
-Aha.! -állt föl velem szemben és elővette a perverz mosolyát-Szoval nem tudsz mosolyogni!? -közeledett mire én hátrálni kezdtem ,majd hírtelen rámvetette magát.
Először azt hittem azt akarja de nem! Elkezdett csikizni, mire én úgy nevettem hogy alig kaptam levegőt.
-Elég....elég! -kiáltoztam levegőért kapkodva
-Nem,nem!-röhögött
-Jorge fejezd be!!! Lécci -kiáltoztam, de eredménytelen volt
-Leon! -ordítottam mire meglepődött és abbahagyta egy pillanatra -Leon? -kérdezett vissza
-Na végte -lihegtem -Abbahagytad! -de ekkor újból kezdte
-Jorge !-csókoltam meg-Ne kezd előről -kérleltem
-Mit kapok érte?
-Mosolyogni fogok! -mondtam
-Lássuk! -mire én vicsorogni kezdtem. De neki nem tetszett ezért átállította a számat.
-Így jó? -szűrtem ki a fogaim közül, de elkapott a nevetés
-Remek! -röhögött

A nap további részében nem foglalkoztunk Staysivel. Megtanúltuk a szövegeinket, miután minden egyébbel végeztünk beleértve anyámék megtévesztésével hogy még mindig abba a rohadvány villába rontom a levegőt, már be is esteledett.
Ez a nap is gyorsan elment...

Lefürödtünk, na de az is furcsa volt.:
Jorge a zuhany alatt már végigénekelte 2015 legutolsó lejátszási listáját de még mindig kornyikált. Azért ez már lassan 3/4 óra után elég idegesítő.
-Szivecském!? -kiabáltam be
-Mivan?
-Kifáradnál? -kérdeztem
-Gyere be és vigyél ki! -röhögött -De belépő is kell! -jelentette ki
-Milyen belépő ?-értetlenkedtem
-Ha nem akarsz egy kis Jortinit a lábad alá akkor nyisd ki az  éjjeliszekrényem fiókját!-kiabált ki-Hozz egy kotont aztán jöhetsz! -röhögött
Na mostmább leesett hogy mi az a belépő, Jorge annyira perverz!
-Milyen színűt?-röhögtem el magam
-Rózsaszín van?-kérdezte
-Persze, rózsaszín még mit nem?!-momdtam halkan majd kinyitottam az ajtót .Fehér pára fogadott, a víz pedig olyan forró volt! Nem is tudom hogy lehet neki ilyen forróban zuhanyoznia!? Na de mindegy a lényeg hogy mindenki el tudja képzelni milyen dolgok történtek....

Már az ágyunkban fekszünk. Most olyan nyugodt volt minden,egészen addíg míg Jorge a hasamat érintve át nem ölelt.
Ha korábban ilyet csinál biztos nem tűnik föl, most viszont egy egészen furcsa érzés járt át. Talán lehetséges hogy a hányás!? De nem az nem lehet... nem szabad megtörténnie,nem lehetek terhes pláne Pétertől. De mivan ha? Nem ez nem lehet! -nyugtattam magamat.
-Mi a baj? -kérdezte Jorge csukott szemekkel
-Semmi! -mondtam, amíg ezt az egészet ki nem derítem nem mondok neki semmit..
-Tudod!? -szólaltam meg ismét -Olyan jó hogy rád találtam, hogy egymásra találtunk,hogy ittvagy! -öleltem át könnyező szemekkel azonban ezek a könnyek nem a maghatódottságtól voltak, hanem a félelemtől,bizonytalanságtól..
-Ne sírj! -ölelt vissza
-Te mindíg ittleszel? -kérdeztem
-Amíg csak lehet! -felelte
Ezután elaludtunk.Jobbanmondva csak ő.Én nem tudtam.Nem hagyott nyugodni se a rosszullétem se Staysi.
Mikor már nagyon meguntam a forgolódást úgy döntöttem csinálok is valamit!
Lehet nem a legjobb ötlet hajnali 2 kor nekiállni főzőcskézni. Igen!Ez egy határozottan nem jó ötlet,nemnormális, de én sem vagyok az!
Kimetem és nekiálltam halkan főzni, persze szakácskönyv nélkül,de elvégre mire van az internet?
Egyszer csak valaki hátulról átölel. Megfordultam.Természetesen Jorge volt az,akit valószínűleg fölkeltettem.
-Te mi a francot keresel hajnali 2 kor itt?Tudod milyen szar érzés amikor átakarod ölelni a barátnődet alvás közben és nincs melletted senki? -kérdezte
-Figyelj! Nekem meg kell tanulnom főzni! -jelentettem ki
-Anyám mi?
-Igen,de tényleg tudnom kell főzni! És ha nincs aki megtanítana, itt a telóm szoval... ??
-Ajj nemár! Nem akarok egyedül aludni! -hisztizett
-Mi lenne ha megvárnád amíg sikerül csinálnom valamit? Te lennél a tesztalany! -pattant ki az ötlet a fejemből
-Te beteg vagy! -csókolt meg majd leült a kanapéra és telefonozni kezdtett.
Én teljesen bemerültem a kotyvasztásba.. egyik piillanatban még 2-t másikban már fél 4-et mutatott az óra.Az 1.tortíjám odaégett amit követett a 2. is..az 5.viszont úgy ahogy elfogadható lett.Rápillantottam az órára és hanali 4 volt. Rátettem a művemet egy tányérra és megfordultam hogy megmutassam Jorgenak.
-Jorge! -szóltam még mielőtt meg nem fordultam, de nem érkezett válasz...