28.rész---,,Sosem lesz megfelelő pillanat!"

Eltelt úgy fél óra és Jorge hazatért.
-Kicsim!-kiabálta-Hallottam az üzenetedet,de mi volt ilyen fontos?-Kiabálta még mindig az előtérből,majd belépett.
Én nem tudtam időben kapcsolni,ezért még mindig elég ramatyul nézhettem ki.
-Mi?Mi történt?-guggolt le az ágy mellé,én pedig csak megöleltem.
Nincs merszem elmondani,most nem veszthetem el,úgy gondolom elég lesz akkor beavatnom őt ha már látványos lesz és tényleg eljött az ideje.
-Te sírtál?-tolt el magától
-Nem...Vagyis igen!-hajtottam le a fejem
-Miért?Bántott valaki?Anyámmal van gond?Tudod hogy csak egy szavadba kerül és kicsapom!
-Nem..-nevettem föl egy pillanatra-Nem vele van gond...
-Akkor?
-Ne beszéljünk róla,jó?-öleltem meg,hogy ne tudjon elmondásra kényszeríteni a tekintetével
-Biztos hogy nem akarod...
-Biztos!-vágtam rá,és utána már nem is feszegette tovább

˘3 nap elteltével

Már jártam orvosnál és ,,szerencsémre" a kicsi szépen lassan fejlődik.
Igyekeztem elfogadni ezt az egészet és beletörődni,amit azzal kezdtem hogy elmentem a szüleimhez,elmondani hogy pontosan mi is történik most velem.
Meglepetésemre Peter is ott volt.Ezért mégjobban féltem elmondani,de ugye a szüleim azt hiszik köztem és Péter között minden oké.
A történteken szerintem én lepődtem meg a legjobban és nagyobb sokként ért mint a szüleimnek az hogy terhes vagyok.Nem hittek nekem,Péter meg mindent tagadott,hiába bizonygattam...elegem lett belőlük,azthittem ők a családom és bennük bízhatok ha már a saját pasimnak nem bírom elmondani,de nem..Egyedül Fran hitte el úgy ahogy de természetesen a szüleim,főként apa bebízonyította számára hogy én hazudok.szerintük azért mondom ezt,hogy hazaköltözhessek vagy el Péterrel,szerintük a lényeg az hogy ne a villába legyek...hát ezen úgy meglepődtem hogy tényleg nem is tudtam mit reagálni.Tudtam hogy már nincs esélyem,és most éreztem igazán elveszettnek magam.Úgy döntöttem mivel itt senki sem hisz nekem,jobb ha elmegyek.Forjongó dühvel,elkeseredettséggel de ugyanakkor gyors léptekkel haladtam az ajtó felé,majd nem sajnálva becsaptam ahogy csak tudtam!Nem hiszem el,szerintük én ilyennel viccelnék?

Nem mentem rögtön Jorgehoz,mert ilyen állapotban úgyis rákérdezne hogy mi a bajom,pont ezért a villába mentem a lányokhoz,akiket már javában beavattam a dolgokba...miután kifiguráztuk az őseimet és a szőrös ,,exemet"indultam Jorgehoz.

Sikeresen hazaértem és megint eljátszottam hogy semmi bajom nincs...borzalmas ember vagyok nem tudom meddig bírom még ezt csinálni.Az rettenetes lenne ha Jorge mástól tudná meg és most nem a csajokra célzok.Ők tuti nem,de Styasi talán elmondaná....

Mint mondtam az este további részében megint munkaidőn kívül színészkedtem,lassan 4 napja sikerrel jártam.Ez lehet azért van mert Jorge még nem akarta mostanában ,,azt" de ha jól érzem a vámpírosdi amit most rajtam gyakorol azt jelenti...
<-csak virelkedj természetesen!->-mondogattam magamban
Aztán bekövetkezett az amire számítottam.Eleinte még simán ment,de aztán egyre jobban éreztem a kimerültséget és az enyhe fájdalmat amit ennyi idő után eddig soha.Nem szóltam,úgy tettem mint máskor,de eljött az az idő amikor már tényleg elviselhetetlenül fájt a hasam.Foggalmam sem volt,hogy most szóljak vagy ne...Végül nem szóltam,de a fájdalom egyre csak súlyosbodott,már annyira fájt hogy éreztem ahogy kicsordul egy könnycsepp.Mikor ezt észervettem azonnal elfordítottam a fejemet,mert ezt az egy könnycseppet több másik követe.Jorge visszafordította az arcomat,mert meg akart csókolni,amit meg is tett.Viszont mikor elváltak az ajkaink érezte hogy könnyes az arcom.
-Te sírsz?-kérdezte aggódva,és befejezte azt amit elkeztünk
-Hát...-akadoztam,nemtudtam mit mondjak
-Miattam van,èn voltam?
-Csak egy kicsit fàjt,ennyi az egész.. -Hogy jobban elhiggye megöleltem
-Miért nem szóltál? Biztos nincs semmi amiről tudnom kellene?
-Nem,nem...nincs! -Hazudtam szemrebbenès nélkül
-Jò,de ilyet màskor ne csinálj!
-Okè,nem fogok.. -Fejeztem be a beszèlgetèst,majd elaludt,aztàn lassan èn is.

Ùjabb nap virradt a hazugsàgra. Sokan azt mondják egy ùj nap,ùj lehetőség, egy tiszta lap,de szerintem ez az èn esetemben nem Ìgy van.Tegnap Lodo mondata megmaradt a fejemben :,,Sosem lesz megfelelő pillanat"-belàtom igaza van!
Leültünk 3-asba reggelizni, Styasi megöl a tekintetével. Az egész reggeli kínos csend alatt zajlott. Mìg aztán Styasi meg nem törte azt.
-Jorge... Mondanom kell valamit.. -Jelentette ki.
Azthittem rosszul hallok,mi??Ugye nem akarja elmondani neki az igazat!?
-Mit? -Kérdezett vissza Jorge, nekem pedig az egekbe szökött a pulzusom
-Gondolkoztam azon amit mondtál-ekkor megnyugodtam -Ès igazatok van Ninàval!-folytatta-Ezèrt arra gondoltam hogy elmehetnénk ma ebèdelni ès megbeszèlhetnènk veletek meg apàtokkal ezt az egèszet!Természetesen te is jöhetsz! -Nèzett rám Styasi
-Na..ez remek! -Mondta Jorge-Mikor megyünk? -Kèrdezte
-Ömm... 1 òra?? -Ötletelt Staysi
-Rendben!Mondta Jorge majd fölàllt.
Ugye ezt nem gondolta komolyan Styasi hogy én majd szèpen vele fogok minden gond nèlkül ebédelgetni és hallgatni a hazugsàgait...
Vàrjunk csak!Neki minden tette mögött van valami...Ès ekkor esett le hogy étterembe megyünk èn pedig terhes vagyok... A szagok,illatok engem ott megölnek.. Ezt nem tudom felfogni!
Míg ezen agyaltam a velem szemben ülő Staysi fölàllt és mosolyogva otthagyott
Ez nem lehet igaz! Nem elèg hogy keresztbetesz nekem, de még a mosogatàst is ràmhagyja, mondjuk mit vàrtam??