23.rész---Where I am?

Ott röhögtünk egymáson, már azt sem tudom min, amikor úgy halottam valaki jön.
-Jorge jön valaki.. -mondtam röhögve, a hasamat fogva
-Dehogy is csak kepzelődsz-azzal csinált egy felülést és megpuszilt, majd visszafeküdt.
A lényeg, hogy fehérneműben voltam, Jorge meg bokszerban… azt akarta kezdeményezni, de én még mindíg rajta ültem. Igazam volt, tényleg jött valaki, minket meg csak 1 takaró takart el. És nem akarom ragozni, rettent ciki volt…

Az ajtó eddig nem ismert lassúsággal nyitódott ki.Én teljesen leblokkoltam...a torkomban dobogott a szívem,egyszerűen foggalmam sem volt,ki lehet az...
Csak  ott ültem Jorgen...amikor az ajtó csikorgása abbamaradt,és egy olyan személy állt mögötte, akinek az érkezését nem tudtam mire vélni...Staysi volt ott (!) 
Azonnal kapkodni kezdtük a ruháinkat,annyira elszégyeltem magam,mint még soha...ez mind egy mp alatt történt.
-Te mi a francot keresel itt??-fakadt ki Jorge jogosan 
-Én...fhuu...-tette a szeme elé az egyik kezét Staysi-Csak veled akartam beszélni..
-Jó, gyere! -invitálta ki Jorge az anyját,mert nyilván látta,hogy ez nekem mennyire kínos.Majd becsukta az ajtót,én pedig igyekeztem mihamarabb fölöltözni és rendetrakni,mert azt már megtanultam,hogy a szülők utálják a kupit...: /
Ez után nem értettem,hogy kinnt mit beszélnek,csak párszol csapta meg a fülemet Jorge erőteljes hangja,amit sokszor felemelt....ajjaj,foggalmam sincs mi lesz itt... 
Pár perc múlva éreztem,hogy valaki közeledik az ajtóhoz és ez az egy mondat talán amit az egészből megértettem:
,,-jól van,de előtte beszélek vele!"-mondta ezt Jorge mielőtt még nem vetette le magát az ágyra.
-Na?Mivan?-kérdeztem kíváncsian
-Ajj ne is mond...-sóhajtott,majd folytatta-anyám össze veszett apámmal meg Ninával is, és amilyen makacs nem képes ottmaradni ,ezért tudod mit kér?Azt,hogy had lakjon itt, ,,csak pár napra"amíg le nem rendezi ezt,mert most nem tud sehova se menni...csak tudnám kitől tudta meg,hogy itt lakunk.-mormolta rosszkedvűen
-Ajj...-sóhajtottam én is,ez nem igaz,most hogy minden egyenesbe jött már megint a szülei 
-És hogy döntöttél?-simogattam meg a fejét
-Nemtudom,még sehogy...
-Kimegyek,beszélek vele!-határoztam el, így nem tudok tanácsot adni Jorgenak a döntésben,azt sem tudjuk mi történt...nem ítélhetem el (!)
-Mi?Ne!-hallottam Jorge kiabálását,de nem hallgattam rá,ha rajta múlna be se engedte volna ide az anyját,gondolom ezért is jött így a legrosszabb időben...
-Szia!Figyelj,tudom hogy nem szokás így betörni,nem is csináltam ilyet még de most muszáj volt..-hadarta
-Igen,Jorge mondta,hogy miért -mondtam,hogy megszabadítsam az így is le terhelt agyamat a felesleges dumától
-Kérlek beszélj a fiammal,tudom,hogy hibáztam rengeteget de most csak te vagy az egyetlen reményem,nem zaavarnék, ígérem...és egyúttal elnézést is kérek a múltkori kirohanásomért,de tudod az anyák nem kapnak hírtelen ilyen infókat...
-Rendben,semmi gond!-csináltam úgy mintha megbocsátanék
-Kérlek Martina!
-Rendben,meglátom mit tehetek...-azzal indultam is be a hálóba reménykedve,hogy Jorge nem aludt be,szerencsére nem..
-Na mivan,neked is előadta a hattyú halálát??-kérdezte unottan
-Figyelj-ültem le- adhatnál neki egy esélyt!
-Na ne már!
-Tudom,hogy most minden ellene szól,de szerintem nem találna ki ilyent csak  úgy,szerintem tényleg bajban van!
-Nemakarom!! -suttogta
-Kérlek,a kedvemért,pár napot kibírunk!-pusziltam meg
-Na jó!-adta meg magát-Végülis nem sokáig kell még ezt néznem..-suttogta az utolsó mondatot
-Mi??-néztem rá kérdően
-Semmi!-mondta
-Na,akkor ez azt jelenti, hogy beleeggyeztél??
-....Igen!-mondta ki a végszót-De ezért jössz nekem valamivel.-mondta
-Rendben!-mondtam mosolyogva
Úgy vagyok vele,hogy most pár nap nem olyan sok idő,ennyit kibírunk,legalább is remélem.
Miután Staysi megtudta a számára ,,remek" hírt,már tényleg nagyon későre járt.Jorgeval egyre gondoltunk,és előadtuk a ,,nagyon fáradtak vagyunk"-dumát,ami be is vállt így nyugodtan sétáltunk be a szobánkba.Viszont miután becsukódott az ajtó, végre felszabadulhattunk ...
-Ma nagyon ügyes voltál!-ugrottam rá
-Te meg túl hiszékeny!
-Nagyon fáradt vagy?-kérdeztem, mivel cseppet sem tűnt annak,ugyanis előtűnt a perverz egója
-Nagyon!Az lesz a legjobb ha befekszünk az ágyba és alszunk!-azzal be is tett az ágyba...
-Jorge!-figyelmeztettem
-hmm??
-Itt van anyukád elfelejtetted?
-És kit érdekel?Nehogy már miatta ne  legyen egy jó esténk!?
-De ha meghalja?
-Jaj,most akkor meghalja.Elég idős ahoz, hogy tudja nem csak a kezünket fogjuk az utcán!Amúgy meg biztos alszik,elfáradt a hazudozásba..
-Te hogy lehetsz ennyire...?? És ha fölkeltjük?
-Majd be fogjuk egymás száját!-kacsintott
-Lehet neked nemet mondani?-kérdeztem
-Nem!Tudod,hogy nincs nemleges válasz!-válaszolt
Azzal az ekkor szokásos események követték a helyes sorrendjüket,bár félek, mert elég hangosak voltunk.De Jorgenak igaza van,az anyja gondolhatja, hogy 24 évesen nem csak puszilgat.Az estéből már nem emlékszem sokra,miután abbahagytuk hamar bealudtam.
Reggel a nap beszűrődő sugarai keltettek,amint a szememre sütöttek.Felültem,de valaki a hátam mögül átkatolt.Hát ez a nap is jól kezdődik,gondoltam magamban...Jorge mostanában tényleg leállíthatatlan...

&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&
Elnézést kérek,tudom,hogy nagyon rövid és talán a leguncsibb részem,de most tényleg siettem...a KOVI már tartalmasabb lesz!
Azért remélem még így is tetszett!  ♥♥♥