28.rész folytatás---3 szó...

12-t mutatott az óra,ami azt jelenti hogy kevesebb mint 1 órám van elkészülni. Jobban belegondolva, hamarabb is elkezdhettem volna készülődni...de mostmàr mindegy! A legnagyobb gondom még mindig a ruhaválasztás. Mibe menjek?

-Yoyíííí-odrítottam
-Nem értem... miért?-kérdezte
-Mit miért? -Értetlenkedtem
-Miért hívsz Yoyinak,ha tudod hogy utálom!!??
-Mert ez olyan aranyos becenév...
-Tudod mit, hagyjuk inkább jó?-Fogta a fejét és mintha egy idiótával lenne dolga sóhajtott.
-Na!Azért jöttem,YOYI -nevettem el magam
-Hát ez nem igaz! -Terült el az ágyon és már röhögött ő is.
-Komolyra váltva, fogalmam sincs mibe kellene mennem?!
-Na ez egyre jobb! -Szarkaztikázott /van ilyen szó?Xd/
-Először le Yoyizik, aztán meg nemtudja eldönteni mit húzzon magára! Asszonyok, asszonyok! Veletek csak a gond van... -Sóhajtozott
-Mi??Asszony?? Na ide figyelj! -Ugrottam rá bosszúból
-Autccc!! -Nyögött (xd) föl gondolom a fájdalomtól,mire én megsajnáltam és lemásztam róla
-Na de JORGE!! Most viccen kívül, mibe menjek?
-Én tudom... -Nézett végig rajtam percerzül, közben pedig mosolygott
-Neemár Jorge! -Nevettem föl, énis a legjobb embertől tudok tanácsot kérni,mondatom...
-Kellett nekem tanács tőled.. -Mormoltam
-Kértél,kapsz! -Kacsintott, én meg csak megforgattam a szememet

Nehezen,de elkészültem.Egy laza egyberuhát választottam,de nem is ez a lényleg hanem ami az úton történt.:
Staysi velünk jött,Jorge vezetett.

Az úton nem tudtam nem arra gondolni,hogy mi lesz ha rosszul leszek,vagy ha bármi történik.Nagyon ideges voltam..
-Valami baj van?-kérdezte Jorge
-Hát,csak nem tudtam aludni és nagyon fáradt vagyok..-találtam ki egy gyors indokot
-Azt,nem hiszem...ahányszor felkeltem éjszaka,te aludtál...
-Te nem is szoktál éjszaka felkelni,az egészet végigalszod...
-De tegnap nem tudtam!
-Én ahányszor felkeltem,te horkoltál,szoval ennyit erről..!-arattam győzelmet,és ez a horkolásos tényleg igaz volt
-De amúgy biztos nincs semmi más?-nézett a szemembe,amitől majdnem elmondtam mindent,de mindezt megzavarta az hogy Jorge nem az utat hanem engem nézett,így kicsit kimentünk a festett pályáról.Jorge egyből kapcsolt,és visszatért az eredeti sávba.Tehát összegezve,nem történt semmi nagy baj,de Staysi azért rendesen lehordta,kioktatta és felelőségre vonta Jorget.Azt hittem ennek az lesz a következménye,hogy Jorge kidobja a kocsiból,de még csak vissza se szólt,ami eléggé meglepett.Később rákérdeztem hogy,hogy-hogy nem szállt vitába az anyjával,erre neki az volt a válasza:szerinte az anyjából jórészt az idegesség beszélt,és biztos izgul is,ezért nem akart tovább kötekedni vele.

Rövidesen megérkeztünk..(sajnos)..
Az ajtó előtt egy mély levegőt vettem,és Jorgeba kapaszkodva beléptem.Jorge bíztatóan rámmosolygott,amit kamuba viszonoztam.Ugyanis ez az egész borzalmas..Nekem ennél a családnál Jorge az akinek bármit elmondhattam,aki mindig segített,aki kiállt értem,akihez szólhattam,fordulhattam...most viszont a saját hibámból magamra maradtam,ezt a csajokon és Staysin kívül nem tudja senki,ahogy azt sem hogy így a többiekre nézve veszélyes eljönnöm..
Hát a megérzésem nem csalt,már az első pár lépéskor éreztem hogy a közérzetem egyre rosszabb.De engem nem ilyen fából faragtak,ha már ennyi mindenen keresztül mentem,nehogy már egy egyszerű ebèd miatt feladjam,azt már nem,ez csak egy ebéd,túlélem!Legalább is ezzel bíztattam magam.
Odaértünk az asztalhoz,mi érkeztünk meg utoljára,hát ez jellemző ránk..
Szokásosan mindenki mindenkit megpuszilt aztán leültünk,felvették a rendelésünket,vagyis eddig minden sima ügy volt.
A gondok ott kezdődtek,mikor kihozták a rendeléseinket,én valami Hawaii kaját rendeltem,hatalmas adag volt,de tudjátok hogy nem ez jelentette a gondot..Az ebéd közben elkezdődött a válási téma megbeszélése,vagyis amiért idejöttünk,én és Ian nem szóltunk bele.Egyrészt mert ehhez nagyon nincs közünk,másrészt én már teljesen a ,,na most rögtön kidobom a taccsot"-fázisba kerültem,de még tartottam magam.
-Nem ízlik,rendeljünk mást?-kérdezte Jorge a félig tele tálamra mutatva
-Nem,nem,finom csak már nem fér belém több..-alig bírtam kimondani,olyan szinten hányinger kerülgetett,hogy a mondatom után rengeteget kellett nyelnem,hogy végig bírjam ülni az ebédet.Azthittem hogy sikerülni fog,de nem...eljött az a pillanat amikor éreztem hogy nembírom tovább,elfogom hányni magam,de most komolyan.Azonnal fölálltam és előtte kinyögtem valamit: ,,elmegyek a mosdóba" Jorgenak,aki gyanutlanul ült tovább ellentétben velem..Szinte rohantam a WC-be mikor már kiestem a látókörükből.Futottam ahogy csak tudtam,meg sem álltam egy szabad WC-ig...
Beestem az ajtón még pont időben.Ott kijött belőlem a tegnapitól kezdve minden..

Jorge

Már vagy 10 perc eltelt azóta,mióta Tini elment WC-re,nem hiszem hogy ennyi idő kell neki...már az úton és otthon is furcsa,kezdek aggódni.Ha baja van miért nem mondja el?
-Hol van a lány?-kérdezte apa
-Elment a mosdóba...-válaszoltam bizonytalanul
-Már jó régóta elment,szerintem nézd meg!-bíztatott Nina,nekem pedig nem kellett több,fogtam magam és elsétáltam a WC-k hez,de ugye én mint férfi nem nyithatok csak úgy be a női mosdóba,ezért türelmetlenűl vártam kinnt,hátha jön valaki akinek szólhatok hogy nézze meg mi van Tinivel.
Pechkemre pont akkor nem jött senki,már nem bírtam tovább a várakozást, ezèrt körülnéztem,sehol senki ,így hát benyitottam.A csapoknál nem volt senki,mentem beljebb,a WC-k mind üresek voltak,ezért gondoltam elkezdem hangosan is keresni Tinit.
-Tini!?!Ittvagy?-kérdeztem.

Martina

-Tini!?!Ittvagy?-halottam Jorge hangját
Mi?Hogy jutott be?
-Igen!-válaszoltam halkan,közben pedig eleredtek a könnyeim...most ittvan nekem pedig fogalmam sincs mit hazudjak,már egy hete ezt csinálom és kezdek kifogyni az ötletekből,semmi nem jut az eszembe,de tudom hogy nem mondhatom el,nem merem.

-Jól vagy?
-Igen,minden rendben...
-Akkor beengedsz?
Mi??De miért?-kérdeztem de ekkor már kinyílt az ajtó és szemtől szembe nézett le rám Jorge,leült mellém a földre.
-Mi van veled?Miért sírsz?Nem bírom tovább magamba tartani,tudom hogy valami nincs rendben,de nem mondasz semmit,így hogy segítsek??-törölte le a könnyeimet-Mièrt sírsz?-kérdezte újból
-Én...hánytam!-láttam rajta hogy meglepődött
-Miért?Beteg vagy?
-Nem,vagyis nemtudom..-öleltük át egymást
-Mostmár azért jobban vagy?
-Igen,sokkal jobban!
-Gyere!-húzott föl-Hazaviszlek és hívok orvost!
-De...nem kell,szerintem csak a kajától volt,reggelire is összeedtem mindent,nem szügséges...

Hazafelé út sikerült rávennem hogy minden rendben,ne hívjon orvost még csak az kellene..már sokkal jobban voltam amúgy is.
Jorge szülei végül úgy tűnik mégsem vállnak,Staysi pedig talán(remèlem)még ma visszaköltözik a villába.Ránk pedig egy hosszú hétvége vár.

-Mik ezek?-kérdezte Jorge a babavitaminokra mutatva
-Azokat meg hol..??-ilyedtem meg
-A gyógyszereimet kerestem,de ezeket is találtam...mostmár nagyon nem értem!Tini,mi ez az egész?Tudni akarom,mi az amit nem mondasz el!
-Jorge...-kezdtem bele-...neee...
-Azt kérdeztem mi ez az egész?-ismételte meg magát,mostmár egyre idegesebben
Tudtam,hogy itt a vége ennek az egész hazudozásnak...kész,vége, el kell mondanom!Tudva hogy sosem lesz megfelelő pillanat,mostmár mindeggy hogy ma vagy holnap tudja meg,ha most nem mondom el,rájön..azt meg semmikképp nem szeretném.Nagyon nehéz lesz de el kell mondanom!
-Jorge!-szólítottam meg olyan remegő hangon a félelemtől amit még magam sem halottam.
-Ülj le!-utasítottam halkan,ő pedig furcsállva de úgy tett,én pedig vele szemben
-Nagyon nehéz nekem erről beszélnem..-vettem egy mély levegőt-De..mindenek előtt,-sóhajtottam-tudnod kell hogy én nem akartam ...-zavarodtam bele a mondatomba és már nem is tudtam folytatni,túlságosan elragadtak az érzelmek és nem találtam a  megfelelő szavakat...
-Tini!A lényeget!-nézett a szemembe Jorge
...hezitáltam egy darabig,majd kimondtam:
-Terhes vagyok!..Pétertől.

+++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++