Évadzáró 30.rész

Ezt az éjszakát sem tudtam végigaludni.Állandóan azon agyaltam,hogy valyon mi lesz holnap...Jorge reményeim szerint magához fog térni,és fogalmam sincs mire számítsak.Tegnap megtűrt maga melett,mert totálisan beb@szta magát,de ma?
Igen ma,mert már reggel van és eljött ez a nap is.Egy egyszrű unalmas szombati nap,ami után vasárnap Valentínnap jön.A szerelmesek napját 3 év után úgy látszik megint egyedül fogom tölteni.Én vagyok a hibás,én csesztem el,és bármennyire is szeretném...az csoda lenne ha megbocsátana.
-Jóreggelt!-fordult felém a szemeit törölgetve Cande
-Neked biztos az..
-Ahj..Ugye nem megint Jorge miatt vagy ilyen.Ezt tegnap már megbeszéltük!Ki fogtok békülni,mert egymásnak vagytok teremtve..
-Úgy érzem nem...-sóhajtottam
-Mit nem?Mit nem,Tini?
-Túlságosan elszálltam Cande.Azthittem Jorge az enyém és szeretjük egymást és ezért mindent meg tudunk majd beszélni,megoldjuk és megbocsájt.Azt hittem vele mindent megtehetek,és nem becsültem meg,hogy van nekem.Ő az akit teljes szivemből szeretek...Azt hittem én vagyok neki a kiváltság,én vagyok neki az ajándék ezért bármit megtehetek,mert ugyis megbocsát..De rájöttem,hogy Ő nekem az ajándék akit az ég küldött..-szipogtam-És erre mit teszek?18 évesen teherbeejt az exem...-tört ki belőlem a sírás,Cande pedig hozzám bújva vigasztalt.
-Nem tehetem meg vele Cande!Ő nem ezt érdemli!
-Mégis mit?
-Nem várhatom el tőle,hogy megbocsájtson,mert szeretem és most miattam szenved...Nem várhatom el tőle!...Bár az lenne a legjobb,szerintem ennek vége!-néztem a barátnőmre
-Nem Tini!Akármennyire is kilátástalan Jorge idővel megérti és el tudja majd fogadni.Főleg ha ő is annyira szeret mint te őt..
-Ajj Cande,elegem van!Nemtudom..!
-Na,gyere ne sírj!Menjünk ki reggelizzünk valamit,aztán lassan majd a fiúk is felkelnek és akkor kiderül úgyis minden.Most felesleges ezen rágódnod..
Majd úgyis tettünk,kimentünk reggelizni.
-Cande figylej én képtelen vagyok Jorge szemébe nézni,nem megy!Elmegyek!-keltem föl mire a barátnőm elém állt,elállva az utat.
-Ne csináld ezt,engedj ki!-mondtam
-Nem!Ha másért nem,segíteni madj itt...egyedül Rugerroval amúgyse bírnék de még a te Blancod is ittvan...Jorgenak pedig szügsége van rád!
-Tudod mire van szügsége?Arra hogy eltakarodjak az életéből és ne okozzunk egymásnak több fájdalmat!-indultam ujúlt erővel az ajtó felé...
-Tini,kérlek!-halottam Cande hangját,de nem halgatva rá,fölhúztam a kabátomat.
Már léptem volna ki,amikor meghalottam valamit,pontosabban valakit.
-Te is hallod?-kérdezte Cande,mosolyogva
-A rohadt életbe!-vágtam a földhöz a táskámat.-Szeretem!-futottam sírva a szoba felé.
Beértem és megláttam Ruggero mögött az ébredező,másnapos Jorget.Azt sem tudtam mit csinálok csak közelebb mentem hozzá,leguggoltam.Ő résnyire kinyitotta a szemét egy rövid mosolyt húzott a szájára,megfogta a kezemet és magához húzott,mire én sírva odabújtam hozzá..
-Szeretlek!-mondtam neki,de nemtudom mennyire volt magánál,azt sem hogy mennyi időt töltöttem tajta,egyszer csak az együtemű levegővételét éreztem.
-Na?-jött be Cande,de azonnal befogta a száját a kezével,a 2 alvó fiú láttára.
-Ez normális?-kérdeztem aggódva,halkan
-Mi?
-Előbb bejöttem és magához húzott,most meg hirtelen elaludt.
-Hát... Ez megesik,de Jorgera normálist nem tudnék mondani.-nevetett fel Cande-De ez azt jelenti,hogy időt nyertünk a gyógyszerszerzésre.
-Akkor siessünk!-mondtam és úgy is lett,kemény fél óra alatt beszereztünk mindent,ami a fiúk életbemaradásához szügséges.

Délután 1 körül járt már az idő amikor hangokat halottunk a hálóból.Ruggero felkelt és az első állomása a wc volt,hányt,amit aggódva Cande kezelt.Ruggerot Cande telenyomta fejfájáscsillapítóval,ami látszólag hatott.Aztán már csak Ru sajnálkozását hallottam,Cande ugyanis elmondott a függönyös sztoritól mindent.Jorge még mindig aludt,már nem volt türelmem.Épp akartam kimenni szólni Candenak,amikor bejött telóstól és lefotózta Jorget.
-Mit csinálsz?-tört ki belőlem a nevetés
-Majd szülinapján emlékeztetem rá hogy mennyire be volt állva...majd szégyenkezhet a követői előtt!-nevetett fel mérgesen Cande
A mesteri kép:

Pár perc után a röhögésünk megtette a hatását,Jorge újból ébredezni kezdett.
-Na asszem én itthagylak titeket!-azzal távozott Cande
-Hol vagyok?-nézett körül Jorge
-Candenál...Minden rendben?
Nem!Fogalmam sincs hogy kerülök ide és kibaszottul fáj a fejem!
-Várj!-hoztam neki gyógyszert,amit be is vett.-Pár perc mulva hatni fog!-mondtam,Jorge meg csak bólogatott ezután pedig hosszú csend uralkodott el.Csak néztünk lefelé mindketten,és vártuk hogy a másik megszólaljon.
-Nekem...most ki kell...-állt föl Jorge de meg is szédült
-Segítek!-mondtam,aztán igyekeztem behúzni a mosdóba,az idő nagyon sürgetett épphogy nem hányta le Cande szőnyegét,akkor aztán mindketten kaptunk volna.                                    ***
-Köszönöm!-mondta őszintén
-Tudom,hogy utálsz hányni..-mosolyodtam el-Pedig a mai nap ebből fog állni,és kiszámíthatatlan lesz!De te pontosan tudod milyen a másnaposság..-erre Jorge csak lefelé nézett
-Hogy hogy itt vagy?-kérdezte
-Cande szólt,hogy milyen állapotban vagytok ide kellett jönnöm...Főleg mert tudom miért vagy másnapos...Figyelj!-fújtam ki a levegőt-Én...
-Ne!Várj!Valamit el kell mondanom..
-Nekem is!De halljuk!
-Tegnap...én nem akartam beállni,még csak meg sem fordult a fejembe.Péterhez indultam!Megtaláltam és kicsit helyre akartam tenni a dolgokat,de az lett amire számítottam az egész verekedésbe torkollott...Egy szűk utcába voltunk ezért simán behúztam neki egyet-kettőt,amit viszonzott kevés sikerrel..A vége felé már nagyon eldurvult.Csak te jártál a fejembe és hogy nem ezt érdemelted...aztán vakukat láttam a kocsik mögül...vagy 6 újságíró látta az egészet,nemtudom hogy halottak e valamit,de rövidesen tele lesz ezzel minden...
-Tessék??-döbbentem le
-Utána döntöttem el hogy el akarok felejteni mindent...

                                                                ***

A beszélgetésünket nem tudtuk befejezni,Ruggeék megzavartak minket,ami annyiból jó hogy nem fajult el veszekedésbe.Délután 4 kor a fiúkkal úgy ahogy az állapotunkhoz képest jól lehet lenni,elmentünk egy gyorskajáldába bepótolni az elmaradt ebédet,kinnt ültünk miattam hogy ne zavarjanak nagyon a szagok.Minannyiunkon napszemcsi volt,nem ismertek föl.Az ,,ebéd"alatt Jorge egy szót sem szólt hozzám...most nem tudom mi van.Nem tol el magától de nem is húz...
  Befejeztük az evést és Jorgeval hazaindultunk,ellenkezésemre ő vezetett.
Félúton leállt egy parkolóba és a fejét nekidöntötte a kormánynak.
-Mi a baj?
-Megőrülök annyira,fáj a fejem,de mindjárt...majd mindjárt továbbmegyünk-suttogta csukott szemmel.
-Nem,Jorge!Ha fáj a fejed...nem sietünk sehova!
Vártunk még pár percet majd elindultunk,tudtam hogy ezen a nap még komoly beszélgetésnek leszünk résztvevői,csak azt nem mikor.

Hazaérve Jorge először a vendégszobába nyitott be,aztán levette magát elégedetten a kanapéra.
-Végre eltakarodott!-könnyebbült meg ,,látszólag"
-Már épp ideje volt!-mosolyodtam el
-Jorge!-szólaltam meg ismét-Ne halogssuk tovább,beszélnünk kell,nemtudom mi van most...
Erre Jorge magához tért és normálisan felült.-Én sem!-mondta
-Jó lenne tudni,hogy mit gondolsz...-mondtam-Mérges vagy??De még mielőtt válaszolsz tudnid kell,hogy megértelek mert minden okod megvan rá,hogy látni se akarj többé!
Erre fölállt és odasétált hozzám.-Nem..nem vagyok mérges!-ekkor a kezét lassan a hasamra helyezte,mire én értetlenül néztem rá
-Nem vagyok dühös,csak...sajnállak!Sajnálom hogy nem tudsz neki örülni,sajnálom hogy ez történt...
-Én is,rettenetesen...de ezt tudod!
-Tini!!Te még csak 18 vagy...
-Tudom Jorge!-jöttek elő a könnyeim
-Lehet hogy most kurva nagy egoistának fogsz tartani,de azt is sajnálom hogy nem az enyém..-bújt oda hozzám
-Énis...énis jobban örülnék ha a tiéd lenne!Megtartanám,megvédeném és az sem érdekelne ha rejtegetnem kellene az egész világ elől...Olyan lenne mint te,vagy én...
-A 2 őnk keveréke..
-Hibrid!-nevettem fel,mire ő is csatlakozott
-Nem!A szerelmünk záloga lenne!-mondta komolyan
-Az...-szomorodtam mégjobban el-Szerinted egyszer,valamikor mindez beteljesülhet?
-Nemtudom..de ugye te mindig ilyen talpraesett maradsz?
-Lehet de most miért beszélsz így?
-Majd holnap rájössz...-dünnyögte alig érthetően
-Tessék?
-Szeretlek!!
-De nem ezt mondtad..
-De!Azt mondtam hogy szeretlek!
-Jó,de én nem ezt halottam!
-De most hallod hogy SZERETLEK!-ordította a fülembe..
-Várj!-Tértem vissza-Akkor mi most kibékültünk?Megbocsátasz?
Jorge válaszul megölelt,ami elméletileg jó,de nemtudom pontosan most igen vagy nem.De mi másért ölelt volna meg?
Később alvásra készen egymás mellett:
-Szeretnék melletted lenni amíg lehet.Ha úgy döntesz,hogy szeretnéd ha az életedben maradnék,én ittleszek,és tudnod kell,hogy bármi is történik én mindig ittleszek veled és szeretni foglak!-mormolta Jorge
-Szeretlek én is!De miez?Annyira aggaszt,mostanában úgy beszélsz mintha ...nemis tidom lemaradtam valamiről?
-Nem...Holnap valentínnap!
-Igen,ma reggel még azt hittem a holnapot egyedül töltöm..
-Hát nem fogod.!
                                                                     ***
Másnap reggel:Valentínnap
Jorge igazán kitett magáért!A reggelit is ágyba hozta.
-Szeretném ha csak mára,ha csak pár órára is elfelejtenénk minden rosszat,és csak arra koncentrálnánk hogy jól érezzük magunkat!
-Én benne vagyok!-csókoltam meg
Aztán jöttek Jorge meglepetései,a szokásos nagy plüssmaci amiből már 2-őt kaptam tőle,viszont a legújjab hófehér és nagyon puha...na meg a 100 db vörös rózsás csokor,a romantikus ebéd,romantikus helyen rajongók és minden más nélkül egy hatalmas épület legtetején,aztán kivezetett az udvarra és azthiszem ez a kép mindent elárul:

Utána fürdőztünk is,5szóval a valentínnap tényleg igazi valentínnap volt!
Már rég éreztem ilyen közel magamhoz,úgy tűnik végre minden egyenesbe jött!

Aztán hazaindultunk kb 5 óra lehetett.
Hazaértünk utána Jorge vészesen pakolni kezdett.
-Mit csinálsz?-kérdeztem nagyon kiváncsian
-Úgy tudtam,hogy meg fogod kérdezni...Elviszlek egy kivizsgálásra.
-Mi??Jorge vasárnap van!És valentínnap.
-Pontosan tudom!De mára van időpont.
-Értem...de te mikor foglaltál nekem időpontot meg úgy egyátalán!?
-Na,gyere siessünk!-kerülte ki a kérdésemet,és rövidesen a korházba értünk.
Valami itt nekem nagyon nem okés,de akármikor rátérek valahogy kimenti magát.
-A második folyósó után balra!-mondta mű mosollyal a recepciós Jorgeval meg elindultunk arra.
-Na jó,Jorge mi ez?-idegeskedtem
-Mi lenne?Már mondtam..
-De nem!Komolyan kérdezem..-mondtam már hangosabban aztán beértünk a folyósóra hol szinte az összes barátunk és Jorge szülei is ottvoltak.
Jorge sóhajtott egyet-Mondtam hogy ne gyertek!-nézett a többiekre és mindenki beleértve őt is könnyezni kezdett.
Ez volt az a pont ahol minden világossá vált.Minden egyes célzás,mondat,titkos hívás...minden érthetővé vállt.Nem akartam elhinni...Nem kivizsgálásra jöttem hanem Jorge műtétére a műtétre amit miattam vállalt el,és a műtétre amit el is felejtettem.
-Jorge!-néztem rá már sírva-Neee!!!-öleltem meg
-Miért nem...?-kérdeztem
-Mert elfelejtetted!Mondd jobb lett volna ha emlékeztetlek rá és az egész mai nap sírással telt volna?Nem jobb így hogy ez volt életem egyik legemlékezetesebb napja veled?Nem,akartalak emlékeztetni rá,mert akkor...
-Jorge...ajj -öleltem meg és sírtam,sírtam
Aztán a többiek is szinte sorba álltak..
-Azért jöttünk el,mert nem lehet csak telefonon elbúcsúzni egy ilyen műtét előtt...-mondta könnyesen Rugge azután megölelték egymást Jorgeval.
Utána Cande.:- Ne merészelj egyedül hagyni ezzel a hülyével (célzott Ruggerora) Blanco!
-Nem szándékozlak!-mondta Jorge és megölelték egymást
Lodo:-Jorge...te mindig is a bátyám maradsz!- ölelte meg és sírt Lodo-Nagyon szeretlek!
-Én is!
Aztán jöttek a többiek én meg csak álltam ott melletük lefagyva és még mindig nem hittem el,hogy ennyi jó után itt kötünk ki.Végül már mindenki (a szülei és Nináék is)megölelték\elbúcsúztak tőle,felém fordult.
-Tini!Bármi is történik itt,ha esetleg ...
-Ne Jorge ne is folytasd!Nem lesz semmi baj,túléled és minden rendbejön..-nyugtattam inkább magamat mint Jorget ezzel
-Mivel...lehet hogy most találkozunk utoljára..Tudnod kell hogy én vagyok a legszerencsésebb hogy megismertelek!-ekkor már a könnyeimtől mindent homályosan láttam de éreztem hogy ő is sír-Bármi is történik én mindig veled leszek,mindig!
-Nagyon szeretlek!-öleltem meg
-Ha véletlen.......menj vissza Péterhez!Tudom hogy most utálod de a babának szügsége lesz egy apára...és maradj mindig ilyen mint most!Ilyen szétszórt,de ügyes,okos,szép,barátságos,kedves,jószívű lány!
-Kérlek ne hagyj el Jorge!
-Mindig veled maradok,bárhová is visz az élet!

-Elnézést a műtétet 5 percen belül el kell kezdeni,kérem fogják rövidre és a páciens fáradjon a műtőbe ha lehet minél előbb(célzott az azonnalra)!-mondta a doktor

-Mennem kell!-csókolt meg úgy mint még eddig soha...ebbbe bennevolt minden,az egész közös életünk emlékei,szenvedély,fájdalmak és örömök,minden amit valaha együtt megéltünk.
-Mindig szeretni foglak!-adtam neki egy utolsó csókot aztán elengedte a kezemet és elment egészen az ajtóig ,de megállt és visszanézett.Nem gondolkoztam sokat odarohantam hozzá és még egyszer,talán utoljára megcsókoltam
-Szeretlek!-suttogtam,de a nővérek már behúzták a műtőbe és becsukták az ajtót...
Az ablakon a reluxa miatt nem lehetett akadálytalanul látni,de annyi pont elég volt hogy lássam Jorget...ráfektették a műtőasztalra,láttam ahogy rámnéz,utána lélegeztetőre rakták és teljesen lehúzták a reluxát.

Az első 2 óra borzasztó lassan telt...mindenki ittmaradt és vártunk,sírtunk...kb ennyi történt...a lányok ittvannak mellettem és mint mindig segítenek átvészelni..

-Ki a páciens legközelebbi hozzátartozója?-kérdezte egy nővér akit most küldtek ki a műtőből-Csak mert egy szokatlan probléma lépett föl,a páciens szervezete nem épp megfelelően reagál a beavatkozásra,ezért az a kérdés hogy próbáljunk megtenni mindent a sikeres műtét érdekében,vagy szakítsuk meg..?
-Mindenképp folytassák!-parancsolt Staysi
-Tessék?Nem!Én vagyok a barátnője,és állítsák le a műtétet a lényeg hogy túlélje.
-Értettem!-ment volna vissza a nővér de Staysi megállította
-Én vagyok az anyja,és folytassák a műtétet!
-Staysi,ne kérlek nem kockáztathatunk!
-Sajnálom hölgyem,ebben az esetben az anya a közelebbi hozzátartozó!-felelte a nővér
-Mivan?Nem!Azonnal állítsák le,nem hagyom!-kiabáltam de a nővér már elment
-Miért?-néztem sírva Staysire
-Meg kell gyógyulnia!
-Ez felelőtlen vol anya!-mondta Nina
-Csönd!-mondta Staysi és ismét helyetfoglalt
Ezt nem hiszem el...ha valami baja esik...
Az idő úgy éreztem megöl,10 mp-enként néztem az órát,aztán ismét 2 óra mulva, egy nagy csipogás hallatszódott,amire mindenki ,,megilyedt".
-Mi a szar volt ez?-kérdezte Candice
Ugyanebben a pillanatban a Doktor lépett ki.
-Mi megtettünk mindent...
-És..??-kérdeztem és a szívem úgy dobogott mint még soha
-A páciens szívverése 70\..
-Nem érdekel hogy mennyi,csak mondja el mi történt!-sürgettem
-A barátja meghalt.