29.rész---Reakció

-Terhes vagyok!...Pétertől...-mondtam ki
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

 -Mivan?-kérdezett vissza
-Ez az igazság,Jorge én...-szabadkoztam
-Úr Isten...-mondta halkan és láttam ahogy könnybelábadtak a szemei,én már rég sírtam
-Mennyi ideje?-kérdezte meg nehezen
-2-nyeltem egyet-2hete...
-Ez nem lehet igaz...-takarta el a szemét,amit én már meg se tettem,nem volt értelme a könnyeim már eláztattak mindent.

-Jorge...kérlek mondj valamit!-mondtam sírva
-Mégis mit?-szólalt végre meg
-Én annyira sajnálom...-mentem oda hozzá,leguggoltam hogy lássam az arcát-Már hamarabb el kellett volna mondanom...kérlek Jorge..-kérleltem
-Hagyjál!-állt föl és kisétált az erkélyre,becsapta az ajtót és nekitámaszkodott a korlátnak.
Én elterültem a kanapén és csak arra tudtam gondolni hogy ezt nem így kellett volna közölni vele...
Pár másodpercen belül csörögni kezdett a telefonom.
-Alba,most nem a legjobbkor...
-Miért mivan?-kérdezte ilyedten
-Elmondtam Jorgenak...-sírtam
-Úh...hogy reagált?Mondd hogy jól fogadta!-bizakodott Alba
-Nemtudom...kiviharzott az erkélyre..Most jön,leteszem,Szia!
-Szia!-halottam és leraktam.

-Jorge-mentem közelebb hozzá-Tudom hogy hibáztam..szinte minden percben kínzott a lelkiismeret,de kérlek mond hogy most nem hagysz itt,Jorge csak most ne!-könyörögtem sírva
-Emlékszel...?-kérdezte de nem nézett a szemembe
-Mire?
-Amit még akkor mondtam amikor a szüleim megtudták hogy járunk..
-Igen!
-Akkor azt mondtam,hogy nemérdekel ha terhes vagy és az sem hogy kié a gyerek..
-Igen,emlékszem..-játszódott le előttem az akkori kép
-Megígértem,hogy nem foglak elhagyni!.-fogta meg a kezemet és lenézett az összekulcsolt kezeinkre-De nem gondoltam hogy ezt ilyen nehéz lesz betartani..-sóhajtott-Nem akarlak elveszteni!
-Én sem!-vágtam rá reménykedve
-De szenvedni sem!..Úgy érzem hogy kell..
-Mi kell?
-Kell pár óra,vagy...pár nap hogy felfogjam a barátnőm az exétől terhes!De elsősorban ki kell szellőztetnem a fejem,ez most nem megy...-csuklott el a hangja
-Jorge!-kérleltem hiábavalóan,a kabátját húzta
-Hova mész?-kérdeztem értetlenül
-Foggalmam sincs,csak el innen!-nézett körbe
Már a cipőjét húzta én pedig tehetetlenül álltam.
-Mikor jössz?-hullottak a könnyeim
-Nemtudom...-lábadtak könnybe a szemei
Közeledett felém,de nem nézett a szemembe,nem tudott, elnézett a fejem fölött,majd amikor már kellően közel állt egy puszit nyomott a homlokomra én pedig átöleltem.
-Szeretlek!-mondta ki,mire erősebben öleltem,de nem tudtam nem abbahagyni a sírást.
Utána már majdnem csókolóztunk,olyan közel kerültünk egymáshoz,de nem!Lesütötte majd becsukta a szemét,erőt vett magán és hátrált, majd lassan elengedte a kezemet,megfordult és vissza se nézve kisétált az ajtón.

Jorge 3 órakor ment el és már este fél 10 van..
Mechi ittvan mellettem és támogat,ami most nagyon kell.
Már beszéltünk mindenről,néztünk filmet,de semmi nem tudja elterelni a figyelmemet Jorgerol...
-Tinu!-szólt Mechi
-Ha??-kérdeztem rá se nézve
-Késő van,jobb ha megyek,vár Xabi.
-Mi?-néztem rá.-Mechi lécci ne menj!-mondtam,pedig tudtam hogy tényleg mennie kell.Kikisértem az ajtóig,majd visszamentem a Jorgeval közös szobánkba és befeküdtem az ő helyére.Ettől azthittem kicsit úgy fogom látni a dolgokat mint ő,de természetesen nem így lett,ezért hamar fölhagytam ezzel.
Nem sokkal később Cande hívott.
Elég zavarosan beszélt ,de a lényeg érthető volt.Röviden.:Ruggeval a hétvégéjüket Cande buenos airesi lakásában töltik,de Rugge elment Jorgeval valahová,már kora délután és most hívta Rugge aki totálisan leitta magát hogy rájött léteznek csillámf@szlámák,vagyis Candenak innen esett le a szitu.Jorge is vele van,aki belegondolni se merek milyen állapotban lehet.Ha úgy nézzuk Rugge csak úgy szimplán Jorge meg okból piált be...Cande küldött értük taxit és mivel a bulizóhelyükhöz Cande háza közelebb van,nekem is oda kell mennem Jorge miatt.

Én is taxiba ültem és kis idő mulva oda is értem.Jorge és Rugge még sehol,gondolom nem akarnak beülni,ők már csak ilyenek...
-Tini!Jorge azért rúgott be mert...-nem merte tovább mondani
-Igen Cande,megtudta...-sütöttem le a szemem.-De ha nem haragszol,a mai napot már végigsírtam és nem akarok erről beszélni.
-Persze,megértelek!

Este 11-kor dudáltak.-Ittvannak!-pattantunk föl Candeval
Kinyitva az ajtót először Rugge lépett be,aki épphogy megállt a lábán,utána pedig Jorge akit úgy segítettek be,már járni sem tudott esett-kelt.
-Haajjj...kicsim!Miért kellett ezt tenned?-simítottam meg az arcát,persze erre nem érkezett válasz,a fiuk azt sem tudták hol vannak.
-Figyelj!Szerintem aludjatok itt,..a fiuk teljesen hasznavehetetlenek!Én egyedül nem birok Ruggeval,rád meg nem merem bízni Blancot!
-De biztos nem baj?-kérdeztem
-Igazság szerint szivességet tennél azzal ha ittmaradnál.
-Jó,rendben,akkor ittalszok!-erre megöleltük egymást,de lehet inkább nem kellett volna.
-Rugge!-ordított rá Cande,mert Ruggero betekerte magát a függönybe és úgy forgott,ennek természetesen az lett a vége ,hogy leszakadt a függöny,és az egész textil Ruggera esett,aki ugy nezett ki mint egy narancssárga múmia.
-Most ugy nézel ki mint az a gyereknek a micsodája!-röhögött Ruggen Jorge
-Melyiknek?A ragyásorrúnak?-röhögött már Rugge is,de már mi is Candeval rajtuk.
-Nem...Amelyik kiverte a bokorba és a csajoknak apatejet osztogatott!-esett össze a röhögéstől Jorge,Ruggero meg már visítozott a hasát fogva.
Még hagytuk Candeval egy darabig,hogy szórakozzanak,addig is röhögtettek minket,de utána már nagyon eldurvult és olyanokrol beszéltek,hogy kinek milyen volt az első és hogy ,hogy nézett ki a csaj...hát itt már közbeavatkoztunk ...
Nehezen,de elcsitítottuk a fiúkat...
-Átöltöztessük őket?Vagy elküldjük fürdeni?-kérdeztem
-Hát figyelj...ezeket átöltöztetni képtelenség,egyedül fürdeni meg nem tudnak,ha pedig segítünk abból úgyis más lesz!-mosolyodott el perverzül Cande
-Igazad van!-csóváltam a fejem,és néztem végig a fiúkon
-Akkor csak simán huzzanak el ALUDNI!-emeltem ki az aludni szót ,amin mindketten nevettünk
-Az lesz a legjobb,már mi is fáradtak vagyunk.
-Hol aludjunk?-kérdeztem
-Ömm...te velem alszol!-jelentette ki Cande
-De veled nem Rugge...?
-Nem!Tudod mikor engedem be ilyen állapotban az ágyba!?
-Akkor hol alszanak a fiúk?-tettem fel a másik nagy kérdést
-Szerintem ágyazzunk meg nekik a ,,mi"ágyunk alatt...
-Okè!-majd úgyis tettünk,leparancsoltuk a fiúkat az ágy alá a helyükre és betakartuk őket.
Először én mentem el fürdeni,utánam Cande.Miközben ő fürdött,odamentem Jorgehoz,aki már az igazak álmát aludta,hát hiába szépen beb@**ták magukat.
Odahajoltam hozzá,majd le is feküdtem mellé.Ha jobban belegondolok pár órával ezelőtt még azt is feltételeztem hogy több hétig nem látom,ehhez képest most jó hogy ittvan,viszont ez más,nincs magánál...
Cande végzett,és ráfeküdt az ágyra.-Tinii!-sutogta-Hol vagy?
-Itt!-válaszoltam Jorge mellől
-Hol itt?-kérdezte suttogva
-Jorgenál!-mondtam mire lenézett
-Jaj...ne legyél ilyen szomorú.Jorge és közted még ígyis látszik a szerelem..
Felültem,beletúrtam Jorge hajába,megsimogattam kicsit,aztán mentem föl a normális ágyra.
-Mivan ha nem bocsát meg?
-Olyan nincs!Igazándiból sosem értettelek titeket amikor összevesztetek.Gondoljatok csak bele,hány olyan ember van akire nem talál a szerelem.Ti meg egymásrataláltatok.Még én is látom,hogy mennyire csodás az ami köztetek van.-nyugtatott Cande
-Jó de ez most hogy?-értetlenkedtem
-Úgy hogy,ti egymásnak vagytok teremtve.Emlékszel amikor én és Facu,tudod?
-Igen!
-Amikor mi együttvoltunk ,azthittük ez majd örökké tart de nem!Egyszer szakítottunk de akkor véglegesen.És nézd mi lett az eredménye:barátok vagyunk és mindketten boldogok.
-Igyen Cande,ezt eddig is tudtam!
-Na,a ti esetetekben azért vagytok egymásnak teremtve mert nem bírtok véglegesen szakítani,és ez így van jól!
-Lehet...de Jorge most utál engem...és megis tudom érteni
-Dehogy is!Inkább az miatt kellene aggódnunk hogy ezek holnap szétordítják a belvárost,ugyanis nincs itthon fájdalomcsillapító,meg semmi...
-Te most csak viccelsz!?Értem hogy miért akartad hogy ittmaradjak...szenvedjünk eggyütt mi?
-Hát ja!