Runaway with me ❤: 10.rész---Meg vagy jelölve bármerre is mész!

Figyelem! A részben lesz 1 olyan szóösszetétel amit szerintem nem igazán néztetek ki belőlem, de remélem senkinek nem lesznek rémálmai tőle, és mindenki érti miről van szó, nem akartam teljesen kiírni ezért kicsit becsillagoztam, szoval mindenki ennek tudatában olvassa!! ;) XD !
Hosszút igértem de nem igazán sikeredett olyan hűde hosszúra a kövi remélhetőleg már hosszabb lesz, és akkor eltakarodok és olvashatjátok :D

AZ éjszakai próba hát mondanom sem kell írtózatosan rossz volt. Már a próba elkezdte előtt mindenki hulla volt. De miután ezt sikeresen túléltük egy még rosszabb dolog következett :
Nisco az egyik rendezőnk:
-Az a helyzet, hogy a turné egy teljesen új koreográfiát kap. Viszont, Daniel csak a lányokat tudja tanítani, nincs ideje a fiúkra és nem is vállalhatja be őket!
-Akkor mi lesz?? - kérdezte Ruggero
-Az… hogy a fiúk 1teljes hónapra elutaznak Daniel egyik kollégájához Hollywoodba!
-Mi?? - fagyott le egytől egyig egyszerre mindenki
-Ez van nem tudjuk ezt máshogy megoldani. -mondta Nico
-És mikor indulunk? - kérdezte szomorúan Facu
-1 hét múlva! - felelt Nico majd távozott
Ez a borzalmas hír nem is jöhetett volna jobbkor, tök jó, hogy így hajnali négykor ezt bejelentik !!Úristen !!Még mindíg nem fogtam föl mi történik, mihez kezdek?? Azthittem mi mindig itt leszünk egymásnak… .

Az úton visszafelé szinte senki nem szólt egymáshoz.. én csak bámultam a felkelő nap vörös korongját, így merengtem és gondolkoztam egyszerre.
-Tini! - szólt mellőlem Jorge
Én megfordultam a kisírt szemeimmel, Jorge pedig egyből magához is ölelt.
Hazaértünk
Hajnali hat körül lehetett amikor beértem Jorge vagy az én szobámba, igazándiból már annyira faradt voltam hogy már nem is érdekelt hol vagyok, rávetettem magam ruhástól az ágyra. Még volt annyi erőm hogy magamra húztam a takarót, aztán már csak a mellém érkező Jorget éreztem, amint ő is hasonlóan cselekszik.
Reggel Jorge mocorgására ébredtem, éppen ébredezett de össze-vissza nyüszögött, nyöszörgött.
-Ébresztő! ordítottam bele a fülébe..
-Naaa… ezt most miért?? - temette a párnába a fejét és tovább nyöszörgött, mint egy kiskutya, vagy egy kisgyerek a lényeg , hogy a tevékenység nem egy 24 éves FELNŐTT férfire jellemző.
-Hogy aludtál? - kérdezte a nyöszörgés és félálmos kómás helyzete befejezése után
-szerinted? kérdezem
-tudod, nem én vagyok a hibás azért ami történik, ne rajtam töltsd ki a dühödet ..-mondta
-igazad van, még az a lényeg, hogy itt vagy, használjuk ki.
-jó, de én most megyek fürdeni
-várj! -kiáltottam
-miaz?? fordult vissza a fürdőből
-elővettem egy kis dobozkát amiben egy nagyon hasznos kis zacskokból álló ,,cuccok" vannak ( ugye érti mindenki a célzást)
-tudod nekem is kell fürdeni, de ha egyesével mennénk túl sok időbe telne, és hogy is hívják azt…
-spórolás?? - kérdezte
-az! -feleltem -időt spórolnánk meg vele!! ;)
-én neked nagyon nem szeretek ellent mondani! - felelete
Azzal behúzott a fürdőbe és becsuktuk az ajtót ezt a jelenetet úgy képzeljétek el mint a filmekben , amikor nem akarják mutatni de érthető a célzás!!
Viszont annyit elmondok, hogy ilyen jó még szeritem egyikunknek sem volt.. az egész testemet körbejárta az a leírhatatlanúl jó érzés, és bátran merem állítani, hogy eddig vele ez volt az egyik legjobb, pedig a körülményekhez képest nem hittem volna hogy pont most sikerül neki spr*ccel*s or*azmust
okoznia… (- írói megjegyzés :OMG most miket gondolhattok rólam… xDD)

Miután átéltem életem egyik legjobb ,,élményét" unalmas napok következtek, sokat próbáltunk, Peter pedig a bocsánatkérő üzikkel bombáz óránként, ami Jorgenak szemetüt és összevissza féltékenykedik meg védelmez…
Aztán az unalmas napok után eljött a vasárnap amit rettenetesen nem vártam, az egész szombati napom sírással és stresszel telt. A vasárnapról ne is beszéljünk.

Este elég durva voltam, vagyis csak reggel vettem észre a Jorge nyakán ejtett lila sebet. Nemsokkal utánam ő is felkelt, és tájékoztattam a hibámról. Először nem hitte el addig míg a tükör elé nem küldtem. Miután észrevette, felsóhajtott majd teljesen ellenkező reakciót mutatott, azthittem kicsit leordít de ehelyett elmosolyodott
-Ezt magammal viszem !- mondta mosolyogva
-dehát megjelöltelek! Meg vagy jelölve az enyém vagy!
-csak a tiéd! - mondta!
-óh, de szeretlek!! - ugrottam a nyakába. Majd egy hosszas közös búcsúzkodás kiövetkezett , és kikkísértük a fiúkat a reptérig .Ott mindenki könnyes búcsút vett egymástól és ez velünk sem történt másképp. Egyszerűen nem akarom elhinni hogy ennek meg kell történnie, miért?? Nagyon nem szeretném ha elmenne, mi lesz velem nélküle??
-nagyon…. nagy… on szeretlek! - mondtam ki a sírástól nehezen
-én is! - vágta rá könnybe lábadt szemmel, majd még erősebben ölelt magához, vagy ott ölelkeztünk már 5 perce de nekem csak 1 mp nek tűnt.

-Stephie tudja, hogy elmész?
-ja, írtam neki egy üzit… de ne stephieről beszéljünk az utolsó percekben!
-Rendben! -öleltem ismét magamhoz, majd kitört belőlem újra a sírás amikor megszólalt a hangosbemondó, 1 perc maradt a felszállásig..
-Minden nap amikor csak lesz időm felhívlak vagy üzizek, és minden este skype-olunk, jó??
-igen!! Nagyon szeretlek !- adtam neki egy hosszú csókot, majd elindult a lépcsőn ami a gép ajtajához vezet de értitek, elindult de hirtelen visszafordult, én gondolkodás nélkül odaszaladtam hozzá a könnyeim még jobban folyásnak eredtek, adtam neki egy utolsó csókot, már az sem érdekelt , hogy a könnycseppjeim eláztaják az arcát. Csak érezni akartam még egyszer őt. Miután ez megtörtént kénytelen volt már tényleg felszállni a gépre… borzalmas érzés fogott el amikor elengedtük egymás kezét…