8.rész

Annyira imádom amikor Jorge mellett fekszek,megérint a teste melege, érzem a közelségét,hallom a szuszogását,tudom,hogy mellettem van és szeret.Nahát ez most cseppet sem volt így.Egy ripacs nővér ébresztett.Egy liba f*s zöld kanapén ébredtem ,hideg bőrkanapé volt,semmi meleg semmi Jorge...A szoba vakolat fehér volt.Éppen ébredeztem amikor a nővér olyan közel hajolt hozzám,hogy be kellet kancsalítanom,hogy lássam.Egy szemüveges 30 év körüli ,,banya" volt.Még magamhoz sem tértem teljesen..
-Jóregelt kisasszony!-köszönt elutasító hangnemben a nővér
-Hol vagyok,hogy kerülök ide?-kérdeztem
-Nahát ez az!Maga a kórház betege?
-Nem ..nem.-feleletem
-Ez estben semmi keresnivalója itt!-parancsolt
-De...igen a barátom itt van.-mondtam és ekkor ugrott be ,hogy Jorge nincs ebben a szobába,pedig együtt aludtunk el,hol lehet,teljesen kétségbeestem
A nővér még belekezdett volna a mondandójába ,de én megelőztem.Kifutottam a folyosóra,azt sem tudtam a kórház melyik zugában vagyok.Már szinte könnyes szemekkel,és rohanva csukogattam a kórtermek ajtóit,sorra kértem elnézést a betegektől,de a sírás annyira fojtogatott,hogy már ez is nehezen ment...teljesen összetörtem olyan mintha egy másik világba kerültem volna,ahol nincs szerelem,se semmi ami engem boldoggá tesz.Végül teljesen összetörve-zavarodva lerogytam egy szék mellé..az arcomat a kezembe temettem és úgy zokogtam,nem tudom mit kellene tennem,fogalmam sincs hol vagyok,de ami jobban aggasztott hol van Jorge.És ezzel párhuzamba eszembejutott egyből a legrosszabb,miért vihettek volna el tőle ha csak nem...nem nem az nem lehet,ilyen nincs-nyugtattam már magamat hangosan.Ekkor valaki leguggolt mellém,de annyira nem volt kedvem semmihez,hogy rá se néztem.
-Szia!-köszönt
-Szia.-válaszoltam mosolyt erőltetve az arcomra amiről folyt a smink és a könny egybe vegyülve..
Egy fiatal nővér volt az,aki valahonnan nagyon ismerős volt,de én neki még jobban..
-Nem is mersz meg?-kérdezte
-Bocsi de nem,honnan kellene ismernem?
-Általános iskola 8.osztály-Mondta mosolyogva.Ekkor leesett minden.
-Jajj hogy feledhetnélek el,Yvett!-öleltem meg amennyire tudtam guggolva
Yvett egy 8.os osztálytársam,a ballagás óta nem beszéltünk,de nagyon jóban voltunk a suliban.
-Annyi kérdésem lenne!!-mondta-Milyen híresnek lenni stb..De most fontossabb:Mi a baj és mit keresel itt?
-Ismered a sorozatból Leónt?
-Persze,de ez hogy jön ide?
-Nagyon hosszú,de röviden összefoglalva titokban járunk,elutaztunk és rosszul lett ,be kellett hozni,és kezdődő cukorbetegséget állapítottak meg nála,aztán együtt aludtunk asszem,de itt ébredtem vagy 50 szobával arrébb és fogalmam sincs mi van most vele?Hol vagyok?-foglaltam össze a dolgot
-Úúúú!,ez kissé hirtelen ért,de nyugodj meg a titkotokat tőlem nem tudják meg.
-Segítesz?Megkeresni?-kérdeztem
-Persze!És azt is kiderítem miért raktak el tőle,van egy ötletem,hogy hol lehet-ekkor felnevetett
-Mi ilyen vicces?-kérdeztem már vigyorogva
-Az,hogy a szülészeti osztályon vagyunk,és tényleg elég valószínűtlen,hogy itt lesz a keresett!
-Mi??De én nem vagyok terhes meg semmi-mondtam
-Tudom,nyugi!
-De akkor minek raktak pont ide?
-Mert itt vannak szabad kórtermek,gondolom..Na kelj fel,menjünk!-mondta
És elindultunk,nem tagadom tudtam volna hosszas beszélgetést folytatni Yvettel,de nagyon aggasztott Jorge.A fél kórházat át kellett járni a recepcióig ahol megkérdeztük,hol találjuk a cukorbetegemet.A recepciós valami olyasmit mondott,hogy át kellett helyezni,nem tudom,hogy ez mit jelentsen de az a lényeg,hogy nemsokára láthatom.A 113-as kórteremnél Yvett megállt egy nagy ölelést adott és elment,de megígérte,hogy még találkozunk.Nem haboztam azonnal benyitottam a szobába és majdnem elestem azon a 6-7 lépésen amíg eljutottam Hozzá ...annyira boldog voltam mint még soha!Egy óriási Szerelmem-et felkiálltottam amire Ő is meglátott.Azonnal odabújtam és megöleltem.
-Végre végre,hogy megtaláltalak!Szeretlek!-mondtam
-Én is,nagyon,de miért nem jöttél hamarabb,hol voltál?
-Elvittek tőled a kórház másik felébe,nem tudom,hogy miért.
-Én sem,de a lényeg,hogy itt vagy!-mondta
Majd pont a csókunk után egy újabb kívánatlan nővérke sétált be azon az átkozott ajtón,basszus elegem van a nővérekből,de Yvett persze más.
Tehát mi az ágyon nagyba csókoloózva,khmm...elég félreérthetően,én rajta feküdtem,de nem csináltuk AZT meg semmi.
-Oh,milyen kellemes meglepetés,kisasszony!Ritkán vannak ilyen látogatók akiket nehezen lehet,leszedni a betegről,legutóbb is alig tudtuk elválasztani magukat...-forgatta a szemeit a nővér
-Elnézést de miért is kellett elválasztani minket amikor csak áthelyezés történt?-kérdezte Jorge
Ekkor bejött a doktor.
-Pont jókor érkezett,a beteg még mindíg nem tudja mi történt vele..-mondta a nővér
Ezt így nem értem...mi van?
-Az a helyzet,hogy egy kisebb vizsgálatot végeztünk csak el,amihez nem vihettük be barátnőjét,felébreszteni meg nem akartuk,hajnali 2 volt érthető,hogy nem emlékszik rá,a gépek jeleztek,hogy kisebb pulzusemelkedés történt,ezt még az éljel megoldottuk,nincs miért aggódni.-mondta a doktor
Ezután egy váratlan esemény történt,Jorge rávette a doktort,hogy engedjen minket a szállodába estére de délelőtt bejön,persze én tudom,hogy csak azért jön vissza mert alá akarja íratni a papírokat,hogy engedjék el,mert vissza akar engem vinni,ugyanis keresnek a szüleim.
Miután ezt megbeszélték a doktorral,és elkészült indultunk a hotelbe,nagyon kell vigyázni,nehogy felismerjenek és jelezzenek a rendőrségnek,mert az én szüleim még jutalmat is ígértek a megtalálómnak,mi vagyok én?
Taxival mentünk,minden simán ment bejutottunk a szobánkba és ez egy nagyon felemelő érzés volt,megnyertük a csatát de a háború még hátra van.
Aztán mind a 2-en hulla fáradtan,de lefeküdtünk egymással...(holnap valószínű vásárolni is kell,óvsz*r hiányban vagyunk xd)
-Szeretsz?-kérdezte a huncutkodásunk után
-Már hogy ne?-kérdeztem
-Csak..nem is tudom,ez a betegség,nem akarom,hogy tönkretegye mindezt!
-Nem fogja!-nyugtattam
Majd végre nem a hideg kanapén hanem Jorge testén aludtam el.





------------------------------------------------------------------------------------------------------------------