9.rész

Ma az első a kórház lett volna  ha nem fogytunk volna ki a k*tonbol , nálunk az pedig fontos mert sosem lehet tudni mikor esünk egymásnak és rendezünk lepedőtornát amiben én szokásosan kosarat adok neki. XD
Tehát eloször a plázában kezdtünk, ott majdnem egy egész kicsi zacskó gumit vettünk, hát persze , hogy mindenki megnézett, egy kocsit sem volt ciki… áhh kit álltatok, brutál gáz volt így átsétálni, bírom ezeket a rohadt zacskókat amik átlátszoak… pff
Ezután mentünk a kórházba ahol várni kellett a vizsgálatig, és addig Jorgenak elegge perverz hajlama támadt.
Elkezdett a perverz mosolyával közeledni felém és ÚGY közeledett.
-mit csinálsz? - tettettem föl a hülye kérdést pedig pontosan tudtam mit akar.
-mit gondoltál? Nem azért vettem egy zacskó gumit és sétáltam vele végig a nyilvánosság előtt, hogy hazavigyem emlékbe😒.
-én értem és teljesen jogos, de itt??  Ez egy kórház szivecském, te komolyan képes lennél itt kefélni amikor bárki benyithat és a körülötted lévő szobákba emberek haldokolnak akár…
Ekkor elővette a kulcsot és bezárta az ajtót.
-látom te mindenre gondoltál!
- pedig csak rád- mondta és ismét ÚGY közeledett, én pedig belentem szokásosan első próbálkozásra odaadtam magam neki, de most mit kéressem magam ha én is akarom?  Pedig most az egyszer igazán nem kellett volna. Az ,,egymáson végzett tornánk" után nosztalgiáztunk még az ágyba amikor is kinyílt az ajtó, az a **** Jorge nem hagyta benne a kulcsot
Yvett állt az ajtóban a helyzet nem lehetett volna ennél is cikibb.. Azonnal leugrottam Jorgerol
- ömm… bocsi én, én, am asszem most jobb ha megyek! - majd elment
-ajj!!  Úr isten szegény! Hogy megettem bele??
-mostmár mindegy! De azt mondta nem mondja el senkinek, akkor mit aggódsz? - vette el a telefonját és zavartalanul chatelni kezdett.
- Hát ezt nem hiszem el, komolyan képes vagy megkerdezni?  Najó mit vártam, am mit csinálsz?
-Chatelek!
-ok, és kivel?
-Ruggeroval
-gondolom beszámolsz neki a kalandodrol mi?
-pontosan !
-de ne már, megbeszéltük, hogy magunkkal foglalkozunk
-jó, de nem hiszem el, hogy neked nem hiányoznak!
-de nagyon is!
- akkor megertesz nem?  Ruggero olyan mintha a tesóm lenne!
-értem, nekem olyanok a csajok, dee…
Ekkor megcsokoltam es hatarozottan falni kezdtük egymást, de mivel tudtuk, hogy miert jöttünk ide befejeztük és fölöltöztünk. Jorge elment a kivizsgálásra, (20 ból szerencsére 18 - lett é csak 2 +)én addig beszéltem Yvettel es elnezest kertünk a ciki helyzet miatt egymástól majd egyúttal el is köszöntem tőle, mert tudom hogy ma visszamegyünk , csak Jorge módszere nagyon nem tetszett egy darabig biztos emlékezni fogok erre:  A kocsiban visszafelé út tudtam meg, hogy hogy is hagyhatta el a kórházat, szépen lefizette az orvost hogy hamisítsa meg az eredményeit és írja meg a zárójelentését és még gyógyszereket is föliratott amik nagyon gyorsan hatnak és iszonyú erősek.
-monnd, te normális vagy?
-Figyelj szerinted mit kellett volna tennem? Senki sem tudja hol vagy, kerestetnek. Valakinek felnőttként is kellett gondolkoznia .Visszaviszlek, nem maradhatok korházba még 1 hónapig!
-aha, szoval pont te gondolkodsz felnőttesen, 24 éves vagy ok 👌 elhiszem, de ez a felelősségteljes gondolkodás?  Hogy nem érdekel a saját egészséged?? -ordítottam már.
-de érdekel, de TE és  az most fontosabb, hogy visszamenjünk a többieknek szügségük van ránk..
- de semmi nem lehet fontosabb az egészségednél!!? -kiabáltam
- ne veszekedjünk, jó?
-hát ez sem rajtam múlik… -duzzogtam
-adsz egy csókot? - persze- mondtam es ugy is cselekedtem.
Visszatértünk. Egy újabb szakasz zárult le az életemben , vége a szabadságnak és a romantikának. Azzal, hogy visszajöttünk szinte vége minden jónak. Újbol nekiállhatunk dolgozni, várni a büntetést és a szüleim kioktatását.
-hurrá! - mondtam szarkazmussal amikor megérkeztünk, még 2 percig ülünk a kocsiba szótlanul, majd kiszálltunk és besétálltunk ..
-megjöttek! - kiáltotta kedvetlenül Facu , és ezután mindenki letódult az emeletről. Láttam a szemükbe a megérdemelt csalódottságot irántunk.
-sziasztok! - köszöntem halkan
-szia! - tette keresztbe a kezét Merci , mire a többiek is csatlakoztak
-én…. - kezdtem volna bele, de megjelent Sergio
-áhh, a nagyságos tinisztárok visszatértek, most fölhívom a szüleidet Martina és utána még számolunk. - mondta ezt Sergio egyhangúan
Ezután perceken belül láttam ahogy megérkeznek a szüleim az ablakból. -Jorge!
-miaz? - kérdezte
-ittvannak, menned kell!
-megyek, és amint elmennek elmeséled, hogy mi volt , ügyesen! - mondta , megpuszilt majd kiment.
Anyáék ahogy megláttak odasiettek és szorosan megöleltek.Először jött a " kicsim minden rendbe , jól vagy? " kérdések azután a mérges "hol a fenébe voltál, kivel, miért? "!
Én különösebb indokkal nem készültem, de egy nagyon egyszerű rögtönzési ötletem támadt.
-az az igazság, hogy elegem lett mindenből, összevesztem a srácokkal és nem bírtam tovább, elmenekültem Jasmine hoz, (barátnőmhöz)  , megkértem, hogy ne szóljon senkinek az ottlétemről, de amikor megtudtam, hogy kerestettek siettem vissza ahogy csak tudtam. -Tini-simította meg anya az arcomat-ez nagyon nagy felelőtlenség volt a részedről, apáddal teljesen készvoltunk, ilyet soha de soha többet ne csinálj! Inkább beszéljük meg! - ahha gondoltam magamba, beszéljem meg velük, hogy Jorgeval titokba már 2 éve eggyüttvagyunk, őt szeretem, biztos megértené, de komolyan….
-rendben, megígérem soha többé nem teszem ezt.
Ezután még beszélgettünk, majd elmentek. Kibékültünk a srácokkal , Sergio is elbeszélgettett velünk, azt a büntit kaptuk, hogy miattunk szívnak a többiek is és elmegyünk éjszakai próbára , bepótoljuk a kimaradást… nahát itt is történtek dolgok….