17.rész---Jorge... most nem lennék a helyedben

Csak álltam ott a folyósón egymagamban, tehetetlenül. Elment és, ezt el kell fogadnom. Lehet, hogy most vége örökre?
De nem, lassítsunk! Azt mondta, hogy szeret! Akkor meg miért érzem mgamat ennyire rosszul? Csak időre van szügsége én pedig várok rá, most meg kell értenem, bár nagyon nehéz…

Eltelt egy óra és még mindig nem tudok semmit Jorgerol. Tudom, hogy most nem vagyunk eggyütt de engem akkor is érdekel, hogy hogy van!

Elmúlt dél is és megebédeltünk. Mindenki felment. Én nem akartam! Mit csinálnék egyedül? Ezért ottmaradtam az asztalnál, bár ez sem volt jobb , itt is magamban ültem.. Éppen fölálltam és indultam volna föl tovább csinálni a semmit , amikor meghallottam , hogy az őrök Jorgeval beszélnek, beengedték. Annyira gyorsan történt, hogy nem is tudtam mit tegyek? Maradjak vagy fussak föl, hogy ne találkozzunk??
Miközben ezeken agyaltam az említett már becsukta maga mögött az ajtót. Láthatóan nem volt jól. Lehet, hogy távolságot kellene tartanom, de nem megy, muszáj tudnom , hogy mi van vele. :
-Mi volt? Minden rendben?
-Hát.. -sóhajtott-Nem ..nem éppen!
-De mi történt mondd már! -beszéltem úgy mint régen, de rögtön észrevettem magam-Ömm.. Bocsi én el , el is felejtettem, hogy mi már nem vagyunk eggyütt és semmi közöm hozzá.. -mondtam
-Semmi baj! -nézett le-Az a hejzet, hogy előrébb hozták a műtétemet, pont akkorra , mikor anyámék itt-lesznek.. -mondta ki nehezen
-De annyira súlyos csak nem lehet! -estem kétségbe
-Pedig de! ..Viszont nekem, nekünk nem kéne így beszélgetni.. -majd hirtelen otthagyott
Pedig már kezdtem elhinni, hogy normálisan viselkedik.. Nem.. Úgy tűnik megigérte magának, hogy átvészeli ezt egyedül, és makacs mert senkit nem enged közel magához.

3 nap múlva

Jorgeval már 3 napja nem beszéltem, de annyira hogy még csak nem is köszön. Fáj, de most mit tehetnék?
Ma jön a stáb beleértve Jorge szüleit, hát nem lennék a helyébe, lehet ez élete legrossszabb napja.
Az elmúlt 3 naphoz hasonlóan ma sem történt semmi érdekes. Viszont nemsokára...nemtudom mire számítsak.
Egyszer csak Sergio rontott be hozzánk
-Gyertek le, a repülő már leszállt! Bármelyik pillanatban megérkezhetnek! -mondta lelkesen
Ajajjj mi lesz itt??
Mindenki a nappaliban volt. Jorge jött le utoljára. Láttam rajta , hogy fél és bizonytalan. Odajött hozzánk. Én pedig hozzá léptem.
-Nem lesz semmi gond! -montam és megsimítottam a karját
Ő csak bólogatott. Ebben hogy most szünetet tartunk csak az a jó, hogy nem kell annyira játsszani a csak barátok vagyunkot, Jorge szülei előtt.
Egyszer csak kinyílt az ajtó. Nagyot dobbant a szívem, ha én ilyen ideges vagyok, valyon mit érezhetett Jorge?

Jorge szemszöge

Kinyílt az ajtó. Annyira leírhatatlanul rosszul éreztem magam , hogy azt tényleg nem lehet elmagyarázni.
Először a rendezők és egyéb emberek jöttek. Mindenkinek bemutaatkoztak stb. Aztán Nina és a többi szereplő, velük még könnyebben elvoltam. Ninával ugye már kibrékültünk, de a legnehezebb a szüleim még hátra vannak!
-Héj, mi a baj? -kérdezte Nina
-Hol vannak?
-Anyájék? -kérdezte, én erre csak ránéztem hogy essen le róluk van szó.
-Bisztos mindjárt jönnek! -mosolygott Nina- Tudom, hogy rég nem találkoztatok, de most úgy látom tényleg változtak és rendesek. Már várják, hogy lássanak!
-Tényleg?? Pff én NEM! -jelentettem ki és elmentem foggalmam sem volt hova . Végül a kertbe találtam magam. Nagyon ideges voltam, de féltem is. Nemhiszem, hogy valaha más szemmel tudok a szüleimre nézni.
Leültem egy farönkre és kiszakadva az időből merngtem.. Elgondolkoztam úgy mindenen..

Tini

Beléptek Jorge szülei. Körbenéztem de Jorge sehol. Mindenkinek sorba bemutatkoztak .így tényleg kedvesnek tűntek, de az alapján amit hallottam…. Bemutatkoztunk mi is egymásnak, és vajon kitől kérdeztek?
-Tini, ugye? -kérdezte Staysi
-igen,?
-Ö… nem, nem tudod, hogy hol van a fiunk? -kérdezte ő is feszülten
-Hát.. Rugge? -kiabáltam-Hol van Jorge?
-Asszem kiment! -kiabálta vissza
-Akkor azthiszem itt az idő, hogy… .-mondta Climpton
Ezzel elindultak a kert felé. Nekem meg csak azon járt a fejem, hogy Jorge viselkedjen és ne csináljon hüleséget. Aggódtam érte.

Jorge szemszöge

Tehát kinnt ültem azon a rönkön, amikor magassarkú hangja zavarta meg a csendet. Az a bizonyos magassarkú hangja amit a sok közül megismerek. Nem akartam elhinni. Azt mondogattam magamban :,,ugye nem, nem ez nem lehet, mond, hogy nem!,,
De nem így történt. Muszáj lesz szembenézni a múltal. És ez az idő most jött el!

---------------------------------------------------------------------------------------------------
Igen, igyen tegnapra ígértem, de a lényleg hogy tudom rövid rész de ittvan. Kövi lehet még ma este nagyon későn, de ha ma nem is akkor holnap! Nagyon rövid, de kérlek nézzétek el! <333